Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-27 / 4. szám

123 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ vei éli A ,Hódmezővásárh.* felhívja rá a rendőrség figyelmét. * A csángó-magyar egylet igazgatósága e hó 21-én Somssich Pál elnök'e'e alatt ülést tartott, melyen felolvastatott Kelemen Ferenc plojesti ref. tanítónak segélykérés céljából az egyesülethez intézett levele, valamint Láng Karoly ref. lelkésznek kisérő sorai, melyben a levélben elpanaszoltak valóságát bizonyítja. Az elnökség megbízatott, hogy a nevezettekről szerzendő információ után Kelement belátása szerinti segélyben részesítse. Hosszabb eszmecserét keltett. Tomka Károly andrásfalvi ref. lelkész levele, melyben tudatja, hogy 70 család útra készen várja a tavaszt, hogy Magyarországba indulhasson. A férfiak már február végén vagy legkésőbb márc. elején útnak indulnak kocsin, nehogy az itteni földosztásból kimaradjanak; a nők és gyermekek pedig a »bagázsiával« együtt várják a gőzöst. Kéri a csángó egylet bizottságát, hogy a betelepülőket ugy a maga részéről, mint a kormánynál támogatni szíveskedjék. Végül sanyarú helyzetét festve, miután híveinek nagy része már beköltözött, a még kiin levő töredék pedig 10 tagból álló családját fenn nem tarthatja, kéri az egyletet, hogy őt és tanítóját segélyben részesítse. Ezek után az egylet igazgatósága abban állapodott meg, hogy Tomka levelét az ahhoz mellékelt s Pancsováról küldött levéllel együtt, melyben Nagygyörgyfalva le van rajzolva, — a kormányhoz felterjeszti. Azonfelül Tomkáva! tudatni fogják, hogy a betelepülni szándékozók részére jelenleg nincs föld s mindaddig, mig a kormány biztos helyet nem mutat ki a települőknek, az egylet beszálitásokról nem gondoskodhat. A lelkész részére 100, a tanító részére pedig 50 frt segélyt szavazott meg az igazgatóság. Végre a pénztárnok jelentette, hogy a mult ülés óta 426 frt gyűlt be. — A még kinnmaradt magyarok közt ez idő szerint az a legújabb esemény, hogy Ltensegitségen, Bukovina egyik magyar községében olvasókör alakult. Megalakult abban az erős hitben, hogy a napisajtó, mely osztatlan lelkesedéssel karolá fel a megváltás müvét, nem vonja meg a szellemi támogatást azoktól a véreinktől, kiknek a mindnyájunk által ismert körülmények nem engedék meg idáig a hazatelepedhetést. Körülbelül 4000 lélek vándorolt Bukovinából az aldunai telepekre csaknem egy kerek esztendőnek leforgása alatt, a honvágytól hajtva és egy jobb sors reményében testvér testvértől, gyermek szülőjétől szakadt el : ki ne talalná természetesnek, hogy azok az idegen földön visszamaradottak most már fokozott érdeklődéssel kisérik Magyarországnak dolgait? A zolyomi ág. ev. esperesseg legutóbbi gyűlésén határozattá emeltetett, hogy az esperesség- lelkészei és tanítói hivatalos érintkezéseikben a főesperessel a magyar nyelvet használják. Ennek alapján Mockovcsák János zólyomi főesperes — mint az Egyetértés írja — Lacziak Emil Bogyiszló felső-mícsinyei ág. ev. lelkészt egyik hozzá beadott tót nyelvű levelére figyelmeztette, hogy az esperességi gyűlés határozatát tartsa tiszteletben s beadványait jövőre magyar nyelven fogalmazza. A főesperes figyelmeztetése oly éktelen dühbe hozta a fanatikus pánszlávnak ismert Lacziakot, hogy berándult Besztercebányára s Mockovcsák János főesperest saját hivatalos helyiségében arculverte. A főesperes, ki a dühödt ember ellen a kellő lépéseket megtette, ugy adja elő a dolgot, hogy Lacziak beá'litva hozzá, elővette a főespeperes levelét s azt a kérdést intézte hozzá : ő irta-e ezt a levelet: a íőesperes kivette kezeiből az iratot s megismervén saját irását, igenlőleg válaszolt; erre a vad