Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-27 / 17. szám
535 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. _ 392 nak, a ki Isten akaratját legjobban ismerte, ismertette. A rosszak által üldöztetett. De Istentől felmagasztaltatott. Menybemenet. Istenhez emeltetik. (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. A sárospataki főiskolai, könyvtár története. Irta Szinyei Gerzson, akadémiai tanár és könyvtárnok. Sárospatak, 1884. Ara nincs. A sárospataki főiskola főkönyvtárnoka, Szinyei Gerzson úr, a Sárospataki lapok 1882-ki első évfolyamában „a sárospataki főiskolai könyvtár története* cím alatt egy cikksorozatot tett közzé, mely 8 közlemény után, műszóval élve „befagyott*, vagyis a 8 ik cikk végére oda van téve, hogy „folytatása következik®, s mind amellett nem következett. Két esztendő múlva azonban, vagyis ma egy hete megjelent Szinyei úr ugyanazon emiitett cikke, elejétől végig, a fönnebbi cím alatt, külön füzetben. E munka tehát °/l 0 -ed részben csak különnyomat a Sárospataki lapokból, s így csak azon részéről kell szólanunk, mely uj, t. i. a füzet végén olvasható Szinyeiféle apologiáról. Először is az a kérdés merül fel, mi szükség volt egy cikket két évi szunnyadozása után újra, uj ruhában a közönség elé hozni ? Miért kellett ezt épen a f. hó 29 én Miskolcon megnyilandó tiszáninneni superintendentiális gyűlést közvetlenül megelőző héten világgá bocsátani ? E költséges mulatságnak észszerű okát egyedül abban láthatjuk, hogy Szinyei úr szükségét látta önigazolásának, azon merőben hivatalos aktákon alapuló súlyos vádakkal szemben, melyeket lapunk t. munkatársa, Ballagi Aladár egyetemi tanár úr, udvarias hangon, de dologilag súlyos tényekkel s argumentumokkal kisérve hozott föl ellene e lap 1883. szept. 30. és okt. 14. számaiban. Részünkről rossz néven vesszük Szinyei úrtól először is az őszinteség hiányának oly magas fokát, hogy az említett vádakat semmiségeknek hirdeti, holott jelen füzetének épen most való kiadása legjobban mutatja, mennyire égeti őt e kérdés, s mennyire nem tartja semmiségnek azt, amit semmiségül akar feltüntetni. Nem tartjuk továbbá ildomosnak, hogy érinti ugyan a vádakat, de nem említi, hogy ki a vádló? a dologhoz értő ember-e, vagy csak valami obscurus, hebehurgya újdondász. Végre, mi sokkal szívesebben vettük volna s lovagiasabb eljárásnak tartjuk vala, ha Szinyei úr ahelyett, hogy kerülő úton, a tudomány álarca alatt, az ő tollából régóta ismert ócska dolgokat újra elkintornál: egyenesen s kizárólag csak a felhozott kemény vádakra válaszol. Ez férfi-munka lett volna, mig igy az egész nem egyéb róka-furfangnál. A tudományos köpönyeg felmenti őt attól a kellemetlen munkától, hogy directe válaszoljon a vádakra, s egyúttal feljogosítja, hogy csak úgy kutyafuttában érintsen s félvállról vegyen oly erős vádakat, melyekre vonatkozólag, bizonyára minden rendezett testületben, egyenesen rákényszeritették volna a testület egyetlen nyilvános könyvtárának őrét, hogy határozott feleletet adjon — hivatalosan 1 De ami késik nem múlik. S az épen idejében jött könyv ápropos-jából, reméljük szóba fog jönni ez ügy a kerület holnapután tartandó közgyűlésén. Addig is konstatáljuk, hogy Ballagi A. tanár ur hasznos munkát végzett azzal, hogy bár absolute semmi érdeke nem forog fenn a sárospataki könyvtár körül, mégis, a tudomány szempontjából felszólalt az ottani gazdálkodás ellen. Mert az ő felszólalása óta ugy látszik Tiszáninnen is komolyan kezdik belátni, hogy öreg hiba van a kréta körül. Sőt maga Szinyei ur is, jelen apológiájában némely helyt ugy elszólja magát, hogy saját nyilatkozatai alapján is bebizonyítható, miszerint ő maga is belátja mulasztásait, — s roskadozik mulasztásainak terhe aiatt. Szinyei ur ugyanis elismeri, hogy az ő könyvtárnoksága „a főiskolai könyvtár életében kétségenkiviil a legszomorúbb időszak® (55. 