Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-05-11 / 19. szám

606 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 tizmust és nazarénizmust össze szokták zavarni, s majd az üldözött nazarénus baptistának nevezi magát s mi majd a külföld előtt vallásüldöző szinben fogunk feltűnni. Szerinte minden traktusnak tanulmányozni kell ez ügyet és a konvent hozzon határozatot a védelemre, melyet az unitárismus ellen még inkább kellene folytatni. Az indítványozók ismételt felszólalásai után a konvent kéretett fel, hogy ez ügyben mind a belügyminisztériumnál, mind az angol bibliaterjesztő társulatnál tegyen lépéseket. Az egyházkerület, illetőleg a főiskola nevében, az Apa ffy alapítvány érdekében az államkincstár ellen megindított per egyelőre félbenhagyatik, mivel a pénzügyminiszter is hajlandónak nyilatkozott az egyezkedés terére lépni. Minekfolytán az államkincstár megbizottaival való egyezkedése az egyházkerület által gr. Rádai Gedeon, gr. Dégenfeld József, Ritoók Zsigmond, Sápi Sámuel és a főiskolának ez ügyben már eddig is felettébb sok érdemet szerzett derék ügyésze K. Tóth Antal küldetnek ki és hatalmaztatnak fel. Koronázza óhajtott siker önzetlen fáradozásaikat! Ioó Istvánné sz. Széles Irma asszony, mint a boldogult Lugossy általános örököse, előlegesen is jelenti, hogy a megboldogult tudós könyvtárából s

az ő drága emlékéhez méltó becses könyvgyűjteményt* fog a főiskola részére felajánlani. Ugy ezen adomány, mint K, Tótli Antal és neje Simonffy Polyxena asszony nagy ala pitványa, mely szerint kösélyszegi és szepesi, összesen 174 holdnyi birtokukat általános oktatási célokra a főiskola részére örök tulajdonjoggal átruházzák, — az őszinte hála és köszönet meleg érzelmeivel fogadtatott. Ezenkívül több kisebb nagyobb, részint a debreceni, részint más egyházkerületi tanintézetek részére tett adományozások vétettek örvendetes tudomásul. Igen sok időt foglalt el az egyházkerület és főiskola pénzügyeinek tárgyalása. Hiába, a „nervus rerum gerendarum * mindenütt követeli a maga előjogait s sokszor a szellemiekben sem lehet addig haladni, mig az anyagiakkal számot nem vetettünk. E tárgyat illetőleg legyen elég annyit felemlítenem, hogy az elhunyt Gelencei Tál helyére főiskolai és egyházkerületi számvevőül Tóth József debreceni főiskolai tanár egyhangúlag választatott meg. A gyűlés negyedik napján ápr. 30 jelenté be a tankerületi főigazgatóvá kinevezett Békési Gyula eddigi állásáról, a debreceni főgymnáziumi igazgatóságáról való lemondását. Midőn a közgyűlés őszinte fájdalmát fejezé ki e derék tanférfiunak a debreceni főiskolától megválása felett, egyszersmind szerencsekívánatokkal bocsátá el őt az uj pálya szélesebb mezejére. Fontos határozat hozatott az üresedésben levő tanári székeket illetőleg is. Ugyanis kimondá a közgyűlés hogy három gymnáziumi s a theologiai V-ik tanszékre mihamarább nyilvános pályázat hirdettessék, ugy hogy az elválasztandó tanárok a jövő tanév elejen már megkezdhessék működésüket. — A tanitó-képezdéhen is egy év múlva fel fog állíttatni a negyedik évfolyam számára a negyedik tanszak. A hittanhallgatóknak ezentúl a neveléstani tudományok oly mérvben fognak előadatni, hogy a 2-ik év végével a kötelezőleg behozott tanitóképességi vizsgát letehetik, illetőleg az oklevelet megszerezhetik A különféle fellebbezett peres és törvényszéki ügyek elintézése a délutáni és esti órákat több napon át igénybe vette. Bővebben