Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-06-01 / 22. szám

714 , Hozzájárul teljes hazafias készséggel ugyanazon indokok alapján mint a brassói magyar ev. egyháztanács, annak óvás tételéhez és hasonlóan ezennel óvást tesz és örök időkre tiltakozik a selyki consistorium törvénysértő eljárása ellen.* Apáca, 1884. május 4. — Mihályi Károly, s. k. a presb. elnöke. — Szabó Pál, s. k. kurátor. — Aláírva az egész egyháztanács által. VI. A pürkereci ág. h. ev. egyház egyhangúlag igy határozott : Az egyháztanács teljesen osztozik a brassói ev. magyar egyháztanács ezen merénylet feletti megbotránkozásában s ezt a magyar evangélikusokra — illetve egyházakra nézve felette veszedelmes és szomorú következésű esetnek tekinti, melynek nyilvánosságra jövetele népünkben a felsőbb egyházi hatóságok iránti bizalmat és az egyházi törvények iránti tiszteletet megingatja: ez okból a brassói ág. hit. evang. egyház tiltakozásához egyhangúlag hozzájárul s a maga részéről is ünnepélyes óvást tesz. Pürkerec, 1884. május hó 18-án. — Fejér Gyula, s. k. elnök. — Dávid Mihály, s. k. jegyző. — Orbán Samu, s. k. kurátor. Nyíltlevél, az ág. ev. egyházközségek lelkészeihez. Nagytiszteletii lelkész urak ! Szeretve tisztelt testvéreim az Úrban 1 Közel szász éve már annak, mióta, az abauj-vajkóci ev. ref. egyház templomát, a helybeli s szomszédos leány egyházközségek ág. ev. hitvallású hívei, isteni tiszteleti célokra szabadon használják, a nélkül: hogy e csaknem egy századot tevő hosszú idő leforgása alatt, az egyes buzgóbb hívek időnkénti csekély adományát nem számítva, az egyházközség, bárminemű segélylyel járult volna annak fentartásához, s már több izben szükségelt építéséhez. Pedig, e hosszú idő leforgása alatt, ismétlem, több izben lett volna arra alkalom 1 A jelenleg használatban levő templom, mely 1802-ben építtetett, fenállása óta, három izben lett már a lángok martaléka; s építésének is az volt oka: mert a régi, egészen fából épült templom, 1800-ban, tűz által teljesen megemésztetett. A régi, i8ooban megsemmisült templomot, az ág. ev. hitvallású hívek, atyáink jó indulatából, pusztán a testvér vallásfelekezet iránt érzett, őszinte szeretetből kifolyó engedély alapján, megsemmisülése előtt öt évvel, már szabadon használták; a midőn, az újra építés alkalmából, az eddig fenálló, pusztán a jó indulat sugalta engedély, némi csekély, szerződésszerű alapot nyert. Az ok, melyért az ág. ev. felekezet részére, templomunk szabad használása, szerződésszerüleg megadatott, következő: A régi templom helyisége, az újra építésre nem volt alkalmatos; és az építésre alkalmatosnak látszó helyiség, akkori ág. ev. vallású földbirtokos Okrucky Sámuel, birtokában volt. E helyiséget megszerezni atyáink készek voltak minden áron; s az 50 Q ölet tevő helyiségért átengedték cserébe a magok 45 Ya

Q ölet tevő helyiségét; s ráadásul: a régi szeretetből kifolyó engedélyre való hivatkozással, megengedték: hogy az ág. ev. testvér felekezet hivei, a reformátusok által építendő templomot szabadon használhassák. Azóta, az adott engedély visszavonva nem lett soha! templomunk ma ís, az ág. ev. előtt, istentiszteleti célokra nyitva áll, dacára annak, hogy mint fenntebb is emiitettem : a testvéri szeret melegét, az ág. evangélikusok itteni gyülekezete, még szerencsétlenségünkben sem éreztette velünk soha! Mi volt ennek oka, főleg az utóbbi időkben: nem bolygatom ! annyival is inkább nem, mert a tiszai ág. ev. vallás felekezetek nagy érdemű főpásztora Czékus István ur, belátván ügyünk méltányosságát, igazságát: nekem, személyesen Ígérte meg, legközelebbi ismeretes s egyházközségünket csaknem a végmegsemmisüléshez juttatott szerencsétlenség alkalmából, pártfogását; s szétküldött segélykérő iveinket, az ő buzdítására bocsátottuk el az ág. ev. egyházközségek nt. lelkészeihez s érdemes elöljáróihoz ! Kérésünknek azonban, ez ideig nem lett meg kivánt eredménye 1 A magyarországi ág. ev. egyházközségek közül esdő szavunkat összesen hatan hallották meg : hatan siettek kegyadományaikkal, s azok közt különösen Dianiska András lőcsei lelkész adományánál is többet érő, meleg szeretet sugalta-vigasztaló szavával, törölni le szerencsétlenség sajtolta könyeinket 1 Ne vegyék azért rosz néven a testvér felekezet nt. lelkészei, ha ez alkalommal, jelen nyilt soraimban, nemes szivükhöz fordulok s kérem : vegyék figyelembe egyházközségünknek, segélykérő iveinkben leirt szomorú helyzetét, a célt melyért küzdünk, a szeretet által sugalt jóindulatot, melylyel hitsorsosaik iránt itt helyben viseltetünk : s egyházközségeikben eszközölt némi segélygyűjtése által, szerencsétlenség okozta fájó sebeinket begyógyítani segítsenek. — A minden kegyelemnek Istene legyen velünk 1*) Abauj-Vajkócon, 1884. máj. 23. Kovács Béla, ev. ref. lelkész. Segíts magadon s Isten is megsegít! (Vége.) Fentebb mondám, hogy uj harangunk istenitiszteleti ünnepélyének alkatrészeit is magunk adtuk magunknak. Ama mondásom eszembe jutván: alkalomszerűnek vélem felemlíteni azt, minek hiányát, szükségét régen tapasztalom, de betöltésére avagy megszüntetésére nem tapasztalok működést. Es e hiány az, mely énekeskönyvünkben észlelhető, hogy t. i. uj harang feltételre nincsenek énekeink ; nincsenek orgonaszentelésre ; nincsenek valamire való tavaszi, őszi, szüreti a helyi körülmények szerint lélekben, igazságban használható énekeink, továbbá még jobban szűkölködünk az uj kenyéri és uj bori urvacsorázásunkat illetőleg; az u. n. farsangi időszakra vonatkozólag is a legnyomorultabb szegénységi állapotban szenvedünk ; pedig ha vannak és lesznek s kell hogy legyenek farsangi egyházi beszédek ugy hiszem szükség, hogy legyenek énekek is. Egyébaránt be kell csak tekinteni énekeskönyvünkbe, majd kitűnik, hol és miben van igazam. Fel, tehát ti ihletett ajkú szent-költők 1 énekeljetek szent lantotok húrjait pengetve ugy, mint kik megfigyelitek a magyar nép helyi körülmények szerint mutatkozó szokásait, valláserkölcsi szükségeit, hogy éneklésünk és igehirdetésünk közt lehetőleg öszhang lehessen. Vegyétek számba, hogy milyen tartalmú egyházi beszédek mondandók a magyarnép itt-ott tanítása céljából, vegyétek vezéreszméül mintegy traktustokat s felettök gondolkodva *) A pozsonyi evangeliomi lapok nt. szerkesztőségét e néhány sor átvételére, szívesen kérem, —

K. B. 44*