Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-29 / 26. szám

831 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 850 ség, azon korra kell visszatekintenünk, a mult idők azon szakat kell lelki szemeink elé idéznünk, melyben : »Lement a nap. De csillagok Nem jöttenek. Sötét az ég Közel s távolban semmi fény nincs.« és némanéma, sötét éj borúi az egész emberiségre, — s csak a csendben is kivehető zsizsergő nyiisgés-forgás hangja árulja el, hogy a világ még él — s mint: a ébredezni kezdene. Lágyan lengő szél zörgeti a harasztot, mely mindinkább erősebbé és erősebbé válik s szétkezdi kergetni az eget takaró fellegeket s lassan-lassan elő kezdenek tünedezni a csillagok is. Az első ott éjszak-nyugot felől — Albion szabadsághoz szokott, még ekkor alvó népének tűnik fel, — úgy Oxford körül, a királyi udvar körében. (YViclef.) A másik itt nem messze a szomszédban, a prágai egyetem felett, — de ezt nemsokára elemészti a tűz, (Husz), mig végül egyszerre lángveres lesz az ég, közel ez utóbbi csillaghoz s mindinkább világosodni kezd az éjjel s megjelen egy üstökös, melynek fénysugarai lehatnak egész Rómáig s az alvó Rómát is felébresztik s Róma lázas tevékenységre kél, de már akkor teljes világosságában, »az a csillag ott ragyog az égen !« s hiába közeledik egy felhő délről e csillag felé, — hiaba kísérti meg majd barátságosan, majd dörgő morajjal megközelíteni ez üstökös csillagot, — annak fényét nem tudja elhomályosítani, — kiárad az az egész Európára, — hazánknak is jut e fényből elég s világosságában jobban lehet látni az egész világon, — s Luther fénye — mert ugy hívják e csillagot — világit minden felé. Ez üstököshöz egy második, majd később egy harmadik s több csillag is csatlakozik. — Ama második egy nép boldogsága, — mely fényénél felismeri hazáját, hazája érdekeit. Igaz ugyan, hogy e másik tündöklő fényes csillag a köréből felemelkedő segítség által körülvéve, nemsokára harcra kél azzal (mintha zászlót is tartana kézeben 1) s elbukik, de a kik látták, megkedvelék s nem feledhetik s nem is fogják elfeledni soha, — mert Zwingli épen úgy mint Luther nemcsak vallási, hanem politikai, nemzeti hős is 1 Es »Mintha nap volna mindenik, Oly tündöklők, e szellemek, Tündöklők, mert hisz a dicsőség Sugármezébe öltözködtenek.« (Petőfi.) Es e tündöklő üstökös csillagok fényénél kihajnalodik — s Európa a reformátio napjára ébred - és a vallási szabadság, — a világosság arja özönli azt körül. Oh ne csodálkozzék hát senki, hogy mi, kik e világosságnak fényében élünk s a vallásszabadság melegében lelkesülünk, mindanynyis^or különös elragadást érzünk, — valahányszor e dicső korszakra tekintünk viszsza, valahányszor a múltban »emlékezünk régiekről!4 Oh ne csodálkozzék hat senki azon, hogy midőn 1883 nov. 10-ikén Euther négyszázados születési emlékünnepén, az egész ev. világ lelkesült, a mi önképző, önsegélyző egyesületünk is boldognak érezte magát, hogy a hála s a tisztelet adóját leróvhatta e nagy szellemmel szemben — és ne csodálkozzék azon sem, hogy Luther mel'ett az 1884. jan. i-jén megünnepelt ama másik fénylő, tündöklő üstökös csillagról, Zvvingliről is megemlékeztünk, kinek születése négyszazados emlékünnepe bennünket e hazájáért és a vallásszabadságért küzdő s azokért életét is feláldozó hősnek őszinte tisztelői, bámulói sorában talált. De mélyen, tisztelt közönség e két nagy négyszázados születési emlékünnep mellett egyesületünk nem feledkezett meg nemzetünk nagy idejéről, nagy napjairól sem, mert hiszen : »Csak törpe nép felejthet ős nagyságot Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sítlakához S gyújt régi fénynél uj szövétneket.« (Garay.) Mert hiszen, mint a vallási szabadság terén Luther és Zwingli kora, — ez üstökös-csillagok kora, örökké emlékezetes marad, s méltó társaikra is fény derül: ugy a nemzeti élet terén, — magyar nemzetünk életében is örökké emlékezetes marad az 1848-ki március lo-ke. E napon találta fel nemzetünk önmagát, e napon tudta meg és tanulta meg mit jelent voltaképen e szó, — e szent szó : a haza ! Es hogy mi e nagy napról, — e nagy időről s ezen nagy idő nagy embereiről oly édes örömest emlékezünk, — s hogy előttünk e kor s annak törekvése szent s emberei között nem tudunk kicsinyt találni, mert hiszen mind : »Nagyok, nagyobbak és legnagyobbak4

voltak, annak oka az, hogy mi is valljuk a költővel hazánkról : »Te vagy a gyermek imája, Te az ifjú lángolása Te a hölgynek érzeménye Te az aggnak végfohásza<. (Garay.) Egyesületünk a kegyeletes hála és a csodáló — tisztelet érzetével emlékezett meg az 1848-iki március 15-ikéről s elmondotta a lánglelkti költővel szive mélyéből: »Tied vagyok tied hazám E sziv, e lélek, Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek ? !« (Petőfi.) És — mit bizonyít mindez ? — Vonjuk meg az itt mon dottak consequentiáit 1 Azt bizonyitja, hogy ezen egyesület tagjai a vallásszabadságot, a szabad egyéni hit jogát, az evangeliomon mint romolhatlan, örök alapon álló lelkiismereti szabadságot szent kincsnek tartják, melyért hevülnek, lelkesülnek — s hősöknek tekintik azokat, a kik az emberiség ezen legszentebb ügyéért mindent feledve, mindent feláldozni kész lelkülettel — küzdeni — és meghalni készek voltak 1 Azt bizonyitja, hogy ez egyesület tagjai, a hazas 'eretetet szent kötelességnek . . . nem, . . . nem hideg kötelességnek, — boldogító érzelemnek tartják — mely nélkül puszta, kietlen az élet, — örömtelen a világ; — melyért mindent megtenni, mindent elkövetni, — mindent áldozni készek — és ha a haza éltöket kívánná, azt is szivesen odaadnák, mert hiszen : »dulce et decorum est pro patria mori4

, öröm és tisztesség a hazáért meghalni 1 Ki a hazáért hal meg, — 'önmagát tiszteli meg ! Ezen szellem, — ezen meggyőződés lelkesítette és hatotta át az egyesület tagjait, — ezen szellem ezen meggyőződés nyilvánult az egyesület működésében, — ez nyert kifejezést a szavalatokban — és ezen egyesület egész életében. Ezen szellem képes igazi életet önteni a tudományba — a tudományos „önképzésbe« — és ezen szellem és csakis ezen szel'em képes igazi meleget kölcsönözni a felebaráti szeretetnek, — a kölcsönös segélyezésnek s ez ád nimbust az „önsegélyezésneka. Ime mélyen tisztelt közönség elmondottam „önképző önsegélyző egyesületünk ez évi legfontosabb élet-