Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-18 / 20. szám

r>48 ható legyen. Ezért írtam a helyreigazításra alkalmat szolgáltatott cikket is. Béke velünk! — Agya, máj. 12. 1884. — Nagy Sándor, ref. lelkész. Nyilvános köszönet. Mintán a végzetszerű árvíz pusztító hatalma által lesújtott, de romjaiból éledező egyházunkat Isten annyira megsegítette, hogy templomunk már készen áll, és azt f. évi május hó 25-én ünnepélyes istenitisztelettel megnyitni szándékozunk, idejét látjuk annak, hogy legforróbb hálánkat kifejezzük mind azon jóltevők iránt, kik az Ur házának felépítéséhez önkéntes szives adománynyal járulni kegyeskedtek. Igen, e templom, egyházunk tagjainak elismerésreméltó áldozathozatalan kivül legnagyobb részben az emberbaráti szeretet filléreiből, főképp pedig magyar és külhoni protestáns hitfeleink kegyes adakozásából építtetett föl. Ugyanazért egyháztanácsunk elhatározta, hogy az összes adakozók nevei kinyomatandó és kiosztandó emlékfüzetben megörökíttessenek. De ezúttal nyilvánosan ís hálás köszönetünket nyilvánítjuk azon fennkölt lelkű s vallásosérzület ti nők iránt, kik az Ur-asztala fölszereléséhez sok időt és fáradságot igénylett, önkéntes szives adománynyal járulni kegyeskedtek. Ugyanis adományozott id. gróf Ráday Gedeonné szül. Bárcay Anna urnő egy értékes, bordószin, gazdag sárga hímzéssel s bibliai mondatokkal ellátott uraszfali teritőt. Balogh János kir. tanácsos s kir. közjegyző neje szül. Szarvasdy Szidónia úrnő egy hófehér, sárga hímzéssel készült s Krisztus végvacsorája egyik jelvényével a kehelylyel s bibliai mondatta! ellátott urasztali teritőt. Rozinszky Irma urnő, egy kékatlasz, sárga hímzéssel és aranyrojttal díszített urasztali teritőt. Bessenvey Károly halasi birtokos neje szül. Péter Juliánná urnő egy finom damask urasztali teritőt, Dr. Kovács József orvos ur ugy saját mint édes atyja Kovács Zsigmond és testvérei Ödön és Malvina nevében egy urasztali díszes aranyozott ezüst kelyhet. Legyen a kegyes jóltevőkön isten áldása! Szeged, 1884. május 12. A szegedi ref. egyháztanács. ! Dr. Ballagi Aladárné szül. Bauer Ottilia. Legyen megörökítve fájdalmad, veszteséged — ifjú barátom ! — e lapok hasábjain is. A titeket kö zelebbről nem ismerő talán kérdheti, hogy foglalhat-e helyet ezen rovatban az, kinek nevét az egyházi névtárakban hiaban keresi; de te jól tudod, hogy ő papnő volt a szó legvalódibb értelmében ; nemcsak hirdetője volt a szépnek és jónak, de annak megvalósulása, nemcsak a távol jövő homályában felmutatója a több mint földi boldogságnak, de egyszersmind annak elővarázslója, — igaz, hogy most — fájdalom ! — annak fel is dulója. De nemcsak te, mi is többen, kik az elköltözött lélek nemes vonásait közelebbről s gyakrabban szemlélhetők, papnőnek vagyis oly nőnek ismertük őt, ki a női hivatást tisztán fogta fel, híven s nemesen tölté be. Hogy az igazi keresztyén vallásos nevelés és vallásos kedély mily drága kincse a nőnek, de egyszersmind hogy az mennyire áldásos hatasú a családra s társadalomra nézve : arról a boldogult fényes tanúságot tett rövid pályafutása alatt. Gyermek éveiben és serdülő korában majdnem zárdaias ideális nevelést kapott ; a hazai és külföldi nyelvek, ezek irodalma, s a magasabb női tanintézetek tantárgyai, kézimunkái, ezek voltak azok, melyekkel ő majdnem egészen addig, mig az örök hűség esküjét leteendő volt, csaknem kizárólag foglalkozott, és pedig fényes sikerrel, jelentékeny kincset szerezvén magának a világi ismeretek s a magasabb fokú női műveltség tarhazából. És ő, kit az élet utján ily irányban indítottak meg, de a ki e mellett valódi bensőies, néhol már a pietismus határain is belőlcsapó vallásos nevelést kapott, — a mint az élet küzdterére szólíttatott, mindenki elismerését kiérdemlő háziasszonynyá, majd a leggondosabb édes anyává leve. Vallásos lelkülettel párosult magas műveltsége rövid idő alatt megértette vele, hogy egy. az ő köréhez, társadalmi állásához tartozó nőnek, háziasszonynak, feleségnek, édesanyának mi a hivatása, mi a kötelessége a gyakorlati életben. De nemcsak megértette vele, de ösztönözte is ellenállhatlanul azon kötelességek teljesítésére. A fővárosi örömök közepette s anyagi gondoktól nem zavartatva lett volna alkalma bőven a nagy világ hiú s múló örömeinek élvezésére : ő legtöbb élvet nyújtó hajléknak a főváros minden palotája s csarnoka között önnön szerény hajlékát tekintette s legfőbb élvezetét kis családja boldogitásában lelte. Szellemi és anyagi erejénél fogva könnyen helyet foglalhatott volna azok között, kik a nagy közönség előtt szerepelnek, s kiknek nevei széles körökben ismeretesekké lesznek : ő elvitte minden zaj ütése nélkül a maga áldozatát a keresztyéni felebarati szeretet s a jótékonyság oltáraira, de az ő magasabb vágyai ki voltak elégítve, ha háztartási teendőit s gyermeke ápolását lelkiismeretes hűséggel teljesíthette. Az a biblia, melyből ő gyermekkorában s első ifjúsága éveiben oly sokat olvasgatott, melynek szellemével nevelői az ő lelkét eláraszták, megmutatták neki az utat félreismerhetlenül, melyen egy, hivatását helyesen felfogó nőnek járni kell, s melyen haladva alig 22 év eltöltése után a női tökéletesség magaslatát megközelíthette. A szélsőségek gyakran találkoznak, ezen a téren pedig mindig. Minél nagyobb a boldogság, melynek valaki előidézője, annal nagyobb a boldogtalanság, midőn azt a valakit elveszítjük. Földi paradicsom volt két év óta az a hajlék, melyben a boldogult tartózkodott, öröm és megelégedés áradt szét azon kis családi körben, melyben ő honolt; most pedig, hogy ő elment, a legkeserűbb fájdalmak ütöttek ott tanyát, melyhez még csak közelíteni sem merünk oly célból, hogy vigasztalást nyujtsunk. De a távolabb állók körében is keserű könyek forrását fakasztotta az oly korán bekövetkezett gyászeset. A koporsót, mely f. hó 14-én helyeztetett az anyaföld kebelébe, mélyen meghatott s igaz könyűket hullatott közönség állotta körül. A theologiai énekkar énekéből nemcsak az énekköltészet géniuszának, de a résztvevő kebleknek bánatos hangja is visszhangzott ; s azon beszéd, melyet a koporsó felett Petri Elek theologiai tanár tartott, nemcsak önnön, de az egész közönség érzelmeit s őszinte fajdalmát is tolmácsolta. A sírnál e sorok irója tüntette fel egy-két vonásból alló rajzban azt a tiszta nemes szívet, mely a boldogultat tiszteltté, szeretetté tette életében s oly igazán megsiratottá halálában. Nyugodjatok békén drága hamvak I IPa-rl^as József. I