Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-14 / 37. szám

11 ezt a társaságot, ugy hogy ez soha többé ne is neveztessék, a kis papok közül választatik egy okos és jó erkölcsű ember, a kire az emiitett háznak igazgatása bizatik. Jelentjük azt is, hogy ezen társaságnak közönséges eltörlésében befoglaltatnak azok a tagjai is, a kik akármely tartományból kiüzettettek : akarjuk azért, hogy ezek is, ha szinte már a feljebb való rendekre állottanak is, egyszeribe más szerzetre álljanak, különben világi vagy kis papokká legyenek, és a püspököknek egészen alájolc vettessenek. A mint a püspökök látják, ezeknek, a kik a Jézustársaságából ezen levelünk ereje szerint a világi papok közé akarnak allani, jó tudományokat, magok viselését, s a jó erkölcsöket: a szerint megengedhetik nékik, vagy megtilthatják, hogy a Krisztus híveinek gyónásokat meghallgassák, a népnek közönségesen prédikáljanak; mely irásba tett szabadság nélkül senkinek ezek közül azon hivatalokat viselni nem lesz szabad. De ugyanazon püspökök soha azt meg ne engedjék a világi emberekre nézve azoknak, a kik azokban a házakban vagy Col legiumokban fognak lakni, melyek az előtt a társasághoz tartoztatlak ; kiket is örökösen megtiltunk, hogy a világiaknak soha sem gyónásokat meg ne hallgassák, sem azoknak ne prédikáljanak, a mint ezt maga is előttünk élt X. Gergely az említetett közönséges Lugdunumi gyűlésben hasonlóképen megtiltotta. Mely dolog iránt kényszeritjük magokat a püspököket az ő lelkek esmeretére, hogy megemlékezzenek arról a terhes számadásról, melylyel az Istennek a reájok bizattatott juhokról tartoznak, és arról a kemény Ítéletről, melyet az élőknek és holtaknak főbírája az elöljárókat fenyegeti. Akarjuk ezen kivül, hogy valaki azok közül, a kik ennek a szerzetnek társaságában voitanak, az ifjúságot tanítja, vagy valamely Collegiumban, vagy oskolaban Magister: senkinek sem levén szabad, hogy ottan uralkodjon, azt igazgassa, az abban előforduló dolgokat folytassa, csak azoknak lehessen a tanitói hivatalban megmaradni, a kik előre jó jelét adják annak, hogy lehet bízni munkájokhoz, és csak hogy azokba a vetélkedésekbe s hitek ágazataiba ne kívánjanak ereszkedni, a melyek vagy azért, hogy igen messze kiterjednek, vagy hogy haszontalanok, nagy veszekedéseket, s alkalmatlanságokat szereznek ; és soha az ilyen tanitói hivatalra fel ne vétessenek, vagy ha már abban vágynák, meg ne engedődjön, hogy szolgálhassanak, a kik teljes erejökkel rajta nem lesznek, hogy az oskolaban a csendességet, és közönségesen a békességet fenntarthassák. A mi pedig a sz. követségeket, missiókat illeti; mert ezekre nézve is akarjuk, hogy értessenek azok, a melyeket ennek a társaságnak eltöröltetéséről rendeltünk : magunk hatalmaban helyeztetjük azoknak az eszközöknek elrendelését, a melyek altal mind a hitetleneket könnyebb lészen megtériteni, mind a veszekedéseket lecsendesíteni, és allandó békességet szerezni. (Vége köv.) IRODALOM. Nyilt levél a szerkesztőhöz! Nt. szerkesztő uram! Azt mondta egykor rólam egy vén pap : én olyan ember vagyok, hogy kilesem mikor az egyh. életterén szélcsend van, s akkor egy kis forgószelet extemporizálok, mely sokaknak szemeibe csapkodja a port 1 Hát hiszen nem is bolondság az, már csak azért sem, hogy az ilyen cselekedet sokaknak nem tetszik! . Igaz, hogy néha napján nem csak port, de szemetet is annyit felszedett a kis forgó szél, hogy még áldott emlékű Török atyánk is megkérdezé : „honnét szeded azt a sok szemetet* ! Most is bizonyos szél-csend tapasztalható az egyh. élet mezején, s én ebben egy nagy forgószelet akarok extemporizálni, mely felkavarja és felfrissítse a magyar prot. papság lelkületét s a magyar prot. egyh. beszéd-irodalmát ! Im : Az öreg Dobos levelet intézett hozzám, melynek olvasása közben — s után, fel kellett kiáltanom Jeremiással : „ah ah uram ! ime nem tudok szólni, mert gyermek vagyok én* ! A levél igy kezdődik : » Végrendeletemnek egy részét akarom leírni. — A fiatalabb nemzedékben nem ismerek embert, kihez annyi bizalmam, talán végzetes vonzalmam lenne mint épen Hozzád, kire épen az élet országútján találtam, s onnan szedtem fel mint koca-gyereket. Van nekem most egy emberre szükségem, kihez lelkem bízzék, mintha fiam volna, vagy a ki fiamat ha kell pótolja, helyetesítse, van szükségem egy emberre ki rendezze dolgaimat, melyeket én életemben rendezni nem tudtam vagy nem akartam Ez a dologrendezés pedig nem egyébb, mint az, hogy rendezzem én sajtó alá az öreg ur meglevő egyh. irodalmi műveit, melyek is a következők : 1. Ringy-rongy papir darabokon mindenféle kimondhatatlanság és haszontalanság (filozófiai és történeti jegyzetek !) 2. Egyházi szónoklatok, 1832— 1860-ig hézagoson, mindenféle ünnepiek, alkalmiak, 300-nal több. Ezekről az öreg azt mondja: »mind a magam keze, azt nem mondhatom, hogy egészen a magam esze is, van köztük átalakítás elég. 3. Halotti beszéd egy kötetig. 4. Kátémagyarázat, tul complet. 5. Diétái predikátiók (i847

/8

) orthodox irányban, Cellerie után, a ker. ember élete egyházi beszédekben feldolgozva. En a mondott szót parancsul vevém, s ezennel tisztelettel jelentem a prot. papi testvériségnek, hogy ha a kellő pártolás nem hiányzand, az az, ha csak a nyomdai költségek fedezve lesznek és előfizetés [illetőleg fizetési kötelezettséggel történendő aláírás) utján, — én a nagy munkának neki vágok! Ennyit egyelőre — tudomásul! Gyüd, 1884. szép tember 7. Kálmán Farkas. * Üdvözöljük tiszt, dolgozótársunkat munkabuzgalmának ez uj terén, és kívánunk lelkes felszólalásának oly meleg fogadtatást a közönség részéről, a mily örvendő visszhangot az szivünkben talált és kell hogy találjon egyházi és nemzeti közművelődésünk minden hű barátjánál. A ki Dobostól valaha ha csak pár sornyi valamit is olvasott, vagy csak egy asztali toasztját hallotta, bizonyára meglepte az értelmi különcség, mely kifejezésmódjában, gondolatainak sajátos fordulataiban, paradox ötleteiben tapasztalható. Valami érdekfeszítő, ingerlő van-e különcségben, mely a delejhez hasonlóan felváltva vonz és taszít, de mindig hat; miért is sokan azt hiszik, hogy Dobos előadási különösségei, merő kedvkereső külsőségek, melyeknek a gondolat lényegéhez tán semmi közük. Csalatkoznak. A mi Dobos-