Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-09-06 / 36. szám

11G1 1162 megjelentetett, azután maga személyében, minekelőtte az egekbe fe'menne, ottan ottan tanítványinak meghagyott; midőn mindeneket megbékéltetett volna az Atya Istennel, a maga keresztének vére által békességet szerezvén, mind a kik e földön, mind a kik a mennyekben vágynák : az apostoloknak is ezt a megbékéltetésnek szolgálatját, és beszédét adva, hogy a Krisztus-képében járván követségben, a ki nem a visszavonásnak hanem a békés ségnek és szeretnek Istene hirdetnék az egész világnak a békességet, és minden erejökkel azon lennének, hogy mindazok, a kik a Krisztusban újonnan születtettek, igyekeznének megtartani a léleknek egységét a szeretet által, egy test és egy lélek levén, miképen hogy a hivatalnak egy reménységére hivattattak, melyre el nem juthat senki, a mint Szt. Gergely pápa mondja, hanem ha arra felebarátaival egyenlő szivvel fut: Mi is mihelyt minden érdemünk nélkül ebbe a Pé" ter székibe emeltettünk : erről az Istentől nekünk különösen alkotott megbékéltetésnek beszédéről és szolgálatjárói megemlékeztünk, azt éjjel és nappal szemünk előtt forgattuk s szivünkbe mélyen benyomva tartván, annak erőnkhöz képest eleget tenni igyekeztünk, segítségül híván szüntelen az úrnak nevét, hogy minket és a maga egész nyáját arra igazgatná, hogy a békességről gondoskodnunk, arról tanácskoznunk, és annak elérésére vezető legbátorságosabb s bizonyosabb utat előttünk felnyitni méltóztatnék. Nem csak, hanem jól tudom, hogy az ő tanácsából tétettünk a nemzeteknek és országoknak fejévé, hogy a magosságos szőlejének mivelésében, a keresztyén vallás épületeinek fenntartásában, melynek belső szegletköve a, Krisztus, gyomláljunk, rontsunk veszessünk, törjünk, építsünk, és plántáljunk : ez volt mindenkori szándékunk és alkotásos akaratunk, hogy valamiképpen semmit el nem kívántunk azok közül mulatni, melyek által akár plántálással akár építéssel a keresztyénségnek közösséges békességét és csendességét fenn lehet tartani, ugy azon felebaráti szeretetet hozván magával, készek lennénk kigyomlálni és elrontani még azt is, a mi nékünk legkedvesebb és leggyönyörűségesebb volna, és ami nélkül nagy szívbeli fájdalom és keserűség nélkül el nem lehetnénk. Kétségkívül vagyon ugyan, hogy a szerzetek majd legelsők azok között az esközök között, a melyek leghasznosabbak a katholika közönséges társaság javának és boldogságának elérésére, úgymint a melyek akármikor is különös díszére, oltalmára és hasznára voltanak a Krisztus közönséges anyaszentegyházának. Erre nézve az apostoli szent szék nemcsak helybenhagyta s oltalmával segítette őket; hanem sok jótéteményeket, szabadságokat, tehetségeket is engedett azoknak, őket sok szolgálatoknak terhe alól kivette, hogy mind ezek által annyival inkább felindulnának, felbuzdulnának a keresztyénségnek, az isteni szolgálatnak gyakorlására, és arra, hogy a népeket beszédekkel és példájokkal helyesen Sz.-Jakab hava 21 ik napján az egész r. katholikus anyaszentegyházhoz szóló latin nyelven kibocsátott bullájának magyar nyelvre fordított és kinyomatott példányát szóról szóra semmit sem el nem véve belőle, sem hozzá nem adva, melylyel — minekutánna akkor uralkodó koronás királynénk Mária Terézia ő Felsége placetumát adta hozzá, a Jezsuita társaság eltörlése Magyarországon kihirdettetett ugy, hogy — mint a pápai bulla mondja — e szerzetnek soha többé még csak neve se említtessék. Ugy hiszem ma már ez ritka példány, kevesen ismerik; tehát közlése hasznos okmányul szolgálhat az illetőknek.