Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-29 / 26. szám

835 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 850 nyolc okát, — engedje meg a nagyt. tanári kar, — ha legelső sorban a tanuló itjuság jóravalóságában keressük, mert a tanár urak munkálkodhattak volna még feláldozóbban, hinthették volna a jó magvakat még több erővel ; de ha a talaj nem lett volna alkalmas azok befogadására, hiába való lett volna az ő buzgalmuk. A tanítás sikere legnagyobb részben a formálandó anyagtól függ. Es ez az anyag most jó volt; a talaj kész a jó és szép elfogadásira s gyiimölcsöztetésére. Igazi buzgóság, nemes lelkesedés hatotta át az ifjúságot. Meglátszott egész szellemén az intézetnek, hogy tagjai egyenként és egyetemesen átérteni igyekeztek azt a magasztos hivatást, a melyre előkészület az iskola. Megérezték ők is a vallás hiányának s a közönynek hideg szelét és fiatal lelkesedésük melegével akarták, ott és a lwl lehetett, erejükhöz mérten, ennek fagyasztó hatását ellensúlyozni. Belátták, hogy a vallástalanság s a közöny alapját a családokban kell keresni, ott hol, a gyermek legelső és legmaradandóbb benyomásait szerzi. A közel mult rendkívül mostohán gondoskodván a vallásoktatásról: a mostani iskolás gyermekek otthonról vajmi kevés vallásosságot hoznak magukkal s illetve az istenség által beléjök is oltott ős vallási ösztön a családi körben semmi kielégíttetést nem nyer. Tehát az LT

r eme kicsinyeinek kell gondját felvenni, hogy a jövő nemzedék legyen majd egyháziasabb. »Addig hajtsd a fát, mig vessző !* Ezt látták be theologusaink s oda vitték az iskolákba az evangéliumot s az abból merített , tejnek italával4

táplálták a gyermekeket vasárnap délutánonként. Közel 600 gyermeket részesítettek ily formán vallásos oktatásban. Ok plántáltak és öntöztek, és erősen hisszük, hogy az aratás, mely az Úr kezében van, a jövő nemzedékre nézve kedvező is leend 1 Adja Isten, hogy a hív munkának legyen meg ez a jutalma 1 A vallásos oktatásnak az a módja, a melyet a vasárnapi iskolákban alkalmaztak az ifjú theologusok: határozottan a legcélravezetőbbnek bizonyult : a mit mutat az a tény is, hogy, jelen lévén több iskolában a vallásvizsgákon, azok a növendékek, kik a tanításokra eljártak, hasonlithatlanul nagyobb eredményt mulattak fel, jobban átértették a vallásos igazságokat, azok nálok mélyebb gyökeret vertek, mint másoknál, kik csak a kézikönyvekből készültek, a melyekben bizony nem igen érzik annak az isteni magasabb ihletnek lehelletét, mely oly jótékonyan ömlik a bibliát a maga közvetlenségében olvasó felé. Hisz egyszerű halászoknak és vámszedőknek hirde1