pánszláv hirtelen oly erővel ütötte arcul a tisztes főesperest, hogy ennek pápaszeme darabokban esett le. Ekkor a féktelen dühét kielégített ember minden szó nélkül kiugrott a szobából; mire a szomszéd szobában tartózkodó segédlelkész berohant a zajra, a merénylő már az udvaron kívül volt. Általánosan hiszik, hogy a zólyomi ág. ev. papság méltó elégtételt fog szolgáltatni a köztiszteletben álló főesperesnek. — Ez eset igen természetes kínos sensatiót gerjesztett országszerte, s ellenünk forditá a közvéleményt! Részünkről évek óta állandóan hirdetjük, hogy a panszlavizmusban az a legnagyobb veszedelem, miszerint compromittálja autonómiánkat, s ennélfogva az Összes hazai protestantismus féltékenyen őrzötc önkormányzatát veszélyezteti. Ma már a zólyomi eset alkalmából a Budap. Hirl. egyenesen az állami interventiót sürgeti. Cikke, mely a protesantismusról legalább a főváros irányadó köreiben uralkodó hangulatot híven tükrözi szem elé, erre vonnatkozólag szórói-szóra ezeket irja: „Tizenhét évi tapasztalás megtanított bennünket arra, hogy a lutheránus egyház maga nem képes a bajt kiirtani, annyira elharapódzott, és anynyira laza az egyház szerkezete. Nem birt vele Zsedényi, nem birt Radvánszky Antal; Prónay Dezső sem bír vele, mert nincs hatalom a kezében. A hatalom az egyes hitközségeknél és esperességeknél van. A superinteadensek pedig a béke kedvéért nem bántják pánszláv papjaikat. Minthogy pedig itt segiteni kell, az állami intervenció szükséges. Ismételjük, hogy ez nem vallásfelekezeti kérdés, hanem politikai. A zólyomi botrány e tekintetben talán jó hatással lesz az egyházi és világi kormányzó körökre. Almos szemeik megnyílnak. Azt hisszük, hogy a lutheránus egyházban nagyobb szabású akció, rendszabályok kellenek, melyeket állam és egyház közösen állapítsanak meg és hajtsanak végre. Ez a protestantismus érdeke is, máskülönben autonomiája forog veszélyben. Az állam karhatalma segitse az egyházat a pánszláv gyom kiirtásában*. Videant consules! * Szarvasi hirek. Újévkor Szarvason egy társadalmi és közgazdasági hetilap indult meg ,Szarvasi Lapok4 cim alatt, Mihalfi József ev. főgymnáziumi tanár szerkesztésében. A lap, melynek Mihályfi úr egyúttal kiadó tulajdonosa, első számjai után ítélve, ügyesen van szerkesztve ; előfizetési ára félévre 2 frt 50, negyedévre I frt 25 kr. Természeteseti ez idő szerint ez az újság a legnagyobb újság Szarvas városában, annyival is inkább, mert a legutóbbi félévben, juniustól decemberig nem volt helyi lapja a városnak. Azonban nem kevésbé örvedetes hír az, hogy a szarvasi ev. egyház egyik orgonistája Chovan Zsigmond úr nagy szorgalommal dolgozik egy uj karénekkönyvön. Az ev. egyház rendkívül gazdag egyházi énekköltészetének kincsei az ő avatott kezei által a zeneköltészet magasabb igényeinek is megfelelő alakot fognak nyerni. Koronázza a teljes siker hasznos munkáját ! — A kegyes adakozás rubrikája is ugyancsak nagy eredményt mutat fel Szarvason a legutóbbi két hrnap folyamában. Első helyen kell fölemlítenünk a jótékonyságból ki nem fogyó özv. Kvacsala Jánosné szül. Konyecsni Júlia asszonyt, ki a mellett, hogy a legutóbbi karácsonyi ünnepkor segélyben részesített több szegény gyámoltalan Özvegyet, a Lutherünnepély alkalmából Szeberényi banyakerületi superintendens ur kezeibe ezer forint adományt tett le szegény ev. egyházak felsegélyezésére. Ugyancsak ő a sándorfalvi templom építési költségeire 20 frtot adakozott. A szarvasi ev. főgymnázium érdemekban gazdag, most méltó nyugalmát élvező tanára Korén István ur hasonlóképen a sándorfalvi templom építését 100 frtnyi adomannyal volt kegyes gyámolítani. Végül felemlitendőnek tartjuk,