* A boldogult lapunknak egyik legszorgalmasb dolgozótársa volt és ha másért nem, már csak kegyeletből is közölnöm kellett volna utolsó küldeményét. Azonban két év óta az acluális kérdések annyira elfoglalták lapom terét, hogy nem mertem belefogni a nem csekély terjedelmű mű közlésébe, míg végre most, hogy mondhatom : Deus nobis otia fecit, ím adom, úgy a mint vettem. oktassák, a hívek között a hitnek egységét fenntartsák és mind jobban-jobban erősítsék. De mikor aztán valamelyik szerzetből nem származtanak a keresztyén népre azok a bővségts és kívánatos hasznok, a melyeknek elérésére azok eleinte szereztettek, vagy ennek inkább kárára láttatlak lenni; a kik megakadályoztatták inkább, mint sem előbb mozdítsák annak szentségét: ugyanezen apostoli szék, amely ezeknek fundalásában maga munkálkodott, s magát érette közbe vetette, őket, vagy uj törvényekkel megerősítette, vagy előbbeni életetöknek szoros regulája alá vetette, vagy egészen eltörölte s elszélesztette. Ezen az okon, előttünk levő III. Innocentius pápa midőn látná, hogy a számtalan különbféle szerzetek az Isten anyaszentegyházában nagy zűrzavart okoznának : a lateranumi közönséges 4-ik gyűlésben keményen megtilalmaz ta, hogy senki többé uj szerzetet fel ne állítson, hanem, ha valaki szerzetessé akar lenni, azok közül valamelyik szerzetbe álljon, a melyet már akkor helyben hagyattak s megerősíttettek. Azt is végezte annakfelette, hogy ha valaki újonnan klastromot fundálna : azok közül valamelyik életének és öltözetének módját vétetné fel abban, a melyek már helyben hagyattattanak. A melyből következett, hogy teljességgel nem szabad volt a római pápának különös engedelme nélkül, uj szerzetet állítani fel: méltán is ; mert mivel az eféle ujabb társaságok felállításának az a célja, hogy azokáltal a kegyesség nagyobb tökéletességre menjen, szükség, hogy annak jövendő életének módját elsőben maga ez az apostoli szent szék megvizsgálja és megfontolja szorgalmtosan, hogy valami módon, a nagyobb jónak s szentebb életnek színe alatt, az Isten anyaszentegyházában nagyobb alkalmatlanságok s ne talán gonoszok is ne támadjanak. Jóllehet pedig mind ezeket igen nagy előrevalóvigyázással rendelte említett 3-ik Innocentius : mind azonállal annak utánna nem csak arra vették az alkalmatlan emberek helytelen untatásokkal az apostoli széket, akaratja ellen is, hogy némely, magokat bizonyos rendtartásokhoz alkalmaztató szerzeteket helyben hagyná; hanem arra is mint sokaknak vakmerő kevélysége, hogy más egyéb szerzeteket is, kivált a koldusok, sokkal többre szaporodnának, mint sem azt különben meg lehetett volna engedni. Melyek midőn egészen szembetűntek : X. Gergely, nem különben előttünk élt pápa, hogy mindjárt elejét venné e gonosznak, a lugdunumi közönséges gyűlésben megnyitván előtte és előttünk élt III. Innocentius rendelését, szorosabban megtiltotta, hogy senki többé uj szerzetet és kolduló rendeket, melyek e lateranumi lV-ik gyűlés után ta'áltattak fel, és a melyeket az apostoli szék megerősíteni nem méltóztatott, örökösen meg. tiltott és eltörlött. A melyek pedig az apostoli széktől megerősíttettek, ugy rendelte felölök, hogy nem különben, hanem igy állani abban, ha ugy akarnak, hogy annakutánna senkit a magok szerzetökbe be ne vegyenek, sem újonnan házat, vagy valamely helyet ne szerezzenek, sem a házukat vagy az olyan helyeket, melyeket birtanak, ezen apostoli széknek különös engedelme nélkül el ne idegenítsék. Mert egészen az apostoli székre bizta, micsoda rendelést akarna továbbra mind azok iránt tenni: akár a szent földön teljesítő szolgálatokra, akár a szegényeknek segítségekre, akár más egyébb kegyes végekre kívánná azokat, a püspökök vagy mások által, a kiket e végre maga az emiitett szék kirendelni, fordítani, sőt a szerzeteseket is személy szerint megtiltotta, hogy teljességgel a külső embereknek ne prédikáljanak, azoknak gyónásokat ne hallgassák, őket el ne temessék. Világosan kijenletette mindazonáltal, hogy ezen végzésé-72*