szólani rólok nem feladatom. Csak anynyit emlitek meg, hogy az illető vidéken igen nagy port felvert s sajnálatos következményeket előidézett püspöki-i papválasztás megsemmisíttetett, s uj választás rendeltetett el. Nagy Bálint holdmezővásárhelyi segédlelkész ügye pedig, kit a békésbánati egyházmegye tudvelevőleg lelkészi jellegétől megfosztott, — bár a tárgysorozaton jelezve volt — jelen gyűlés alkalmával nem került tár gyalás alá. S midőn ezekben, lehető rövidséggel — azt hiszem — előadtam a mostani gyűlésen tárgyalt közérdekű dolgokat, bocsánatot kérvén s remélvén a tisztelt olvasótól e közlemény irályának sok kedvezőtlen körülmény öszszejátszása által okozott darabosságáért, még a nyár folyamán a papszenteléssel együtt tartandó egyházkerületi gyűlésig, nyugalomba helyezem tudósítói tollamat. Az ó-budai reformált egyház tiszteletreméltó presbyteriumához. » Köszöntsetek minden atyafiakat* II. Thess. V. 26, 27, 28. És lőn, hogy mikor azt hittem már, hogy engem ezen a földön minden elfeledett, hogy a nyolcvan évet betöltött vén ember senkinek eszébe nem jut már; és sötét magányban majd az élet mécse lassan-lassan leég : akkor támadt nyugoton — születésem helye fölött — egy szép csillag, mely bevilágolt hozzám és fényt vetett orcámra, keblemre hajlott ősz fejemre. Megérkezett hozzám az ó-budai reform, egyháztanácsának, az én legeltetésem első seregének levele, melyben köszönti nyolcvan évet betöltött lelkipásztorát, és neki még hoszabbra terjedő életet kiván. A levél itt van előttem kiterjesztve és ezt a levelet olvasva, annyi édeskeserü emlékezés lepi képzelődésemet; annyi érzés szállja meg fáradt keblemet, hogy lelkem elmerülve közöttük nem bir felszínre vergődni ; le kell tenni a levelet, egyszerre nem bírom felemelni azt, a mit ez a levél nyolcvan éves életem után kötött és fűzött. A hely, hol hajdan bölcsőm rengett; hol boldogult anyám kétszer készité a szemfödelet, melylyel fia hulláját beterítse. Es a fiu még él 1 — a hely, a szoba, hol apám, anyám hideg tetemei ki voltak terítve, hol kedves nővérem halálát sirattam. A ház, melynek viselt kapuján ki és bejártam, hova nőmet szállítottam, apa lettem 1 Az egyház, melyből imám Istenhez emelt és Istennek lelke szólni készített, beszélni tanított 11 Vagy kitudná mind elmondani, a mi a levél olvasása után és közben elborított, sok helyen felemelt, több helyen megalázott, a mult minden kínja és öröme arra a lapra volt kifeszítve. Negyven esztendeje mult már annak, hogy hazámból távoztam, hogy elhagytam a fészket, melyben a világra jöttem és felnevekedtem, elhagytam az egyházat, mely Budavára bevétele után — Bakonyi pásztorkodása alatt — Ó-Budára telepedett és a legnemesebb református családok, a Víg, Koczka, Kónya, Nemes, Écsi, Kobrányi, Devecseri és több családok töredékeiből egy fészket rakott egy régi földvár romjai között — ott, abban a fészekben születtem én is nyolcvan esztendővel ezelőtt. A fészek már régen kihűlt már, de nem hűlt ki az utódok kebele, kik az ősi fészket szárnyaikkal takarják mai napig s keblök melegét a távolban ülő vándormadárral is megosztják. Negyven esztendők immár az én bujdosásomnak esztendei 1 És ha visszatekintek a lezajlott negyven esztendőre, melynek hullámai engem is magukkal sodortak, és egy zátonyon kivetettek : fel kell sóhajtanom, hogy bár ne távoztam volna soha a fészektől, hol szeretet környezett és melegített, és melegít negyven esztendő