Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-29 / 26. szám

827 kiáltja, hogy inkább kell Istennek engedni, mint az embereknek. Hát a reformátorok életének melyik mozza­natát említsem fel, ennek a ker. bátorságnak jel­lemzéséül? . . . Ott áll a wormsi fényes birodalmi gyűlés előtt a szegény wittenbergi barát. Hiába akarták meggyőződésében megingatni őt; sem a fenyegetések, sem az Ígéretek meg nem rendít­hették hitében, s ő rendithetlen nyugalommal han­goztatá amaz ismeretes szavakat: ^itt állok és máskép nem tehetek !* Hazai egyházunk is mutat fel oly kimagasló alakokat, melyek a ker. bátor­ságnak példányképei lehetnek. Emlékezzetek visz­sza arra a csoport éhezett és összetört testű em­berekre, kik midőn az édes haza határát átlépik, még egyszer visszatekintenek arra; visszatekinte­nek a népre, melynek Isten igéit hirdették, a for­rón szeretett családra, mely a nyomorúság és vég­ínség karjai közt senyved. Előttük a rémes, bor­zasztó jövő: a gálya. . ; és mig szemeikből hull a búcsú könye, ajkaikon megzendül a győzedelmi ének: ^erős várunk nekünk az isteni* Oh ifjú szolgatársaim! egy lelkipásztornak okvetetlen szüksége van erre a ker. bátorságra, ha tövises pályáján sikerrel akar munkálkodni. Es ha bennetek e bátorságnak csak egyetlen szik­rája megvan; akkor bizony mondom, hogy ti a hegyeket is kimozdíthatjátok helyeikből. Azért a ti hivatástok az, hogy elsajátitva ezt a bátorságot s azzal eltelve hatoljatok be a nép életébe, hasz­náljatok fel minden eszközt, mit a társadalmi vi­szonyok nyújtanak, hogy így Krisztus evangéliu­mának igaz sáfárai lehessetek. Az evangelium prédikálásával, a vallásos élet ápolásával ne maradjatok a templom csarnokában, hanem menjetek ki az életbe, álljatok élére min­den közhasznú törekvésnek, az evangelium isteni erejét oltsátok be a társadalomba, hogy az átala­kuljon és vallásos irányt vegyen. 3. Azonban ifjú szolgatársaim ! a ker. buzgó­ság és bátorság még magokban véve nem elég­ségesek, hanem szükség, hogy felöltözzetek az igazság mellvasába is. Igen, szükséges, hogy két­ségbe vonhatlan igazságon alapuló erős meggyő­ződés hasson át titeket, ha ama nemes harcot megharcolni akarjátok, mert az ügyet, melyért, harcolni kívántok, csak akkor segíthetitek diadalra, ha mellettetek van az igazsúg. A ti hivatástok tehát az, hogy elsajátítsátok az igazságnak lelkét. < )h K H. ha az igazság lelke töltené el az em­bereket, ugy általános lenne e földön az isten országa; de fájdalommal kell megvallanunk, hogy még azok között is, kik az igazság mesteréről ne­veztetnek, igen sokan bolyongnak szomorú ho­mályban, a tévelygés nagy labirintjében, nem lelve a kivezető ariádnai fonalat. A legnagyobb 828 résznek hályog boritja szemét s az evangéliumról nincs tiszta fogalma, mert az igazságot sohasem éhezte, sohasem szomjazta. Azok előtt is, kik tár­sadalmi állásuknál, műveltségüknél fogva hivatva volnának arra, hogy a nagy tömeg világosságai, vezérei legyenek, azok előtt is ismeretlen a Krisz­tusi tiszta tudomány, mert az igazságot sohasem keresték, sohasem szerették. De talán ti is, mint egykor Róma hatalmas prokurátora, azt kérditek, hogy hát micsoda az igazság? s talán többen olyan feleletet adnak a feltett kérdésekre, minőt Pilátus gondolt, hogy az nem egyéb, mint ábránd, üres képzelődés. Hogy milyen eltérő fogalmaik vannak az embereknek az igazságról, azt tudjuk, hogy a mit a mai nap igazságképen állit fel, azt a holnapi nap talán mint tévedést megdönti s helyébe uj igazságot ál­lit. De ezért az igazságnak lelke mindig ugyanaz marad s vezérli és vezérelni fogja az embereket egyik ismeretről a másikra. Engedjétek hinnem ifjú szolgatársaim ! hogy ti nem tartoztok a Pilá­tusok közé; ti tudjátok, hogy bár az embereknek az igazságról alkotott fogalmai változnak, de az igazság mindig ugyanaz ; mert az nem ábránd, mely­nek az életben helye nincs, nem olyan tantétel, mely az egyéni felfogások szerint nagyon külön­böző lehet, hanem az, ami egy, változhatlan és örök. Az igazság nem egyes embereknek véleménye hanem istentől ered és az összes emberiségé; azt nemcsak okosságunk fogadja el, hanem magáé­nak vallja szivünk is; az nem csak értelmünkre hat, hanem keblünk nemesebb érzelmeire is, fel­melegítve és megszentelve azokat. Ne féljünk at­tól, hogy e világ bölcsessége kiolthatja ama szent lángot, az igazságnak lángját, melyet Jézus és az apostolok az emberiség számára meggyújtottak. A külsőségek, az emberi elme művei megsemmi­sülnek, de az evangeliumi igazság örök. A mig az ember ember marad, a mig nemesebb érzése­ket ejt a sziv, a mig nagy eszmékért tud "lelkesülni a lélek, addig a Jézus által hirdetett igazság soha el nem múlik. Igy tehát K. H. mindnyájunknak, de kivált­képen nektek, ifjú szolgatársaim! legfőbb, hiva­tásból folyó feladatotok, hogy keressétek az igaz­ságot, mert az igazság ismerete nem egyeseknek, vagy bizonyos testületeknek joga, hanem szent kötelesség mindenkire nézve: Mi lenne külön­ben a műveltség és felvilágosodás, ha Jézus szavainak ellenére, hogy keressétek az isten or­szágát és annak igazságát, lemondana az ember ezen öröklött jogáról, lelkének az igazság után törekvő vágyáról? Nem ott állana-e az emberiség még ma is, hol állott ezred évekkel ezelőtt, a tudatlanság birodalmában? Terjedhetett volna-e az Isten országa, a tiszta evangelium, melynek PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP

Next

/
Thumbnails
Contents