Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-21 / 38. szám

I 1217 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1200 BELFOLD. Még egyszer az alsoki lelkészjelölés ügye. E becses lapok 33-ik számában megjelent s az alsoki lelkészjelölést tárgyaló közleményemben két tévedés fordul elő; egyik : mintha Begedy István bizottm. tag és Begedy Lajos pályázó urak közt 1-ső fokú vérrokonság léteznék, holott ők első unoka testvérek s igy 2-od fokú vérrokonok. Másik tévedésem, hogy *Horváth József ur is jelen volt, bár csak mint jegyző' ténykedett ama kijelölésnél, melynél ó is pályázó volt s ki is jelöltetett € ez teljesen áll ugyan a lábadi kijelölésre, mely ugyanazon alkalommal történt, de nem áll az alsokira, s én egy e tárgyban hozzám irt levelet értettem félre, az alsokit értve ama kijelölés alatt. Nem sokat conferálnak ugyan a dolog érdeméhez eme helyreigazítások, s amaz alsoki lelkészjelölést törvényszerű alakban fel nem tüntethetik ; mégis eme helyreigazítást erkölcsi kötelességemnek ismerem s ismertem volna Máté ur nélkül is, fönntartva minden többi állításaimat, a 34-ik számban „Harc Alsókért* cim alatt megjelent s t. Szoboszlai Géza ur által igen találóan „igazolatlan önigazolásnak(

