Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-27 / 30. szám

070 sát s a kijelölésnek újból meg ejtését elrendeli. E felülvizsgáló bizottásg tagjai: a superintendens elnöklete alatt a főgondnok, s az esperesi karból felváltva egy érdektelen egyén€

. Mennyi bajnak és kellemetlenségnek vége lett volna ezzel! Hanem hát most már késő. Várhatunk legalább is egy uj zsinatig. Megfogja a t. olvasó bocsátani, ha e kérdéssel kapcsolatban az u. n. pályázati hirdetésekről is ejtünk egy-két szót. A törvény 191 -ik §-a igy szól: „Az esperes értesiti a püspököt az üresedésben lévő egyliciz javadalmáról, ki azt az egyházi lapokban az egész magyarországi ref. lelkészi karnak tudomáséira hozza Szerintünk jó volna ezt a §-t kissé jobban megfigyelni. Akármilyen költséges is az a pályázati hirdetés, nem egy, hanem legalább is 2—3 lapban kellene azt közzétenni. A törvény is nem lapról, hanem lapokról szól. A 3 — 4-ik osztályú csekélyebb anyagi tehetségű egyházaknál talán még megengedhető, hogy költség kímélés szempontjából, egy azon kerületben legelterjedtebb lapban tétessék közzé a pályázat; de az 1 — 2-ik osztályú egyházakra nézve legalább is 2—3 tekintélyesebb egyházi lapunkban kellene azt közölni A papválasztás nem olyan kicsinyes dolog, hogy annak minél célszerűbb s értékesebb módon lehető megejtése érdekében, 10—20 lorintot is sajnáljunk. s

Az egész magyarországi lelkészi kar^ bizonyára nem értesülhet valamely pályázat felől, ha az csak egy lapban tétetik közzé, oly egyetemesen, mintha az két, három vagy négy lapban is közölve van. Aztán köztudomásu dolog az is. o ) hogy minden kerületnek megvan jóformán a maga — hogy ugy szóljunk — hivatalos lapja, a mely ott mintegy dominálja a helyzetet, s melyjennélfogva ott legelterjedtebb. Ekként megeshetik, sőt tudtunkkal sokszor meg is esett már az uj aera egy pár rövid éve alatt is, hogy az ország másik részében, egyetlenegy lapban és csak egyetlen egy szer hirdetett pályázatok felől, a különben igényt tarthatott pályázók csak akkor értesültek, midőn már szépen elvégeztetett minden. Arra még sok szegény lelkésznek nincs pénze, hogy valamennyi lapot önmaga járasson. Pedig csak igy lehetne biztosan és gyorsan értesülnie. Az olyan faluról falura küldözött olvasóköri példányok csigaszerűen szoktak haladni. Régen lejárt a terminus, mikorra a lap csak fele útját is befutotta volna, s ha elmúlt az eső, nem kell többé köpenyeg. Mert azok a pályázati határidők nagyon kurták szoktak ám lenni! Sokat gondolkoztunk rajta : mi lehet annak az oka, hogy a hirdetés megjelenik például valamely hó i-ső napján kiadott lapban (persze 5—6 nappal korábbi kelettel!), és ugyanazon hó 1 5 — 20-ig tűzetik a terminus ? Sőt épen a napokban az is megtörtént, hogy e becses lap f. é. junius 22-kén kiadott 25-ik számában (a 879—820 lapon) junius 1-i kelettel hirdettetett pályázat több b. somogyi egyházra főt. Pap Gábor superintendens úr által, s a határidő alig néhány nappal későbbre: junius 30-ra tüzetet! A ^Prot. egyh. és isk. lapc

e száma még jóformán alig érkezhetett meg a távolabbi helyekre, mikor a terminus letelt. Már most, ha hozzá veszszük, hogy a lelkészek, segéd lelkészek és tanároknak szabály szerint, legalább itt a tiszántúl, esperesök, — illetőleg főnökeik és esperesüktől erkölcsi és szolgálati bizonyítványt kell kérvényekhöz mellékelniük, a mirea legjobb postai közlekedés mellett is szintén kell néhány nap, minthogy távirdai uton ily dolgot nem lehet elintézni, — nem nyilván van-e, hogy physikai lehetetlenség ily rövid idő alatt, bárkinek is, pályázati kérvényét kellőleg felszerelve rendeltetése helyére juttatni ? Valóban a pályázati hirdetésekkel, a mint azok mai napság divatba jöttek, olyanformán vagyunk, mint ama katona a kávéval: jó, ha hirét halljuk; ki vagyunk téve annak, hogy minden szemességünk és fürgeségünk mellett is átrepül felettünk a terminus fecskéje. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a pályázat azért pályázat, hogy abban mindenki részt vehessen, a ki magát jogosultnak tartja. Kárpátoktól Adriáig nyitva kell állani az útnak a jogosítottak előtt bárhová. Ezt célozza a törvény idézett 191 -ik §-a is. De kénytelenek vagyunk őszintén bevallani, hogy a pályázati hirdetéseknek imént szellőztetett gyakorlata, bennünk sokszor azt a gyanút kelti, miszerint néhol talán épen az a cél, hogy az előre kiszemelt egyéniség valami távoli bomba által meg ne zavartathassék, Tudjuk mi, hogy a jelölésben rejlő korlát nagyon is gyenge korlát a visszaélések ellenében, s hogy bizony nem igen fogja ez intézkedés az érdemet kenyérhez juttatni; az sem titok előttünk, hogy a legtöbb megüresedett egyházban, már előre, még a pályázat közlése előtt megalakul, helyesebben megalakittatik okkal móddal a közvélemény, egyik vagy másik egyén javára, ott aztán pályázhatik azzal szemben akár a világ legelső papja ; de mégis legalább ne okozzunk épen a pályázatok által keserűséget, haszontalan fáradságot és költséget azoknak, a kiknek számára — ugy látszik — a reményen kivül az uj törvények aligha hoztak egyebet. S tekintve már egyfelől a jelölő bizottságoknak törvényeink által teljesen ellenőrzés nélkül hagyott működési és hatáskörét, melynek ellenében a pályázók egészen védtelenül állanak; másfelől a pályázatok hirdetése és keresztülvitele módjának gyakran a komolytalanság bélyegét viselő tünetkezéseit, — igazán kísértetbe jön 479*