Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-15 / 24. szám

Huszonhetedik évfolyam. 25. sz. Budapest, 1884. junius 47. PROTESTÁNS EGVHAZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sí. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. ®ígr Teljes számu péld.á,2^.3rofels:a,l m^.irLd.ig' Előfizetési felhívás A V PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1884. évi, huszonhetedik 2-ik félévi folyamára. Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Kinizsi-utca 29-dik szám alatt) kérjük küldeni. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! Nagyméltóságú gróf, fögondnok ur!*) Az egyházkerület érdemes jegyzőjének üdvözlő szavaiból, s már előbb az itt megjelenésre engem fölhívó küldöttség nagyméltóságú szónokának kijelentéséből megértettem, nemcsak azt, a mit a hir szárnyai már előbb széthordták s meghoztak hozzám is, Hogy egyházkerületünk összes egyházai általános többségének szavazataival e kerület püspökévé választattam, hanem azt is, hogy e választást a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés is megerősiteni méltóztatott. Tudom, főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés, hogy ily percben, ily tudósítással szemben nem kellene, nem volna szabad, más érzelmeknek férkőzni a szívhez, mint az öröm és hála fölemelő érzéseinek. Mert mi lehet nagyobb öröm férfi szívnek, mint életünk déllőjétől alkony felé *) Szász Károly beszéde a dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlésén, midőn a püspöki szavazatok eredményéről, s a választásnak az e. kerületi közgyűlés által történt megerősitéséről a gróf Tisza Lajos elnöklete alatt kiküldött bizottság által értesitetvón, a közgyűlésben megjelent, 1. lapunk közelebbi számát. Szerk. hajolva utunk, méltányolva látni eddigi munkánkat s igyekezeteinket, és érdemünk fölötti jutalmat találni társaink azon kijelentésében, hogy erőnket nem vélik még annyira hanyatlottnak, tehetségünket s buzgalmunkat pedig olybá tartják, hogy még ^jó munkát* (I. Tim. III. I.) várhatnak tőlünk! S mi volna méltóbb arra, hogy hálával boruljunk le az isteni kegyelem előtt, mely ezt megérnünk engedte, s köszönettel adózzunk azoknak, a kik erre segítettek 1 Es mégis, főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! meg kell vallanom, hogy az örömön kivül, mely e kijelentésre keblemet dagasztja, a hálán kívül, melyre magamat mélyen kötelezve érzem, — e pillanatban még egészen másnemű érzések is férkőznek szivembe, sőt ostromolják azt régóta már. Mindenek fölött, természetesen, az aggodalom, ha meg tudok-e majd felelni, csak részben, csak valamennyire is, a kötelességeknek, melyek a püspöki széken, egy nagy egyházkerület élén, reám várnak, avagy csak a várakozásnak is — mely legalább azok részéről, kik engem e helyre állítani kívántak —• felém fordul. Én e részben 49