Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-05 / 40. szám

1267 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 1268 tudjuk, hogy előtted senki meg nem állhat, tudjuk, hogy a mi életünk olyan, mint a pára, mely egy kevés ideig tetszik s aztán semmivé lészen, te pedig szentségben, tökéletességben lakozol. Nem kérjük mi, hogy porrá ne tedd azt, a mi porból vétetett, mert tudjuk, hogy igy szól végzésed: por vagy és porrá kell lenned. Csak azt kérjük, íorditsd felénk kegyelmes arcodat, hogy világítson szenvedésünknek sötét éjjelében; csak azt kérjük, ne látogass vérünk hullásáig, erőnknek fogytáig; csak azt kérjük, ne büntess haragodban, de vedd el rólunk, vedd el a kesergő családról látogatásod vesszejét, vedd el tőlünk, vedd el tolok a fájdalom poharát, hiszen már nem birják tovább. Tudjuk uram! hogy nincsen ir, nincsen balzsam e földi Gileádban sajgó sebeikre, de tudjuk, hogy a mennyei Gileádban patakokban foly kegyelmed balzsam-irja. Kelj lel uram szabadításoddal idejekorán, füröszd meg sebhedt sziveiket az erőnek, a vigasztalásnak balzsampatakában, hogy lássanak jó napokat, hogy örvendjenek szabadításodnak. Tanítsd meg tűrni, megnyugodni akaratodon, tanitsd meg hinni, imádkozni, hogy igy imádkozzannak a szenvedő Jézussal: alyám, ne ugy legyen a mint én akarom, hanem a mint te akarod. Ámen. A megnyílt anyaföld ölébe várja azt, a mi földből vétetett ; a megnyilatkozott egekben, angyalok seregétől környezve, az édes atya várja buzgó prófétáját, szeretett fiát! Atyám! eljött amaz óra dicsőítsd meg a te fiadat, miképen ő dicsőitett tégedet a földön. TÁRCA. Exmissionalis beszéd. Tisztelendő férfiú! Sokat beszélnek ma a lelkészi tekintélyről s hivatkozással a róm. cath. clerusra mozgalom indult meg ev. ref. egyházunkban ez irányban. S nem csak maguk a lelkészek, hanem az egyház világi tagjaiban is meg van az az óhajtás, hogy a reform, egyház őrei állásukat megillető hatással tudjanak a nép előtt ki és bemenni. Tekintve a clerus helyzetét, dogmatikai állását, vagyoni körülményeit és sok más adott viszonyt, bizonyos, hogy az ev. reform, egyház lelkészének a tekintélyt nem ő tőlök kell elsajátítani, nem őket kell utánozni, mert ez a mellett hogy célhoz nem vezet, még hamis helyzetet is teremt, és az egyház elvei ellen lenne. Van a reform, egyház lelkészének az egyházban elég tere arra, hogy önmagát idegen tollak nélkül is érvényesíthesse, és lehessen a világ világossága. Nem vagyunk mi a hatalom és kényszer, sőt inkább az önkéntesség, a szívből jövő jó tettek hirdetői, miből önként következik, hogy a ma hangoztatott tekintély is kevésbbé a külsőség, mint inkább a belső em ber által hataroztatik és adatik. És itt előtérbe lép a magánélet, a tudományos készültség, a hivatali hűség, az emberekkeli való bánásmód és a közügyek szeretete. Ezek a próbakövek, melyek mellett kitűnik, hogy az egyén ékesedhetik-e, fényesedhetik-e ? vagy pedig elmarad s a nyáj között nem foglalhatja el fogalmilag az első helyet. Minden ifjú lelkésznek azt kell fogadásul tenni ezek szerint, hogy feddhetlen erkölcsi életet él. Olyan legyen magán és családi élete, hogy hallgatói közül vagy mások közül ne lehessen csak egy is, ki őtet, ha nem ís nyilván, de önmagában megfeddhessse. Olyan legyen élete, mint a mesteré, tanitó és boldogító, éljen ő benne a Krisztus, és ő is ő benne. Ide vonatkozólag mondja törvénykönyvünk is (120. §) : »A lelkipásztorok hivatásuknak teljesen megfelelő életet éljenek.4

Ide vonatkoztatható az evangyeíiom tanítása : » Ugy fényljék a tivilágoságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.* (Máté 5 : ló). Ma már minden pálya megkívánja az élőkészületet és a folytonos utóképzést. Ma mar a reális élet emberei között csak ugy magosulhat ki az ev. ref. lelkész, ha mind elő-, mind utóképzése kifogástalan, megtámadhatlan. Ma már az egyházi eszmék védelmében csak ugy veheti fel a harcot, ha teljesen ismeri a támadók harcmodorát, és tájékozott a védelem fegyverei felől. Ma már az istenészet tanulmányozása nem zárja ki a természettudományok ismeretét, nem a különféle bölcsészeti irányokbaui tájékozottságot, sőt előfőltételéül megkívánja. Ezért van a törvény 91-dik §-ban, hogy: »a lelkészi pályára lépők tudományos készültségüket illetőleg szigorú vizsgáknak vettetnek alá.* Erre is van utasítva az esperes! kar, hogy a hivatalukat már elfoglalt lelkészek ez irányú működését is figyelemmel kisérje és ellenőrizze. Óhajtandó volna, hogy ezen szükségesség bevésődnék minden ref. lelkészjelölt és lelkész gondolkodásmódjába és ref. egyházunk lelkészi kara mindinkább kimutatná, a tudományok iránti szeretetét! Annyival is inkább, mivel a hivatali hűségnek is csak ez altal tehet eleget. Sok és nagy dolgok bízattak reá, a lelkészre. Neki kizárólagos joga és kötelme : »az Isten igéjének hirdetése, a szentírás magyarázása.4

Ámde kérdem, teheti ezeket hatályosan, ha nincs kellő előkészülete s folytonos képzése ? Nem kellene-e itt ismerni a régi és ujabb exegetak véleményét ? az írásmagyarázat különböző módszereit ? S jóllehet már van néhány bibliamagyarázás nyelvünkön, de kimeritők-e azok? s nem kellene-e ismernünk és eredetiben olvasnunk az angol és német ref. hittudósok ez irányú műveit eredetiben, a forrásban ? Fáidalom, ezt nélkülöznünk kell s meg kell elégednünk a morzsalékokkal, melyek lehullanak néhány kimagaslónak — sokszor elbizakodottnak" — asztaláról ? Azért én nem tudom eléggé ajánlani az ez irányú mozgalom megindítását, ifjainknak külföldre menését és nyelvek tanulását és az eredeti forrásbeli dolgozást. Ezeken kivül megkívántatik a ref. lelkészben az, hogy legyen buzgó könyörgő. Az imakönyv szavait naponként hidegen elolvasni még nem hivatali hűség, de buzgón, szívből imádkozni igen. Tudom, hogy a buzgón imádkozás nagy isteni adomány, és nehéz is hivatás nélkül. Ismét kevés a jó imádkozó. Szerintem a jó imádkozó a megtartandók megtartásával az öntudatos, érző szivü imádkozó. Ennek imája jő szívből és száll szivbe. Most nagy szűkségünk van ilyen imákra, mikor egyházi közönségünk kezdi elhagyni a halotti tanításokat, és egyszerű imával temetteti el halott kedveseit. Mily mélység, mily közvetlenség kell itt! Mily jó, ha ilyenkor a család körülményeivei ismerős s azt mélyen átérző lelkész szivéből jön-