Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-08-10 / 32. szám
Huszonhetedik évfolyam, 32. SZ. Budapest, 1884. augusztus 10. PROTESTÁNS EGYHÁZI fis ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy uica 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr -> egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Ofl^T Teljes számúpéld-árnsrolsfea,! mindig" Az antisemitaság. Ezen lapok közelebbi számában meglepetve* de egyszersmind örömmel olvastuk a veszprémi evangel. egyházmegyének az antisemitaság ügyében hozott azon határozatát, miszerint a kerület felkérendő, hogy az antisemitaság mellett izgató papok a pánszláv agitátorokéhoz hasonló büntetésekkel sújtassanak. Nekünk már régebben tollúnk hegyében volt ide vonatkozólag egy pár gondolat, de óvakodtunk papirra, vagy legalább az egyházi lap papírjára vetni, félvén, hogy politikai korteskedés színben tűnhetnék fel némelyek előtt, ha oly eszmék ellen állunk síkra, melyeket mostanában egy quasi politikai párt tűzött zászlójára. Most már a választási harcok megszűntek, nincs ok, a mely gátolna, hogy kifejezzük azon fentebbi e. megyei határozat irányában helyeslésünket. Debuisset pridem! Az én tudtommal s az általam lakott vidéken ugyan nem sok protestáns lelkésznek van oka a fajgyűlölet terjesztése miatt pirulnia: de egy, kettő, kivált a segédlelkészek között akadt itt is, s talán más vidéken — mint a lapokból és magánlevelekből olvastam. — akadt több is. Változatos időket élünk, sok mindenfélét me^ér az em' o ber csak egy két évtized alatt is. Azt azonban még sem hittem volna, hogy protestáns lelkészek között találkozzanak olyanok, kik a régi setét és véres századokra emlékeztető lobogó alá szegődjenek. Ha valakinek panasza van a zsidók ellen, ha valakinek mint jó magyarnak, vagy csak mint humánus érzelmű embernek fáj azon nagy rombolás, melyet az ország némely vidékein, a szegény^-fágok* gyanánt tekinti és akarja tekintetni; és örök áron, vagy legalább haszonbérért Sém fiainak a kezére jutottak, ezt értem és a fájdalom érzetében osztozom én is. Valamint ebből folyólag értem és helyeslem, ha valaki részint az országos törvényhozástól, részint a társadalomtól oly intézkedéseket vár és óhajt, melyek által ezen szerencsétlen áramlat elé gát vettessék, s fajunk, önnön népünk a megsemmisüléstől megóvassék. Ezt nem tekintem én antisemitaságnak, ezt nem kárhoztatom, de fajunk iránti kötelességnek tekintem. Hiszen magának Idvezitőnknek is mily kemény szavakban kellett Izrael népe ellen gyakorta kifakadni, vagy Pál apostol mily elkeseredetten nyilatkozik számtalan alkalommal Ábrahám ivadékai ellen. Hát nekünk miért ne lenne szabad egyik-másik gyengeségét, bűnét azon népnek megróvnunk, azon megrovást keltő jellemvonások ellenében kárhoztatólag szót emelnünk,- egy vagy más országos intézkedéssel népünket s önnönmagunkat védelmeznünk. Épen ugy mint a közöttünk és körülöttünk lakó más népfajoknak is miért ne vehetnők ostrom alá kisebb nagyobb faji gyengeségét. Én legalább azt hiszem, hogy nem vétkezünk, ha a cigánynak renyheségét, dologtalanságát, az oláhnak, szerbnek, tótnak, svábnak iszakosságát, fajtalanságát, gyávaságát, vagy nem tudom miféle gyengeségét korholjuk. Hisz önnön fajunk ellenében is oly sok panaszunk van; ennek gyengeségei, túlzásai ellen is oly sokszor kifakadunk szóval és Írásban, magunkban és nyilvánosan. Nagyon fonák felfogásként tűnik fel azért előttem, mikor valaki a zsidókat >Ne bántsd vinép körében a zsidó élelmesség, uzsora, lelkii meretlen üzérkedés az utóbbi évtizedek alatt ei követett; ha valakinek mint jó magyarnak fáj, hogy a párducos ősök által szerzett földjéből a hazának a legszebb s a legbecsesebb részek vagy mi.idjárt jajveszékel, középkort, sötét századokat emleget, ha valaki a zsidók bűnei ellen felszólal. Ütjük bizony és üssük is a zsidót is, a magyart is s más nemzetiségűt is, ha ezen ütések által rajtunk javíthatunk, 63