Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-13 / 2. szám

47 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 r, a Gusztáv-Adolf egylet, a belső-somogyi egyházmegye, j Somogymegye, a dunántúli ft. egyházkeiület, a magyar országi helv. hitv. egyház és végül ő felsége a király k önyöradományaiból a magyar ref. templom és paplak, melynek alapköve, mint érintém, már 1883. sept. 9-én tétetett le nagy ünnepélylyel. Az alapkő letevését még az utolsó napokban is nagy próba, erős küzdelem előzte meg. A tervet Németh János kaposvári derék építész s az elöljáróság Daruváron beadta ; innét Pakrácra az alispán elé lettünk utasítva, hol nem kis leckét kaptunk, melylyel ismét Daruvárra kelle mennünk. Midőn már minden rendben lett, még ugy oldalszurásul vagy talán ráadásul azt dobták szemünkre, hát Slavoniában nincs építész, nincsenek mesteremberek, miért jönnek ide a magyarok ? Szóval, harc az ember élete Slavoniában. Mindegy! a szent ügyérti lelkesedés nem ismer határt, utat tör magának, áthalol a hegyeken, lerombolja a sziklákat, tűri a tövisek szúrásait, feledteti a sérelmeket; s őt nem fárasztja ki a harc, erejét nem veszi el a küzdelem, minden próba csak erősbbé teszi és vigyázóvá, hogy el ne tévessze a célt, hanem azon irányban hatoljon, melynek végén győzelmi éneket zenghessen, s babért arathasson. A lelkesedés itt is győzött, amidőn győzelmében üdve és boldogsága : templomának alapköve letételekor így énekelt: Szent Lélek ! végy környül bennünket, Szenteld meg szivünket, Készits neved imádására, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk, Hisszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja. és igy prédikált: , Jézus Krisztus az igaz fundamentom« elleneink fegyvereiket lerakva eme vallomást tevék: »Bizony, ez az iigy szent vala*! s nem tudták könnyeiket visszatartani. A szó szoros értelmében mondva, könnyezett, sirt Daruváron a templom-r

undusra összegyülekezett 2500 — 3000 magyar, cseh, német, horvát, szerb és izraelita mindenegyike, midőn 900—1000 református ajakáról felhangzott a megnyitó ének: ,Szent lélek! végy környül bennünket.® Az egész ünnep csendes, békés, megható volt; de a meghatottság és sirás akkor hágott tetőpontra, midőn a 2 magyar és 2 cseh presbyter által felemelt alapkőre j 6 fehérbe öltözött, 4 ref. és 2 r. kath. leány a brekinszkai helv. hitv. missionáriusné által készitett gyönyörű koronát reá helyezte, és az alapkő a magyar és német papi áldás, Tüköry Alajos országgyűlési képviselő s daruvári uraság személyesitőjének kalapács ütése után, a ,Jövel Szt. Lélek ur Isten* »Istenem, mégis megértem*! „Istenem, de nem hittem volna*! ^Éljen« »Hoch* »Zsivio* hangjai közben csendesen szállott alá. Mily megható volt e jelenet, azt leiini nem lehet, legalább én leirni nem tudom. Az egész ünnepély, melyen a daiuvári előkelőség is oly szép számban jelent meg, s melyen Daruvár vidékéről úgy 6—700, Brekinszka vidékéről, Lipik és Pakrácról vagy 2—300 ref. lélek jelent meg, zöld sátor alatt urvacsoraosztással ért véget. Délután 2 órakor társas ebéd volt a ,Svratiste Slavonijá*-ban, mely 23 frtot s este ugyanott táncmulatság, mely 50 frt 8 krt jövedelmezett egyházunknak. Ez idő óta 3 hó telt el, s ma már a szép paplak és reform, templom vagy 27—30 méter magas szép tornyával ott magaslik