Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-20 / 3. szám

69 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, érdekkel bir az embriség nagy létharcában — a szellemi tusában — kijelölni pontosan a vallás szerepét, értékét, mely semmiesetre sem tekinthető csupán az individuumok benső — lelki — nyugalmára tartozó valaminek. A vallásnak missiója van az emberi fejlődés történetében; ezt igazolja a mult s követeli a jövő, az emberiség öntudatos fejlődése. Napjainkban nagyon el van ugyan homályosodva e magas eszménykép, de vezérlőfényének áldásai azért mindenkor fölismerhetők. Az emberiség fejlődése lassan halad ugyan, de folyvást emelkedőleg; ugyanazért csak mosolyognunk lehet minden ilynemű törekvésen, mely mint pl. a katholikus ultramontán párté is, visszaakarja vinni az emberiséget a középkor sötét napjaiba s a tudományok lámpásait a pápai tiara alá akarja borítani. Minthogy pedig sokan vannak, kik korunk kóros tüneteit szeretik legnagyobb részben, egyenesen a vallásra — mint alap-okra hárítani — ezt vádolván elmaradással, a józan emberi ész ellen való ellenlábaskodással : nekünk protestáns theologusoknak szigorú kötelességünk e vádat visszautasítani s megcáfolni azzal, hogy a fenyegető vészek tenger özöne között is szemébe nézünk a kor kívánalmainak s hűen a protestantismus elvéhez, oda állunk hol a tudomány, az igazság világa fénylik s elvetünk mindent mi azzal ellenkezik. A protestantismus leghűbb barátja — mondjuk eszköze —- volt a felvilágosodásnak ; éltök egygyé van forrva; együtt állnak vagy esnek el, a különbség közöttük csak az elnevezésben van s kell, hogy legyen. Ne hazudtoljuk meg a multat! Ne emeljünk gátakat épen a felvilágosodás elé. Istennek hála! napjainkban erősen foly a munka egyházunk külső alkotmányának megszilárdítása végett; csak aztán a külső tatarozgatása közben el ne feledjük, hogy: ^nem jó az új bort ócska tömlőbe tenni4

, ne feledjük el vallásos tanainkat is a kor előhaladottságához mérten átalakítani, az értelem előtt igazolni vagy ennek segélyével — ha arra való — a feledés lomtárába vetni. Hittételeink, a hit régi formái ma merő ellentétben állanak a tapasztalati alapokon felépült tudományos világnézettel s bátran mondhatjuk : hogy mióta a keresztyénség fennáll, a hit sohasom volt még annyira aláásva mint ma. A XVIII-ik századot a hitetlenség >;

>

par exellence^ századának szokták nevezni; de a XVIII-ik század hitetlensége mondhatjuk sokkal felületesebb volt mint a jelenleg uralkodó hitetlenség, mit azon körülmény ís bizonyít, hogy a jelen század elején a hit régi formái kevés ideig tartó felelevenedést, megújulást mutattak. Ily eshetőség a jövőben ki van zárva, mivel a mai kor hitetlensége sokkal szilárdabb alapokon épült fel, mint a 18-ik századé, mint a hogy a hitetlenség nagyobb tért is foglal el, mint bármikor ezelőtt. Hogy a hit classikus földét Spanyoloszágot ne említsem; legyen elég Német s frankországra utalnom, hol a hitetlenség a nép legalsóbb rétegébe is óriási mérvben bevette magát, s mint Laveley ^Letters sur l'Italie* fi 879) című műve mutatja: magában Olaszországban is mind nagyobb mérvben terjed a vallási indifferentismus s hitetlenség. Sőt maga a puritán Anglia is mindinkább áldozatává lesz e járványnak s különösen a műveltebb osztálynál a hit mindinkább vészit tekintélyéből s ott a hol kevéssel ezelőtt a nagy szellemű St. Millnek sem volt szabad a vallás felőli véleményét nyilvánosan kijelenteni: ma az >;

>

Agnosticismus* (azon állítás, elv, hogy mi egy föltétlen, érzékfeletti hatalomról semmit sem tudhatunk, s így ránk nézve egy ilyen teljesen közönyös) oly nagy mérvben elterjedt, hogy ma már folyóiratokban beszélik meg, hogy hogyan kell magát viselni egy ^agnostikusnak" s hogy egy ilyennek tanácsos-e, álláspontjával megegyező-e a templomot látogatni ? Azt hiszem több példára nincs is szükség. Saját példánkból is tanulhatni eleget. Értsük meg azért az idő jeleit, nehogy elsodorjon a bekövetkező áradat. Kis nemzetek, szövetkezetek, valamint egyesek sorsa is attól függ: vájjon szerencsés vagy szerencsétlen érdekek szolgálatába szegődtek-e. A tudomány, a felvilágosodás legyen a mi szövetségesünk első sorban, szemünk előtt tartva miszerint ^az értelem mindeneket vizsgál, még az Istenség mélységeit is.* Excelsior! Brutus. TÁRCA. A népbankokról. E lapok múlt évi 52-ik számában dr. Ballagi Géza a ,falusi népbankok® cím alatt egy cikket közölt, melyben oly tárgyat pendített meg, melynek kivált kisebb községekben és városokban igen nagy a hordereje és melyről én is akarok tapasztalataim nyomán egyet mást közölni. Nem osztván azok nézetét, kik a lelkésztől a tisztán lelkészi teendőkön kivűl mást nem kívánnak és Oberlin közhasznú tevékenységére mint valami tévedésre tekintenek, én a lelkészt állásában úgy fogom fel, hogy a templomon és iskolán kívül az életpiacán is a nép tanácsadója és vezetője legyen. Ily nézetből kiindulván, különösen korszerű egyletek utján sikerült is hála istennek köz_ ségem javára egyet-mást létesíteni. De mindezek szoro san tárgyunkhoz nem tartozván, itt közelebbről fel említve ne is legyenek. Csak egy egyletünkre, mint a népbankunk teremtőjére, akarok figyelmeztetni. Különösen 1875 óta igen