<

nevezett közleménye dacára. O, miután »reménylte — mint magát igen választékosan kifejezi — hogy az önzés, már mint az én önzésem, — annyira mégis tolakodni nem szerénytelenkedik« t. i. hogy eljárásukat nyilvánosan megbélyegezzem: igazolni törekszik azon absurdumot, hogy egy concrét kijelölési actus két részre tagolva intéztetett el s a bizottmány most igy, majd amúgy alakul meg ; azonban még az ő logikaja sem volt képes ama kijelölést törvényes és tisztességes alakban tüntetni fel. Majd hozzá fog cikkem cáfolatához, cáfolva abban olyakat is, mikről én egy betűt sem, vagy pedig egész másként irtam : »Nem áll — úgymond — hogy Begedy István bizottm. tag, a három első egyházba történt kijelölésnél csak részt is vett volna« én ezt nem is állítottam. ,Nem áll — folytatja tovább "— hogy a zsin. törv. 193. §. megsértetett volna a bizottm. kétszeri megalakulásával, mert Begedy Lajos kijelölése Begedy István nélkül történt.* Mintha bizony a később bejött bizottm. tag nem volna érdekelve az által, hogy kijelölt rokonának ki lesz ellenjelöltje ? „Nem áll, hogy ő Németh Zsigmond úrral sógorsági viszonyban van* én csak azt irtam, hogy Máté L. ur vőtársa — köznyelven sógora — Németh Zs. urnák. Majd mellőztetésemet akarván indokolni : „Lássuk — úgymond — miért maradt ki a kétféle alapon is kijelölhető' férfiú, — az alsoki küldöttek egyhangú kivánata dacára* az ebben foglalt két igen jelentékeny, de köztudomású momentumot tehát beismeri; az általam emiitett okokat: egyrészt a köztudomású, de jogosulatlan ellenszenvet, másrészt az egymás céljait előmozditni törekvő belső baráti viszonyt, valamint a vőtársi viszonyt sem tagadja, csak törvénybe ütközőnek nem tekinti; én is csak figyelembe veendőnek neveztem, de megjegyzem törvényes actusnál egyik érzelemnek sem szabad szerepelni, s a ki azok által befolyásoltatik: az vissza él megbízatásával. Az után vőtársának 20 évi egyh. szolgálatot tulajdonit, az én „tiz évnél több* egyházi szolgálatomat ezen egyház megyében töltött 14 évről,— más egyh. megyében töltött 3 évemet nem is említve, — 10-re reducáló mindkét állítása jelentékenyen téves ; hogy pedig én »önmagamból kiindulva, elzárkózottság ómban, még a szomszéd lelkészek egymásközti benső' viszonyát is jogosulatlannak és indokolhatatlannak tekinteném egyh. ügyekbeni ténykedésnél« erre megjegyzem, hogy bár mindenek fölött hivatalomnak és családomnak élek, de azért a reám fogott elzárkózottság vádja még is igaztalan ; elzárkózott ember épen nem vagyok és szomszéd kartársaimmal, van szerencsém, jó viszonyban lenni ; de hát nem is a kar társak egymás iránti benső' jó viszonyát neveztem én jogosulatlannak és indokolhatlannak, ámbár jogosulatlan bizony annak, szintúgy mint az antipathiának szereplése, hivatalos ténykedeseknél. Ama közleményem megtámadott passusa igy hangzik: „Máté L. ur vó'társa köznyelven sógora — Németh Zs. hoboli lelkész urnák, mely utóbbi körülmény—különösen Máté IJ. és Begedy Ist. uraknak egymás céljait elő'mozditni törekvő' legbensőbb viszonyával, valamint egy pályázó iránti régebbi lceletü s köztudomásu de teljesen jogosulatlan és indokolhatatlan ellenszenvével combinálva, szintén figyelmet érdemel« stb. ha ezt Máté L. ur nem érti: arról én nem tehetek. Egy elmellőzési figurával, rossz akaratulag érinti gyülekezetemmeli viszonyomat; biztosithatom ntiszteletüségedet, hogy az én ide jöttömnél régebb keletű s folyvást függőben levő, különben ön által eléggé ismert építkezési ügy ódiuma dacára, — melynek ha bűnbakját kel lene keresni, akkor sem én találtatnám annak, — nincs egy tagja sem gyülekezetemnek, ki az én egyéni vagy papi jellememet kifogásolni akarná vagy tudná s elég jó viszonyban vagyok gyülekezetem tagjaival, pedig én nem szoktam ám őket, még helytelen törekvéseikben is simogatni, mint némelyek, ámde ha ép oly rossz viszonyban állana is valamely lelkész gyülekezetével, mint ezt Máté IJ. ur, a jelen esetben óhajtani látszik, szabad volna-e azért, a körülmények részletes ismerete nélkül, a priori pálcát törni a lelkész fölött, s nem volna e ép oly joggal, föltehető', hogy egy lelkésznek — egy talán a kortól nagyon elmaradt gyülekezetben, — a közhasznú intézmények iránti közöny sőt talán éppen rossz indulat, — a tudatlanság — a vallástalanság — a bűnök — visszaélések és ferde szokások elleni kötelességszerű küzdelmében, egyesekkel va<j>/ akár a gyülekezet nagy részével szemben igaza is lehet ! Megtámadott közleményemben, incompatibilitás esetét én, csak is, az unokatestvéri viszonyra alkalmaztam a törv. betűje szerént; ámbár ha a törvénynek nem csak betűjét, hanem szellemét, célzatát is tekintjük, — mely nem lehet más, mint hogy a rokoni érzelmek s ellenséges indulatok kizárásával, az igazságszolgáltatás részrehajlatlanul kezeltessék, ugy valószínűleg az ellenszenvet is, a vőtársi viszonyt pedig mindenesetre, az incompatibilitás esetei közé kell számitanunk. Részrehajlatlanságot, lehetőleg méltányosabb eljárást emleget Máté L. ur, erre valóban nem csak difíicile, hanem impossibile est satyram non scribere. Fellépésemet tolakodásnak — szerénytelenségnek kiáltja, pedig érezheti jól ön magában, hogy az ellenemben tanúsított igazságtalan s nem csak a törvényt, de az én személyemet is közvetlenül sértő eljárással szemben, az én nyilatkozatom elég mérsékelt volt. Abban sajnos, de igaza van, hogy folyik a harc Alsókért ; folyik, a szó szoros értelmében s vájjon nem tudná ntiszteletüséged, kik részéről és minő fegyverekkel folyik az, ad maiorem dei glóriám ? De bevégzem immár nt. Máté L. ur cikkjére vonatkozó soraimat az abban személyemre vonatkozó jogosulatlan és sértő kifejezésekkel szemben vigasztalva magamat amaz ismeretes közmondással: „rustica natura tenet sua iura.* Cicerónak, illetőleg Begedy István ur, ő nagytiszteletűségének pro domo írott s mintegy ex cathedra