1.) Biz ez szomorúi Még szomorúbb, hogy a maga mentegetése végett kénytelen közvetlen hivatali elődjének, Erdélyi Jánosnak emlékét meghurcolni. Szinyei úr szerint Erdélyi a könyvtárban csupa haszontalan, hitvány munkát végzett. Kiadta a duplumok lajstromát, de az nem hiteles, nem használható (66. 1.). Erdélyi volt az, aki „mellőzve az eddigi alapokat és becses előmunkálatokat® (59. 1.), holmi praeparandistáknál felforgatta, összevissza-zavarta a könyvtárat, s végre „még nagyobb baj volt az, hogy Erdélyi János 1868. jan. 23 án meghalt*. (60. 1.). Ennek tulajdonítandó, hogy Szinyei úr 1868 tói 1883 ig nem rendezte a könyvtárat. Olvassuk továbbá ezen apologiában a következő jellemző passust : „Ami a könyvtár használatára vonatkozó intézkedéseket illeti : e tekintetben a folyó században nem találkozunk határozott utasításokkal, melyekhez a könyvtárőrök a kiszolgálatnál alkalmazkodtak volna. Fordulnak ugyan elő jegyzőkönyveinkben a könyvtár használatára vonatkozó határozatok, de azok csak alkalmilag, egyes visszaélések meggátlására hozatván, nem sokára feledésbe mentek és nem mutatnak olyan tervszerűséget és mindenre kiterjedő gondoskodást mint a XI II. és XVIII. századbeli intézkedések«. (66. 1.). íme világos igazolása Szinyei úr részéről annak, hogy a rend szelleme még nemhogy behurcolkodott volna a könyvtár helységeibe, hanem inkább ami volt, az is tovarepült. Ma, a XIX. században, midőn a világ minden tudományos intézete gyors léptekkel halad a tökélyesbülés felé, egyedül Sárospatak marad el a sárban. Már a megállapodás is hanyatlás tudományos intézeteknél, mennyivel inkább hanyatlás, ha az illető intézet régi niveauján sem tudja fenntartani magát 1 Végre, töredékes jegyzeteinkben még csak arra reflektálunk, hogy az ismeretes vita óta, Sárospatakon végre megtörtént az a nevezetes lépés, melynek eszközlése végett történt tulajdonkép az egész felszólalás. Ballagi úr e lap 1883. sept. 30-iki számában ugyanis nyilvánosan felszólitá Szinyei urat, mondaná ki ezt a pár szót : a könyvtár rendezve van, mert ezzel menten vége szakad a vitának. S biz azt a pár szót akkor nem lehetett kimondani 1 Most azonban, feltűnő szerénységgel ugyan, s még a felől sem tájékoztatva, hogy minő rendszerben történt a rendezés, de denique kijelenti, „hogy 1883. szept. 8-ára, a nyomtatott könyvekről kétféle, u. m. alap- és helyi címtárt készítettem.® (64. 1.) Ez tehát rendezés-féle volna, de szembeszökően rövid kijelentése a rendezés nagy tényének. Még feltűnőbb tapasztalatokra jutunk, ha a dátumokat vesszük bonckés alá. Nem tudjuk megérteni, hogy 1) tavaly szept. 30-án, a kemény támadás megsemmisítése végett, miért nem mondta ki Szinyei úr (bár erre egyenesen felszólittatott), hogy a könyvtárat már szept. 8-án végleg rendezte ; 2) ha már hírlapban nem akarta tenni e kijelentést, a kedélyek megnyugtatása, s „nagy és terhes® munkája bevégezte fölött kétségkívül önmaga által is érzett benső örömének kifejezése végett, az épen vita alatt álló ügyet illetőleg, miért nem jelenté ki a szept. 25. és 26-án
