Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

82 adatott ki véleményadás végett, jelentése a közelebbi e. m gyűlésre beváratván. E bizottság még ugyanazon év nov. havában tartott e. m. gyűlésre beadta munkálatát, melyben az alapszabály javaslat fentebbi 3 első pontját elveti s helyettük — megtartván a rendes lelkészek részvényeit s az egyházak évi önkéntes adományait — a rendes lelkészek által jövedelmük után fizetendő másfél százalékot hoz javaslatba. Az özvegyek és árvák segélyezéséről szóló fejezetben javasolja; hogy míg a részvényes csak 10 évi gyümölcsözés-, addig a százalékos üzetés —. bárvalamely lelkész csak egyszer teljesítette is — a kegyév után egy évre ad jogot az özvegynek vagy árvának a segélyhez, s az évi osztalékot 50 frtban állapítja meg. t

Ezen bizottsági munkálat az érdekelt lelkészi kar által leendő bővebb tanulmányozás szempontjából egész terjedelmében jkönyvbe vétetni liatároztatott.4

(Megjegyzem, hogy a gyámpénztár kezelésére s ellenőrzésére vonatkozó §-król mint eddig úgy ezután sem teszek említést.) E bizottsági munkálat az 1878. évi tavaszi e. m. közgyűlésen ismét változást szenvedett, a mennyiben a jövedelmi források közé újra felvétetett „az ürességben lévő papi állomások jövedelmének az üresedés tartama alatt eső része*; az özvegyek és árvák segélyezéséről szóló fejezet végén pedig határozatba ment, hogy „az 50 éven felüli lelkészek a jövedelmi százalékot 5 évre, a hatvan évet meghaladottak pedig 10 évre kötelesek előre lefizetni« (kor-illeték). Ezen alapszabály-javaslat a közgyűlés által elfogadtatott, s minden eddigi határozatok hatályon kivül helyeztetvén határozati rangra emeltetett. Azt lehetne már gondolni, hogy az özvegy-árva gyamintézet ekép véglegesen megalapíttatott. Korántsem. Legelőször is az egyházmegyének a szabályjavaslat meg erősítését illető jogosultsága ellen tétetett sok lelkész által kifogás, mivel a határozathozatalába csak kevés lelkész folyt be s a szabályjavaslat a lelkészi karral hozzászólhatás végett előre közöltetve nem volt. Majd a családtalan lelkészek nem tartották magukra nézve kötelezőnek a százalékos fizetést, mert róluk különösen egy §. sem emlékezik, s ugy a százalékos mint a korilleték fizetést a többi 50—60 éven felüli lelkészekkel együtt megtagadták. Erezték a felszólalás és tagadás jogosultságát az intéző körök; mert már 1880-ban a számvevő bizottság, — élén a gyámintézet buzgó pénztárnokával — az e. m. közgyűlés egy módosítást adott be, mely szerint „azon családtalan lelkészek, kik 1878. april 24-én élétöknek 50-ik évét betöltötték, a százalékos uj gyámíntézetbe való fizetés alól felmentetnek, mert ők csak terhet emelnének, a nélkül, hogy annak hasznaiba valaha részesülnének*. Javaslatba hozza az 50—60 évet meghaladott lelkészek által életkori illeték címen egyszerrre előre lefizetendő 5 illetve tiz évi százalék megszüntetését; egyszermind a segélyezés tekintetéből a százalékos gyámintézetre vonatkozólag is kimondatni kívánja a 10 évi százalék fizetés kötelezettségét minden lelkészre nézve, indokolva ezt »azon visszássággal, hogy az 50 s 60 éves lelkészek az életkori illetéket még azon esetben is tartoznak megfizetni, ha 10 — 20 évig élvén, ily hosszú ideig fizették is az évenként reájok kirótt szazaiékot, ellenben az 50 éven alóli lelkésznek — ha csak egy évben fizette is be százalékát — családja minden további fizetési kötelezettség nélkül részesül a gyámintézet segé lyében. Ugyanezen bizottság elejtve az 50 frtos segélyezést, az özvegyek és árvák segélyezésére nézve is adott be egy módosítást E javaslat az érdekelt lelkészi kar által leendő bővebb tanulmányozás végett jegyzőkönyvbe vétetni határoztatván, a részletes tárgyalás idejeül a jövő gyűlés füzetet ki. E