Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

1289 venti előirányzatot s

nem véli az igazsággal még egyezőnek, mert az semmi más mint fejadó s ennélfogva a fejadónak minden hátrányával bir, s legnagyobb hibája, hogy az egyesek vagyoni állását, ennélfogva terlieltetési képességét egészen figyelmen kivül hagyván, nélkülözi a teherviselés elvét, az aránylagos megadóztatást,« ugyanazért jeles indoklással kisért javaslatában s

egy olyan osztály adó megállapítását indítványozza, melynél a legutolsó osztályba sorozott családfő 5 krt, a legmagasabban levő pedig száz forintot fizetne évenként. * A 3 kros fejadó javaslat el is vettetett s elfogadtatott az osztályadó elve, de nem a törvényjavaslatot benyújtó bizottság osztályozásával, pedig gróf Lónyay Menyhért, kitől ez eszme és javaslat származott, mar csak pénzügyminiszter korából is, jól ösmerhette a különböző osztályok fizetési képességét. Hiaba mutatta ki Kovács Albert is, az egész ügyet megvilágító jeles beszédében, hogy az a javaslat a szegélyt kíméli, a gazdagot pedig jobban megadóztalja és igy ez egy jó adó és egy jó egyházi adó minden tulajdonságával bir* ; mégis az osztályok megállapításával megbízott konvent az első osztályba sorozott családfő évi járulékát 20 krajcárban állapította meg, tehát négyszeresét szavazta meg a törvényjavaslatban ajánlott 5 krnak. Osztályadó lőn tehát elfogadva, vagyon és kereset arányában, honnan veszi hát magát több egyházmegyében az 5 kros fejadó? hátha a vagyoni helyzet nem felel meg eme magas minimumnak ? a minthogy Felső-Baranyában valóban nem is felel meg. Vegyük fel például egy fertálytelkes gazdának évi jövedelmét. Egy negyed telek áll nálunk 7—9 hold földből, és pedig holdját 1000—1100 négyszög ölével Számítva, értéke 600— 700 frt, ha már most minden hold után — legyen az vizes rét, vagy ugar — 30 frt tiszta jövedelmet számítunk is, tesz az évi jövedelem 210—270 frtot, úgyde ez nem fordítható mind a család fenntartásara, mert ebből kell kitelni a lelkész, tanító, karangozó, községi cselédek és pásztorok fizetésének, állami és községi adónak, utvál'ságnak s a jó ég tudja még mi mindenfélének, ügy hogy a negyed-telkes gazda családja évi fenntartására 200 frtnal többet nem fordíthat. Felvétetett tehát a negyed-telkes gazda a 20 kros rovatba, minthogy pedig negyed-telken felüli birtok Felső-Baranyaban nagyon kevés van, természetes, hogy a közalap-járulék is kevesebb, mint a vagyonosabb vidékek népességeé. Vegyük hozzá a f.-baranyai ref. népnek példátlan egyházi terhét, melyről bátran ki merem mondani, hogy széles Magyarországnak nincs vidéke, mely oly nagy egyházi terhet viselne mint a f.-baranyai ; mert mig az 500 vagy 1000 holdas kun gazdanak összes egyházi adója alig üti meg az 5 frtot, addig Baranyaban nagyon sok fertálytelkes gazda van, kinek évi egyházi terhe 40—60 frtra rug. Már most erre a kevés birtokú, egyházilag pedig különben túlterhelt népségre kötelezőleg kimondani azt, hogy — akár birja akár nem — fizessen annyit a közalapra, nvnt más egyházmegyék vagyonosabb és mégis sokkal kevesebb egyházi terhet viselő lakossága ; sem okszerű, sem méltányos, sem igazságos nem volna. A birtokviszonyok és helyi körülmények figyelembe vételével járt el tehát a tractualis felülbíráló bizottság, midőn a bevallási iveken kimutatott összegeket csak négy helyen emelte fel, ott is ugy, hogy lélekszám után 3 — 3 V2 es

