Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-08 / 23. szám

743 igyekeznek a tapasztalatlan ifjakat leányok részére megkeríteni. Harmadszor a leányok neveltetéséről és szoktatásáról szól. Meggyőzőleg fűzi össze azokat a példakat, melyek miatt erkölcs- és hivatásbelileg gyengévé kell a nőnek lennie. S végtelen megfigyelő képességének adja tanúbizonyságát az iró, midőn mindazokat a módozatokat felsorolja, melyek által akarata ellenére odahat a család, a környezet és társadalom, hogy az asszony a javak és lélek veszedelmévé legyen. Nem kevésbé emeli az iró érdemét ez előadás folyamaban annak a nézetnek merész hangoztatása is, hogy a rossz házasság felbontható legyen, s példái époly megrendítők, mint pl. Odette Írójáé. Atalában az tapasztalható, hogy a társadalmi életnek nem volt oly rétege, melyet e könyv írója alaposan nem ismert volna. E mellett a lélek életét, az érzés képeit, a képzelődés hibáit minden alakjában ismeré s célja éppen az volt, hogy azok különbféle módosulásait, elfajulását s érvényesülését a mindennapi életben kimutassa s azok által tanulságnyujtólag hathasson. Fölemelte szavát az emberiség és a jog érdekében minden irányban. Nem félt hangoztatni, hogy az isteni tiszteleteket egyszerűsíteni kell, mivel a látszat kedvez az alakoskodó indulatok kifejlődésének. Megdorgálta a tisztviselők önhitségét és gorombáskodásait az ügyes-bajos felekkel szemben, s kimutatta, hogy a legtöbb ügy azért szenved bizonyos huzás-halasztást, mert a feleket egy-vagy másképpen felhasználni, kiélni akarják az igazság bérencei. Ezeken kívül rámutat a gályarabok életére, midőn Guzmán fertelmes csalása miatt azok közé jut. Jelzi itt a kézimunkát, melylyel a foglyokra jóltevőleg hathatni, s bebizonyítja, hogy az ügyes, a körülményekkel számolni tudó ember életét még a gályarabságban is tűrhetőbbé teheti azokénál, kik ama képességekkel nem birnak. Végűi művészi fordulatot ad hőse életfolyásának az által, hogy a romlott gondolkozású és érzésű embert, a ki oly sok embert alattomosan megcsalt, meglopott, szerencsétlenné tett; a ki föl sem vette, midőn annyja tengődő koldussá és erkölcsileg megvetetté vált miatta ; a kinek önérzetére az sem hatott, hogy gazdag neje minden vagyonát eltékozolván, neki is annak megrovott, még pedig az ő közvetítésével szerzett, keresményéből kelle élni: e lelki nyomorék, mint gályarab megjavul akkor, a midőn egyik irigy társa őt ártatlanul nagy lopással vádolja s a melynek következtében iszonyú kínokat kell kiállania. Ekkor rezdül meg lelke húrjain mindaz a fájdalom, melyeket ő másoknak szerzett s utat nyit szemeiben a jóság forrása. E harmat kelti lelkében a jó cselekedetnek magvait s csakhamar oly jeles tettet visz véghez, a különben erős szellemi erőkkel biró férfi, a melynek megjutalmazása céljából szabadságát is viszszanyeri. Még egyszer látjuk Guzmánt a vagyonszerzés terén, mint vendéglőst. Szép asszony neje tőle egy katonatiszttel régen megszökvén, most okosabban szerencsésebben nősült, s nem sokára szép vagyonnak lettek közös tulajdonosai. Azonban élete a gonosz emberek miatt nem várt fordulatot vőn. Távol létében rablók ütöttek házára, nejét megfojtották, s minden vagyonát magokkal vitték. Ezelőtt ő dúlta fel a mások csendes boldogságát s most az Övét semmisítették meg mások. E megdöbbentő esetet Isten méltó büntetésének tulajdonítja Guzmán, kiből a vallásos érzelem végkép sohasem halt ki, s eltökélé magában, hogy bűneiért vezeklendő, remetévé lesz. A hős élete itt tűnik el szemeink elölj egyszersmind maga a mű is itt ér véget. S befejező soraiban megnyugtatólag, kibékitőleg, felbuzditólag és költői szépségekben gazdagon lelkesít a költő, hogy Isten és a Krisztus lebegjenek szemeink előtt minden időben, s lakjunk bár támadaton avagy napenyészeten : a hit, reménység és szeretet örök érzései ösztönözzenek, tápláljanak, vezéreljenek a földi életben és kísérjenek a holtak csendes hazájába. Ez a könyv az, melyet Hercer Pal e század elején ültetett át nemzeti nyelvünkre. Tudtommal e műről sem irodalmi, sem tanítás- és neveléstörténelmi könyveink nem tesznek említést. Noha célzatainál s kiváló erkölcsi vázlatánál fogva, a pedagógiai írók figyelmét és méltánylatát teljesen megérdemli. Egyszersmind e mű megoldani látszik ama fontos kérdést: ha vájjon rnegismertetendő-e ifjainkkal az életnek sok árnyoldala, hibája tévedése, örvénye stb. E műben az élet ugy van bemutatva, a milyen az a valóságban. A valóságot szolgálta és hirdette Alemann Máté mint iró, mint nemzete nevelője. S hogy vájjon jól alkalmazta-e eszközét, arra válaszul idézhető az a huszonhat kiadás, melyet e mű hat év alatt Spanyolországban ért. Részünkről is a megérdemelt elismerés szerény hangja óhajtott lenni e néhány sor, melyben Alemann Máté és Hercer Jób halhatatlan de nálunk ismeretlen érdemeit fölelevenitők. (Vége köv.) Kerékgyártó Elek. BELFÖLD. Ev. ref. hitközség alakulása Budán. A budai kör helyisége, — melyből már sok üdvös eszme indult világgá, f. év. május 31-én nevezetes értekezlet színhelye volt. E napon tartatott meg ugyanis a Borosnyay Oszkár ministeri titkár által összehívott értekezlet, mely feladatául tűzte ki a főváros i-ső és 2-dik kerületében elszórtan élő helvét hitvallású lakosoknak anyaegyház alkotását célzó tömörülését. Az értekezletet Borosnyay mint annak összehívója e következő beszéddel nyitotta meg : »Tisztelt uraim, hitrokonok! Átérezve helyzetünk tarthatlan voltát, melyet nekünk i-ső és 2-ik kerületbeli evang. reformáltaknak a főváros tüneményszerűleg gyarapodó lakossága között szétszórtságunk és az összetartozandóság érzetének hiányából eredő szétzüllöttségünk teremtett, már mintegy 16 év előtt megpendítettem az eszmét, hogy önálló hitközséggé tömörüljünk, mert ezzel nemcsak a magunk közvetlen felekezeti, hanem magyar nemzetiségünk érdekeit is egy hatékony tényezővel szaporítjuk. Ez eszme megérlelésére sok idő kellett, de minthogy az idők teljessége ezen irányban is elkövetkezett, több hitfelemmel elhatároztuk, hogy a kezdeményező lépést most már megtegyük. Mert valóban a főváros 1 ső és 2-dik kerületeinek közel 3000 lélekszámra szaporodott helvét hitvallású lakói az oldott kéve állapotában tovább nem maradhatnak, az egyiránt távollevő és szűk Cálvintéri és ó-budaí ref. templomok között Mahommed koporsójaként nem függhetünk; a lelki vigaszt, erkölcsi támogatást, — nem is említve a gyermekek vallásos nevelését, — nem nélkülözhetjük. Tömörüljünk tehát, mert ebben van erőnk.