Daruvár egyik legszebb helyén, s hirdeti a világnak, hirdeti a Daru várra és Lipikre jövőmenő fürdő vendégeknek, hirdeti mindennek, hogy a Dráva és Száva közt is van egy szétszórt szent csontokból összegyűjtött kis sereg, mely magyarul imádja és tiszteli istenét. Igen nagy és fontos mozzanat ez a slavon missió és a Szlavóniában élő magyarság életében; csak az a nagy baj, hogy az épités most kissé — pénz nem léte miatt — megakadt ; és a másik baj az, hogy az épitési költségekből az itt szétszórva élő hitsorsosokra 2000 frt kivettetett s mig ezt le nem fizetik, addig papra nem is számithatnak, pedig nagy, égető szükség volna reá, és az ügy szentsége is azt kivánná, hogy a brekinszkai m. lelkész kezelése és lelki gondozása alatt levő 1800 lélekből a daruvári leendő lelkész venne át IOOO lelket, annyival is inkább — mivel Brekinszkán iskola épül, s a nyilvános oktatás — most már felsőbb helyről is megengedtetvén — néhány hónap múlva megkezdetik, és az oktatást M. lelkész — ki diplomás tanító is egyúttal, vezeti. Daruvárnak hát minden áron pap kell, s annál jobb, minél előbb. Hozza Isten ? Brekinszka. Szó sincs róla, hogy Daruvárt a hires Slavon fürdőt a hozzá közel fekvő Lipikkel a még híresebb s tán világhírű jodfürdőjével ne ismerné a nagyérdemű közönség, de hogy a pakráci francia uraság és szeretetreméltó direktora Stein ur által a semmiségből előhozott, s oly szépen megajándékozott Brekinszka ismeretes volna . . . e/t alig hiszem ; pedig e kis sárfészeknek nagy szerep jutott Slavoniában. Brekinszka az a Slavoniában élő Magyar reformátusoknak, a mi Bistrica a hires bucsujáróhely a római katholikusoknak. Magyar ref. embernek Slavonia ezen vidékén, ha baja van, vagy hogy ha rokonait látni akarja, ugy csak Brekinszkára siet, itt baján segítenek, s rokonaival mindenesetre találkozik. Midőn vasárnap, vagy nagy ünnepeken a kis brekinszkai harang megszólal, csakúgy tarkul ahatár mindenfelé, s minden egyes alak egy cél felé tart a kis brekinszkai templom felé. Néha több mint 400-500 vidéki jő, s ilyenkor — nem lévén elég a kis templom — a templom előtti kis térség is tömve hallgatókkal. Valóban nincs egy-egy szebb s meghatóbb látvány mint egy ilyen messze tájakról összesereglett kis nyáj, melyet 1 igazán az isten és ember, honfitársai s egyháza vallása és nemzetisége iránti tiszteletérzet hoz együvé. Nem igaz, hogy az isteni gondviselés nagyobb élvet és lelki gyönyört adott volna valakinek, mint a missionariusnak ; de hiszen szüksége is van ra. különben bajos volna megbarátkozni a nélkülözés, szükség, az utazás terhei és kellemetlenségei, a keresztek fájdalmai, elleneink üldözése és mindennapi sérelmeivel., melyekből nem kis osztályrész jutott a szegény missionarusnak. Már most nem lesz érdektelen megismerkedni a kis Brekinszkával. Brekinszka, Pozsega-vármegycnek ezen véghelye, a régi gradiskai őrvidék határán, a pakrác-sziszeki 01-szágutban fekszik, s nem több mint 455 lakossal bir, kik közül nemzetiségre nézve: 244 magyar, 150 szerb, 41 cseh, 17 tót, és 3 zsidó. Vallásra nézve: r. kath. 267, ref. 174, lutheránus II, izr. 3. Alig van Slavoniában község, melyben a magyarság és protestánsság oly hirtelen szaporodott volna mint Brekinszkában, hol 1870-ben 14 magyar család volt s ma van 54, s 71 református és lutheránus volt, és ma