i

k' ellenben 15 helyen leszállította lélekszám után esendő 4 krra, a hol t. i. a felszámító bizottságok magasabb összegeket jegyeztek be, 3 egyháznál pedig, mely önmagát erején felül megadóztatta — más egyházmegyék példájára — az első évre helyben hagyta ugyan az önkényt beirt összegeket, de már a második évre leszállithatónak nyilvánította. A helyi viszonyokkal ismerős előtt tehát nem olyan kevés F.-Baranyában a lélekszámra eső 4 kr., inert tekintetbe véve a foldbirtok értékét és évi jövedelmét, úgy az egyházi teher megfordított arányát : ha Baranyaban minden lélek 4 krral járul a közalaphoz, akkor a kunsági, békési vagy kecskeméti tractusban minden lélek járulékának 20—40 krajcárnak kellene lenni. Nem szabad figyelmen kivűl hagyni azt sem, hogy mig egyébb egyházmegyében számosan vannak tekintélyes nagy és középbirtokosok, kik 4,6, 10 talán 20 frtos rovatba sorozzák magukat és igy a lélekszám utáni 5 krt 80—400 lélek helyett fizetik, addig F.-Baranya teljesen hijaval van a ref. nagy és középbirtokosoknak s az aláirasi ívek szerint egyetlen világi uri ember találkozott, a ki 1 frtnál nagyobb összeget irt alá. Mindezeknél fogva hisszük, hogy az egyházkerületi felülbíráló bizottság —« figyelemre méltatva az egyházmegyei felülbíráló bizottság jegyzőkönyvében kifejezett s itt is elősorolt adatokat — nem fogja felemelni F.-Baranya járulékát, annyival inkább, mert ezáltal az egyházmegyénket beláthatlan zavarok martalékává tenné s a közalapot még inkább népszerütlenitené, hiszen a legtöbb helyen épen azért tagadták meg a hozzájárulást, mert a nép azon hiszemben van, hogy a járulék — mint az államadó — évről-évre emelkedni fog. Szendy Lajos, vejtii ref. lelkész. Nyilt levél mind azon kesergő atyámfiaihoz, kiket a kijelölő bizottságok rostája kihullatott mostanában.*) Kedves atyámfiai! Sajnálattal értesültem a kezeimhez jutott lapok utján a ti sérelmeitekről, sajnálattal veszem tudomásul, hogy ti a számotokra készült uj ruhát nem találjátok elég kényelmesnek ; de higyjétek el, mindenek felett jobban sajnálom, hogy ti a sérelmek orvoslására nem jó gyógyszert használtok, az uj ruha elviselhetőbbé tételére nézve a lehető legrosszabb módot választatok. Engedjétek meg azért, hogy én, ki hét évi lelkészi működésem óta, szerencsés valék vagy huszonöt állomásra pályázni, és ugyancsak elég szerencsétlen huszonötször nem candidáltatni: a gyakorlati életből egy jó tanácscsal szolgáljak tinéktek. Az erdélyi egyházkerületben már egy pár évtized óta folytatják a nt. esperes urak és t. tanácsbirák a kijelölés mesterségét, és itt az uj ruha már annyira megszokottá vált, hogy eszébe sem jut a jajgatás annak, kire nézve netalan annak elviselése nagyon kényelmetlen volna, még kevésbbé gondol valaki arra, hogy a minősítés szabóinak méreteit nyilvános bírálat alá vegye. Na, nem is kellene annak egyébb ! Kapna az szép uj ruhát: fegyelmi vizsgálatot. Igaz, hogy az igazgató-tanács ezen határozatát megsemmisité az egyházkerületi közgyűlés, de azokat nem semmisitheté meg, kik a határozatot hozták, és igy ha a kerület kitörölte is a betűt : él a kórszelleme az élők szivében. A sérelmes hiába folyamodna, netalán igaz ügyével, a nagy közönséghez, az ilyen irka, firka sohasem látna napvilágot, hiába folyamodna a főpásztorhoz, mert a nyáj birkájának sohasem lehetne igaza, az ő sorsa a türelem, kötelessége pedig *) Helyet adtunk e cikknek, mint érdekes signatura temporisnak, de sem felhozott tapasztalatait általánosoknak nem mondhatjuk, sem az azokból vont következtetéseket mint a protentantismus szellemével nem egyezőket alá nem Írhatjuk. Szerk. 80*