Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-31 / 35. szám

1113 kiáltással, vagy titkos szavazatokkal végrehajtják• * igen helyén lett volna, ha a zsinat beiktatja vala még ezt a néhány sort: ^A titkos szavazás, az egyházmegyei küldöttek által a helyszínén kiosztandó teljesen egyforma szavazatlapok utján történik, A szavazatiadra a véilasztó sajátkezével feljegyezvén, vagy ha irni nem tudna, más édtal feljegyeztetvén a jelölt nevét, tartozik ezt összehajtva a küldöttségnek átad7ii, mely a szavazatlapot, egy e célra kitett szekrényben helyezi el.€

Ezzel egyszerre vége szakadna súgásnak, pálcázásnak, golyózásnak, és minden más efféle portékának. Igy nem lenne megtámadható a választás a titkos szavazás meg nem tartása cimén sem a pálcák, sem a golyók szemmel látható elhelyezése, sem a sátor lyukas volta miatt. Szóval, a titkos szavazásnak általunk javasolt formája a törvény correctebb végrehajtását, meggyőződésünk szerint, legalább is megkönnyítené, mert határozottan megjelölvén az eljárás módját félremagyarázásnak nem adna helyet. E tárgygyal kapcsolatban a lelkészválasztás helyét kitűző 202-ik §-nál is kénytelenek vagyunk kissé megállapodni. E § szerint ^a lelkészválasztás a templom vagy bármely tisztességes és alkalmas közhelyiség. * Tudjuk, hogy régi, igen régi gyakorlat az nálunk, mely a templomot hasonló célra, sőt egyházi és egyházmegyei közgyűlések, s iskolai u, n. examenek tartására is felhasználja. Szívesen elismerjük azt is, hogy kivált nagy népességű egyházakban, a hol ilyen alkalmakkor százakra, vagy épen ezrekre menő embertömegek is jöhetnek össze, — a templomon kivül nincs más alkalmas, tágas helyiség, a hol az ilyen gyülekezéseket oly könnyen meg lehetne tartani. De épen azért, mert a templom szerintünk sokkal szentebb hely, hogy sem azt az emberi érdekek porával beszennyezni vagy profanálni legtávolabbról is megengedhetőnek tartanok, — nem tartózkodunk nyíltan kimondani, hogy a templomot valamint egyházmegyei és egyházi közgyűlések, mint szintén examenek tartására, ugy a lelkészválasztás végrehajtására sem tartjuk nyugodtan felhasználható helyiségnek. A ki csak egyszer is résztvett a templomban eszközölt ilyetén összegyülekezésekben, különösen a ki az egyházmegyei és egyházközségi közgyűlések olykor zajos és szenvedélyes keserű vitáit ismeri, — lehetetlen, hogy mikor azoknak épen a templomban volt tanúja, ne érezte legyen a kegyelet húrjainak ama rezgését, mely a hallottakat a hely szentségével összeegyeztetni nem tudó lélek megbántódásának eredményeként áll elő. Én legalább mindig ugy voltam vele, hogy mikor a templomba az imádságon vagy Isten igéjén kivül a mindennapi élet sivár érdekharcát is bevitetni láttam ; mikor Isten dicsőítése s a megfáradott lelkek megnyugtatása helyett az emberi gyarlóság és szeretetlenség nyilatkozatait kelle ott hallanom, — bizonyos lelki szemrehányással távoztam el onnan a miatt, hogy az Ur házát, ime, az emberek házává tenni, legalább akaratlanul én is segítettem ! Részünkről még az u n. ex ámeneket sem látjuk a templomba illőknek. Nem is említve, hogy a jobbára 6—12 éves gyermekekből álló examinandusok, mennyire zavarba jöhetnek és jönnek is; már magának a templomnak az iskolai tanteremtől annyira elütő akusztikája miatt, s hányszor megtörténik, hogy kivált tágasabb, nagyobb templomokban, bár a leghangosabban de gyors tempóban felelő gyermek beszédéből az ember csak a hangot hallja, de azt megérteni egyáltalán nem képes : már csak azért sem kellene a templomot e célra felhasználnunk, mert azok a verselések, melyeket az apró múzsafiak ilyenkor a közönség nagy derültsége sőt nevetségére előadni szoktak, nagyobbrészt olyan természetűek, a melyeket a templom komolyságával összeegyeztetni sem nem lehet, sem nem szabad. Es itt eszembe jut, hogy gymnáziumi tanuló koromban Miskolcon, az aratási közvizsgálatok idején, az avasi nagy templomban nyilvános szavalati versenyt, mondhatnám hangversenyt tartattak velünk tanáraink nagy és fényes közönség előtt, a mikor aztán elég furcsa és komikus darabok kerültek színre a szent falak között. Nem tudom, hogy a szokás fennáll-e még ott ma is, de ha igen, akkor bizony elég nem jól van, hogy mindeddig nem változtattak rajta. Szerintünk épen azért, mert a templom Isten liáza, s mint ilyen, az imádkozás és igehirdetés szent lidye, nem kellene, nem volna szabad azt semmi egyébre felhasználni senkinek. Hiszen minden, ha még oly kicsiny községben is, van egy tágas szoba valahol. Vagy a helység házában, vagy az iskolai épületben bizonyára akad egy-egy nagyobb helyiség, a hol az egyházi kepviseleti vagy egyházmegyei közgyűléseket és exameneket, meg lehet, ha szorongva is tartani. Ha pedig nagyobb, népesebb a község vagy egyház, akkor bizonyára nagyobb község házával és iskolai épülettel is rendelkezik, a melyben aztán a dolog természete szerint, a gyűlés vagy tanterem is tágasabb szokott lenni. Az egyházmegyei u. n. vándorgyűlések számára pedig, még ha kisebb egyházakba tűzetnek is ki, kétségkívül lehet jó alkalmas helyiségről gondoskodni, csak az akarat legyen meg hozzá. Deszka vagy ponyvaalkotmány, kivált a tavaszi, nyári és őszi időszakban, igen jó szolgálatot tehet, a mint ezt néhol már — igen helyesen — gyakorlatba vették. A téli időszakban meg nagyon szépen meg tud vonulni az e. megyei közgyűlés — mint ezt Ungban többször láttam — egy tanterem szűk falai közt is. Mikor 69*