tettek annak idején e nagy igazságok s ha azokat ezek megértették, mennyivel inkább megértik a mai gyermekek, kik a fejlődés törvénye szerint bizonyára magasabban állanak 8—10 éves korukban is mint állottak azok. Hogy aztán taníthassanak, maguknak kellett egész szorgalommal tanulniok és ez által felébredvén a komolyabb, szellemi vágyak iránt érdeklődésük : erkölcsi életükben is sokkal szigoruabbak voltak. És önmagukon a kitartó munka eredménye meg is látszott az évi vizsgálatokon s azon, hogy annyi jutalom évek óta nem osztatott ki közöttük, mint most. (A vizsgálatok f. hó 19-én 20 án és 21 én tartattak meg nt. Papp Károly egyh. kerületi tanácsbiró ur elnöklete alatt, főtiszt. Szász Károly püspök úr, gr. Ráday Gedeon, dr. Ballagi Mór s a tanár urak jelenlétében. A vizsgák általában kedvező eredményt mutattak s azt árulták el, hogy a tanári kar a legnagyobb odaadással működött, a növendékek pedig ki harminc, ki hatvan, ki meg százannyi termést mutattak íel; olyan, a kinél a felnevekedett gyom elfojtotta volna a jó mag fejlődését, egy sem volt. F. hó 21-én d. u. 4 órakor volt az évi zárünnepély : a jutalmak kiosztásával, verseny szónoklatokkal, igazgatói zárbeszéddel és elnöki zárimával; az egyes pontok között a theologiai énekkar egyházi énekeivel. Jutalmakban, a vizsgáló bizottság a következő ifjakat részesítette : a Csontos-féle alapítvány 100 - 100 frtos jutalmát Szots Gerő IV. é. Bitay Béla III. é. Papp István II. é. és Hamar Andor I. é. theologusok kapták. A Gerenday Antal-féle 50 frtot ismét Szabó Aladár IV. é. nyerte. A Ballagi-féle alapítvány 26 frtját Gyorffy Béla IXi. éves. 25-25 frtot kaptak: Kócsi Dániel IV. éves. Józsa Sándor IV. é. Tóth Kálmán IV. é. és Papp János I. é. ifjak. Itt megjegyzem, hogy 25 frtos alapítvány csak három van s igy a bizottság nem tudta volna mind az arra érdemeseket megjutalmazni, ezért ő maga adott össze egy ujabb 25 frtot a jutalmazásra. Nemes, szép tettét most már igyekezzenek meghálálni az ifjak valóban »ösztönzött" munkássággal. A Nagy István lelkész úr által a legjobb egyházi szónoknak kitűzött 16 forint dijat György László I. éves nyerte el; mig a Berki József ref. lelkész úr által a legjobb imára kitűzött 1 cs. kir. aranyat Bitay Béla III. éves. A jutalmazottakon kivül különös dicsérettel emelte ki a vizsgáló bizottság Szots Ákos II. é. theologust, ki az előző évhez képest nagy haladást mutatott fel. A jutalmak kiosztása után nt. Szots Farkas igazgató úr mondott igen emelkedett hangú buzdító beszédet, megelégedését s örömét fejezve ki tanítványai magaviselete felett s búcsút mondva az intézetből eltávozó negyedéveseknek. Majd főt. Szász Károly úr köszönte meg a tanári kar szives odaadó működését s nyilvánította megelégedését az elért siker felett, melegen, lelkesen intve az ifjúságot a nemes cél után való törekvésre. Végül nt .Papp Károly úr adott egy rövid, szép imában hálát az LT

r kegyelmeért, a melylyel ez intézetet megáldottá. Legyen is az Úr áldása e tanintézeten, mely az O szőllőjének munkásait neveli, hogy teljenek meg e fiatal nazirok az O lelkének erejével, legyenek általa prófétává felkenve, hogy ékeskedhessenek majdan tudománynyal és bölcsességgel. Legyen az Úr lelke s velők az O áldása 1 * * * Hogy is mondja az Anonymus Belae regis nótárius? A nagy munka után „fecerunt magnum áldomás.« A református theologus mind egyenes utódaként szereti magát tekintetni az Árpáddal bejött népnek, azért e tekintetben is követték az ősök példáját. A vizsgák végezte után társas vacsorát rendeztek a most végzettek, a melyre tanáraikat is meghívták s kedélyes beszélgetések, derült hangulatú pohárköszöntések között vettek búcsút ezen osztály tagjai tanáraiktól is egymástól is. A többi osztályok pedig más helyen tartottak barátságos estélyt. A következő napon az ifjúság nagy része Buda-Bicskére rándult ki. Fehérmegye felső részének műveltebb körei szívesen várták őket — jó emlékezetben lévén közöttük a mult és harmad évi theologus majális. A jó emlék ez úttal fokozódott. 23 ikán vagy 300-an gyiiltek össze a bicskei erdőben az e város és vidéke műveltebb lakosai közül, s másnap reggeli 6 óráig ritka derült hangulat mellett folyt a dal s tánc. A majálisból tiszta jövedelemként maradt negyven s néhány forint fele részben a theolog. ifjúsági könyvtárra, felerészben a bicskei tűzoltó egyesület alapjára fordíttatott.