tárgyalás azonban elmaradt, í mert még ez évben a gyámintézet ügyében új mozgalom indult meg. Ugyanis, az egyik e. m. lelkészi értekezlet az 1878-ik évi alapszabály-javaslatot elvetve, egy újat dolgozott ki s fogadott el, mely az évi segélyezés helyett az özvegy- és árvák végleges kielégítésését hozza javaslatba 1000 frttal. Ennek fedezésére segély alapul szolgálna : a) az egyes gyülekezetekre kivetendő évi járulék (legkisebb 2 legnagyobb 6 frt) b) az ürességben levő egyházak időközi jövedelmének egy része, c) az egyházkerület által az állami segélyből fizetendő évi járúlék 300 frt, d) 5 urvacsorai perzsely pénz, e) egyesek e célra való adományai, f) a kegyes alapítványok kamatai. A segélyösszeg még hiányzó része az e. m. rendes lelkészei jövedelmére százalék szerint vettetik ki. Ezen alapszabály-javaslat megküldetett az e. m. esperesének azon kéréssel, hogy a gyűlést megelőzőleg a számvevő bizottsághoz eljutassa s ez által lehetővé tegye még az évi e. m gyűléseni tárgyalását. Az esperes a kérésnek eleget tett. /v számvevő bizottság, bár kimondotta, hogy »a segélyalapul kimutatott források annyira bizonytalanok, hogy egy biztos számításon nyugodni kellő pénzintézetre nézve kockázat nélkül el nem fogadhatók, biztos forrásul csupán a lelkészek jövedelme után fizetendő százalék járulék lévén tekinthető: mégis a napirendre kitűzött hason tárgyú módosításokkal egyszerre tárgyalás alá veendőnek indítványozza. E .szabályjavaslat, mint a bizottságnak arra adott véleménye is az 1881-iki e. m. közgyűlés j. k. 22 ik pontja alatt olvastatván : bővebb tanulmányozás végett az e. m. j. könyvébe kinyomatni határoztatott s az esperes ur megbízatott, hogy jelzett tervjavaslat feletti tanácskozás s eshetőleg egy, az e. m. közgyűlés elé terjesztendő, biztos alapra épített tervjavaslat kidolgozása végeit még az év folytában egy általános papi értekezletet hívjon össze. Az esperes hívott is össze ily értekezletet, de ez, a megjelentek csekély száma miatt semmit sem végzett. Az 1882. évi közgyűlésen a számvevő bizottságnak 1880-ban beterjesztett módosítása s a fentebb jelzett lelkészi értekeszlet által 1881-ben s mint szinte egy lelkész által most benyújtott tervjaslatok kérdése újra felmerülvén : az e. m. eleget akarván tenni a közóhajnak, hogy e nagy fontosságú ügy bővebb tanulmányozására még több idő engedtessék, a tervjavaslatok a napirendről levétettek s esperes ur megbízatott, hogy a szóban forgó javaslatok megvitatására egy általános lelkészi értekezletet hívjon össze. (j. k. 13. sz.) E megbízásnak is eleget tett az esperes s m. évi mart. 14-re összehívta a lelkészi értekezletet. Ez értekezleten, melyen mintegy 15 lelkész vett részt, az elvi megállapodások vitatása folyamában, esperes ur altal tett azon indítvány fogadtatván el, hogy mivel kilátásban van egy általános lelkészi nyugdíjintézet megalapítása ejtsen el az értekezlet minden tervjavaslatot s egyedül az 1878-ik évi alapszabályjavaslat kifogásolt tételeinek — hogy ugy mondjam — reparalására szorítkozzék: az értekezlet egy bizottságot nevezett ki: (kár, hogy e bizottságból a gyámpénztár buzgó pénztárnoka — bár a tagság elfogadására mindenfelől szorgalmaztatott — magát kivonta, de tudjuk, hogy miért) oly utasítással hogy munkálatával ez évi e. m. közgyűlésig elkészülvén, annak megvitatása a gyűlés első napján megtartandó lelkészi értekezleten lehető legyen. A bizottság munkálatával el is készült s azt az e. m. gyűlés első napjának estéjén — a közgyűlés berekesztése után — a lelkészi értekezlet elé terjesztette. Az értekezlet a munkálatot egy felszólalás mellett elfogadta s másnap az e. m. gyűlésre megerősítés végett beadta, s az e. m. közgyűlés azt »minden eddigi e. m. végzéseket és határozatokat hatályonkiviil 6