Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-07-13 / 28. szám

888 dora szelence. Az országos adónál népünk megszokta már az adó folytonos emelkedését, az egyházi adózásnál — mivel, hogy rá van bizva — rendesen faragni igyekszik, s a mi kivan vetve, se foly be, ha nem sok is, kibújik alóla, ha csak szerét ejtheti. Uj adónemet pedig elfogadni önként semmiféle címen nem hajlandó s executó nélkül nem fizet, a kit pedig a papja kénytelen megexequáltatni, az örökre elvadul az egyházától s papjától, mert a protestáns papiállomás bizalmi állás, szóval azzal az executió nem igen fér össze. A katasteri munkálatok most végződtek be országszerte és kitűnik, hogy a földadó irtóztatón föl van emelve, p. o. a kölkedi határ csak 33 és 3

/4

telekből áll, egy telekben van 24 hold szántóföld, 12 hold rét, 13 hold legelő, 1 hold belsőség = 50 hold 1200 • ölével, összesen tehát cirka 1700 hold, melyen 804 lélek él, s eddig is a leeinasfasabb adóval volt terhelve, s most emel-OO ' kedett a földadó 1200 frttal! s egy lélek se szólalt fel ellene, azt mondta mindenki, hogy inkább fizessük meg békességgel, mint Pontiustól Pilátushoz folyamodjunk aztán utoljára is hiába; de ha én azzal a jámbor óhajtással küldöttem volna ki a gondnokot házról-házra, hogy szedje össze 804 lélektől, a kik között elég van napszámos, cseléd stb. is — azt a rongyos 41 frtot, a mi ránk domestikaként esik, bizony fizetés helyett aligha szidást és tán verést is nem kapott volna, s csendes kis egyházamban a békesség nagy háborúságra változott volna épen úgy, mint a többi baranyai egyházakban, a hol káromkodnak és perelnek, de nem fizetnek : kifizettük tehát az egyház közpénztárából, majd kigazdálkodjuk s a béke szent, senkinek botránkozása nincsen. Azonban nincs minden egyház olyan helyzetben, hogy a domestikáját is a közpénztárból fedezhetné, ott a háborúság el nem kerülhető másként, mintha a biró, jegyző vagy adószedő szedi be és az adja át a gondnoknak, papnak vagy esperesnek, de a papot kíméljék meg s ne aljasitsák a papi szent hivatalt adóvégrehajtói hivataliéi publicánussá, mert olyan gyűlöltté teszik, mint hajdan a publicanusok voltak. Lesz domestika, én hiszek jövendőbeli szép sikereiben, de a mikéntjén igazítani kell, mert igy nagyon nehezen megy és igen csunyául csikorog a kereke. A másik intézkedése a zsinatnak az, hogy ezután a pap a maga fizetését ne szedje, ez is nagyon elhamarkodott, mondhatnám elhibázott intézkedés volt. Jó lehet, ott a hol nem is volt szokásban, a hol a papnak íixum fizetése van, de nem tudom, hogy mivé lesz a papi conventió Baranyában, Tolna egy részében és Somogyban, itt a Inkma járja, még a katholicusoknál is, és a plébánosok is maguk szedik, mert méisra nem hízhatják, nagy kár nélkül. P. u. a conventionalis igy szól: > búzát minden pár fizet két vékát<<

:

»morzsolt kukoriczát minden pár egy vékát* >

bort minden pár egy fertály akót/ ^Sonkát minden gazda egyet; ölfát minden pár egy szekérrel^ stb. stb. szóval a convenciók ősidőktől fogva arra vannak épitve, hogy azt a pap szedje, mert ha az elöljáróságra bizza, a mostani tiszta buza helyett épen ugy rozsalját log kapni, mint ott majd mindenhol, ahol a curátor szedi, a kukorica, mely pedig szintén szép értéket képvisel, lesz értéktelen penészes rothadék. A bort még közvetlen szedve is nehéz ellenőrizni, de ha azt az elöljáróságra bíznák, abból soha bor nem lenne többé, hát a hol sonkát, sódart is adnak azon frissiben, ott várja a curátor egész télen át a papnál ? vagy minden disznótorba el menjen a sonkáért? erre bizony a pap se állna rá, de a curátor még ugy se. jNem kell bolygatni a régi gyepüket, mert kigyó van alatta s megmar', ha a zsinat ezen intézkedését komolyan életbe akarja léptetni, egész vidékeknek papi conventióját fenekestől felforgatnák, s oly szép változás jönne létre, hogy minden pap sirva nézne utánna; ma már a papi convenció ^korszerű módosítása^ mindig egyértelmű a keserves devalvatióval, a régi mód szerint csak fizetik ugy a hogy megszokták, de ha a régi szokást elhagyjuk, bizony az uj módi formában majd sehogyse fogják fizetni. Jól van a régi szokás, hagyjuk meg! nem azt vártuk mi a zsinattól, hogy a convencióinkat felforgassa, még pedig anélkül, hogy mást és jobbat adjon helyébe, hanem igenis azt vártuk, hogy a meglevőket biztosítani fogja s oly intézkedést csinál, hogy a mi papi tanitói conventiók megírattak, azok meg Is adassanak. A dolog természete hozza mágával, hogy ha van p. u. 100 pár lukmafizetőnk, abból 10—2O°/0

adós marad jövőre s addig Ígérgeti, hogy fizet, hogy egyszer csak dobrakerül, aztán sohase látjuk az elmaradott bort, búzát stb. S az ilyen hátrálékok behajtását első sorban a községbiróra bízták, a ki sógorait, komáit ugyan soha meg nem exequálja a pap kedvéért, másodsorban a szolgabiróra az is elhalogatja, sőt arra is tudunk nem egy példát, hogy a papi özvegy átadta az adósait, fejére zúdította a szegények átkát, sőt tán boszszuját is, be is exequálták, de akkor meg a hatóság kezeiből nem birta kicsikarni a beszedett összeget. Az a közönség, mely velünk szemben áll, s melytől kell követelnünk fizetésünket, egyáltalában nem lelkesül a mi anyagi boldogulásunkon, sőt egész lelkéből irigyli azt, arra nem lehet bíznunk, hogy legyen kezelője vagyonúnknak, hogy a gondnok legyen a pap gyámja, isten attól őrizzen ! Baranyában néhány helyen az ujabb időben azt a vakmerőséget is megtették, hogy a tagosi-