Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-12 / 41. szám

1257 mára az egyes egyháztagok által pár- vagy gazda szám után közvetlenül teljesített termény-, vagy pénzbeli fizétes. Azt hiszem megismertetésében legtárgyilago­sabb leszek, ha közvetlenül idejegyzem pl. az X. faluban a hivek által fizetett lukmát : a) lelkész részére : b) tanitó részére : 1) lélehpénz minden pártól — 30 kr. 6 kr. p. p. 10 kr. o. é. 2) minden pár két (2) nyolcada búzát csapva 1. egy nyolcada 18 itcés. 3) minden pár egy (1) nyolcada zabot tetézve — — — — 4) minden pár egy (1) nyolcada kukoricát szemül — — — — — — — l /3 nyolcada 5) minden pár 27 font szénát 14 font széna. 6) minden gazda 1 szekér fát, mely egy fertály ölet kitegyen. — — — — 6 öl keményfa 7) minden gazda 1 sódart, ha egy párul van, egy hátulsó disznólábat. E konventiós leveleknél a következők volná­nak szabatosan meghatározandók. a) Mi a pár szám? Ezt nem a presbyterium, hanem a régi usus nyomán a presbyterium hozzá­járulása nélkül, a lelkész maga állapítja meg; leg­általánosabb szokás szerint minden 15. élet évét áthaladt férfi a lukmázó párok közé számíttatik, (ha párja nincs is). A leányok 28 éves koruk után. b) Mit értsünk gazda nevezett alatt ? Régen valószínűleg a telkes jobbágyot érthették. A mai gyakorlat szerént gazda, minden családnak a feje (ha koldus is). E két tényezőtől függvén a fizetés nagysága, természetes, hogy az jogosan a lelkész vagy tanitó meghatározásának nem volna alávethető. Úgyde attól is lehetne félni, hogy viszont a presbyterium — fix fizetés nem levén — a könyörületet a só­gorság etc. indokán a végletekig vivén : a fizetést a megélhetés niveauja alá szállítaná. Igy állván a dolog, a tényleges alapon lás­suk egy napszámos ember lukmáját. Tegyük fel, hogy van egy 16 éves fia, s igy 11 /2 pár után fizet: a) lelkész részére : b) tanitó részére : lélekpénz — — — — — — 45 kr. — — — 15 kr. 3 nyolcada (3 /4 pozs. mérő) buza 2 fit 55 kr. I 1/2 ny. 1 frt 28 kr. 1 1/2 nyolcada kukorica szeműi, vagyis e helyett 3 ny. esős kukorica tetézve— — 90 kr. — — — 45 kr. Ha a lelkész, vagy tanitó a nyolcada teté­zésbe jól beletanult az érték még sokkal többre rug : o 40 és 1/2 f°nt széna — —• — — 41 kr. 21 font — — 21 kr. 1 szekér fa (csak fűzfa) — I frt 12 '/2 kr. 6 ölből rá eső rész óo kr. 1 sódar (a hízott sertés első lapockája) 80 kr. — — — — — összes érték 6 frt 231/2 kr. 2 frt 69 kr. e két részre tehát fizet 8 frt 921 /2 krt. Ezen ki­vül fizet domesticát, keres az egyházi pénztár javára (honnan az egyházmegyei és kerületi tar­tozások fedeztetnek), egyházi földeket munkál, ha­rangozót fizet, — s ez mind egyházi tagsága jo­gáért — megfelelő kötelességül. Figyelmet kérek arra, hogy ez a példa egy olyan baranyai egyházból vétetett, hol a lukma egyike a legkisebbeknek. Más helyeken egypár után 2 /Q -Át 3 vagy 4 nyolcadát is fa köbölnek, 4 vékának nyolcada, vagyis 1 /2 véka) fizetnek a lelkésznek, s rendesen félannyit a tanítónak. Ne feledjük, hogy ez egy kevés családtaggal biró családról vett példa (mert vannak 4 párosok s azon felül is) és az idei olcsó árakkal számítta­tott. De mi lesz csak ez a lukma is akkor, mi­dőn a buza árát 1 frt 50 a kukoricáét 45, s a zabot 50 krjával számithatjuk? Azt ne feledjük, hogy a nyolcada-tetézésbe némely hivatalnok — mert a legtöbben személyesen rakják a nyolca­dába a kukorica csöveket — ugy bele tanult, hogy az öt nyolcadás zsák tartalma 2 nyolcadára se elég! E magyarázat után hozzá foghatunk a luk­mázás boncolgatásához. A lukma a fizetésnek oly neme, a mely által a hivek az ő egyházi hivatalnokaik megélhetéséről, táplálásáról gon­doskodnak pár szám után, gazdag és szegény egyaránt. Tehát a lukma a fix fizetés fogalmát kizárja. Ősi, patriachaüs módszer volt ez, a mi­dőn a hivek az ő pásztoruknak mindenből, a mi­vel birtak részt adának. Mig az eccla népes: megélhet a pásztor; ha elfogy a nyáj, pásztorra nincs szükség. Ha az eccla szaporodik, nő a fize­tés : ha a párok száma apad: vele csappan a lukma is. Ha jön a kolera, mely végig söpör a hivek közt, hejh de szive szerint siratja meg a pász­tor juhait, mert biz a szegény éhen marad, s akár a Csepeli Pál ^argumentumával^ mehet világgá. A régi jó atyák e körülményeket meg nem gon­dolhatták. Jobbágy világ volt, ha egy jobbágy család meghalt, hozott az uraság mást helyébe. Arra nem számítottak, hogy egy ecclában 30—40 év alatt a párok száma (s vele a nyolcadák) 120-ról 70-re apadhat. Akkor az egy gyermek­rendszer még az erdélyi szászoknál is ^zivei Kin­der system€ volt; most meg a magyar ember oda vitte a tudományát, hogy gyermekei számát a fertályok, vagy 1 /2 telkek számában tudja ará­nyitani. A konventiók hát fogynak, apadnak. Zsi­dók és katholikusok (reform, papok is) a fertá­lyokat összeszedik, a lukmázó nép fogy, vándo­rol Slavoniába. A lukma tehát, melybe sokan oly szerelmesek, először is ilyen bizonytalan. Azután a lukmázásnál nincs tekintet arra, ki mit birhat meg. A dúsgazdag, ha egy párul van — a mi gyakori eset — lehet, hogy egy Y3 -át, talán 1 /4 r -ét sem fizeti annak, a mit egy nyomo­rult napszámos fizet. A napszámosok búzát ugyan nem fizethetnek, mert maguknak sincs, fát sem V4 öl számra, mert hiszen hátukon hordják az egész nap folytán összeböngészett tüzelőt: de a lukmának azért meg kell lenni. S mig a fennt tisztelt gazdag harmadrendű köcsüs (ocsós) bú­zájából a 2 nyolcadát kiméri: ennek számlájába

Next

/
Thumbnails
Contents