Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-08-03 / 31. szám

984 podnék a köztőke, s a szegény tanitói Özvegyek és elaggott tanítók nem lennének kénytelenek attól rettegni, hogy midőn az országos nyugdíj­intézet segélyére szorulnak egész pert képező ok­mányokat kelljen isten tudja honnét össze kótyászni és midőn már éveken át költöttek, fáradtak a szükséges okmányok beszerzése végett, akkor ki­mondják, hogy de bizony mégse kap semmit. Hanem erre nézve szükséges volna, hogy a konvent álljon a tiz körmére és vegye ki a reform, tanítókat az országos tanitóintézet mostoha kezei közül s vegye őket anyai szárnyai alá, és köve­telje vissza tőlük az eddig befizetett összegeket, sőt szerezze meg az országos segélyből, tehát a mi pénzünkből is a nyugdíjintézet számára letett tőkéből a ránk eső quótát, mert akkor a mi in­tézetünk is országos lesz. Ennyit megkövetel tő­lünk az autonomia szelleme, hogy a kik a mieink, azokról mi gondoskodjunk és ne az ország. Népiskolai és vallásos könyvek kiadása, me­lyek az egész országban millió számra kelnek, szintén egyik kétféle irányban hasznot hajtó válla­lata lehetne a domesztikának, hiszen ismerünk olyan ügyes vállalkozót, a ki a—b—cés könyvekből emeletes házakat rakatott magának Pesten, s gyö­nyörű birtokot szerzett vidéken, pedig az csak kros vállalat volt, hátha most az a sokféle kros népiskolai, sőt akár közép- és főiskolai tanköny­vek kiadásának haszna egy mederbe folyna ? Tanáraink is annyian vannak, hogy képesek szép biztosító intézetet lenntartani külön is, jöjje­nek be a kálvinista bankba ott lesz az igazi biz­tosító intézet számukra is. Sok pénzünk szét foly még terményeink biz­tosítására is. Szedje össze a domesztika kassza azt is, biztosítsa egyházak, iskolák, lelkészek s tanítók terméseit: búzáját, szőllőjét jég és tűz ellen, szó­val a mi pénzünk most száz meg százféle csator­nákon szétfoly, hadd menjen egy mederbe; né­hány év múlva olyan tekintélyes összeggel ren­delkezhetünk, hogy uradalmakat szerezhetünk, s lesz a domesztikánk hitfeleinknek olyan mint az özvegy asszony olajas korsója, mely mindig táp­lál és soha ki nem fogy. Cseppekből lesz a ten­ger ! Eddig keserves filléreink szétcsepegtek s csak cseppek voltak mindig, de ha sok csép ösz­szefoly, malmokat hajt, hajókat hordoz. A katholikus sajtó mindig azt emlegeti, hogy >a kálomisták meg a zsidók* szóval egy kalap alá akar húzni bennünket, legyen hát bennünk egy kevés a zsidókból is, t. i. a financialis ügyes­ség és élelmesség. Volt is, van is elég fináncka­pacitás közöttünk, mert bizony ahoz nagy kapa­citás kell, hogy négy ötszáz frt évi fizetésből va­laki a mivelt társaságban is megállhassa helyét, könyveket szerezzen, lapokat járasson, gyerme­keket taníttasson, s még vagyont is szerezzen, pe­dig ilyent akárhányat ismerek paptársaim között. S a nagyobb szabású fináncmiveletekre is elég példánk van, majd minden tractusnak van már virágzó gyámintézete fillérekből. Hátha rád gon­dolok — s mikor nem gondolok én te rád ! — Te elköltözött nagy szellem, a ki a pesti főisko­lát puszta tenyeredből varázsoltad elő ?! s büszkén tekintek világi férfiainkra, csupán csak a duna­melléki e. ker. asztalánál két fináncminiszter ül, van itt elég kapacitás, lelkesedés, jó akarat, lesz hozzá egy kis pénz is, azzal a kis pénzzel azt csináljuk, a mit a zsidók szoktak, hogy egy frtot tizféleképen is forditsunk meg, még pedig úgy, hogy minden fordulónál egy másik ragadjon hozzá ; igy lassanként azt vesszük észre, hogy fillér csep­jeink harsogó folyammá nőnek. Csak fillérrezgetés az a domesztikai adózás ; megmosolyogtam, mikor hallottam, hogy ezentúl minden kálvinista jövedel­mének egy ezredrészét lógja fizetni s ebből épül­nek és állnak fel a veszendő egyházak, s elször­nyedtem, a mikor megtudtam, hogy ezért a néhány fillérért nekünk kell hajbakapni a gyülekezettel. Csekélység az in theoria, s elijesztő, ha az érte való veszekedésre gondolunk. Forditsuk meg a dolgot, légyen az nagyszerű in praxi, s legyen csekélység in theoria, forditsuk el az ódiumát a lelkészek fejéről s szállítsuk annak áldását a gyü­lekezetekre és lelkészekre, akkor nagyszerű lesz in theoria et in praxi! Nag y Ignác, kölkedi ref. telkész. A domesztikai segélyosztás. Nemsokára itt lesz az idő, midőn megfognak nyilni, a testvéri szeretet által létrehozott domesz­tikai pénztárnak ajtajai, hogy még most csekély tehetség szerinti segélyben részesítse azokat, a kik arra reá szorulnak és érdemesek. Kétséget nem szenved, hogy segélyezés iránti kérvények özönnel lógnak beérkezni mindenfelől. Uri dolga lesz a conventnek: válogathat! de vá­logasson is ám ! Mert a domesztika most meg­kezdendő működésének irányától függ sok tekin­tetben annak további sorsa. Nem csak azért, mert ez első segélyosztási aktust, oly éber figye­lemmel s kíváncsisággal várja minden a reform, egyház ügye iránt érdeklődő, hogy előre lehet látni, miszerint annak miként leendő eszközlése fogja alapját képezni az országos közalap iránti bizodalomnak vagy bizodalmatlanságnak; hanem azért is mert most fog kitudódni, hogy a hozott s hozandó áldozatok nagysága minő arányban áll az elérhető eredménnyel. Tehát fődolog a segélyosztás mikéntje! Az egyházi törvények 217. §-a jelöli ki a közalapi

Next

/
Thumbnails
Contents