Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-27 / 17. szám

Huszonhetedik évfolyam. « 17. sz. Budapest, 1884. április 27. PROTESTÁNS SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kiniisy-utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helybeli házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes számupéld-ám^oMsisil m.i:n olgrállistt'u.n.Is.. ÖEL/~ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt, annak megújítására felkéretnek. "^Sg; A vasárnapot megszenteljed! Midőn 1849-ben az orosz interventio rémhíre befutotta Magyarországot, midőn a forradalmi kormány, mint ténynyel állott szemben az orosz interventioval, s midőn a kétfelől a nemzet nyakára zúduló ellenség lehető visszaverésére tett előkészületek között minden ünnepen és csütörtökön az egyházakban könyörgéseket mondatni, naponta kétszer harangoztatni, s junius 6-án közönséges böjtöt tartani határozott a kormány : akkor már a világosabban látók eléggé belátták a küzdelem reménytelenségét; mert mint Bocsor Magyarország történelmében mondja, ^a magyar józan értelme, melyre nem tapadt soha vallásos túlrajongás, tréfás tüntetésnek tarthatá, midőn őt az ellenségnek keresztekkel, zászlókkal, zsoltárokkal, imákkal, énekekkel, teljes ornatusu papsággal parancsolták ellene menni.4 Igy vagyok én a vasárnap megszentelése érdekében alakult ama nemzetközi társulat Edinburgban székelő igazgató bizottságának a ker. világhoz s hozzánk magyar protestánsokhoz intézett azon felhívásával is, mely egy húsvét első napján kezdődő u. n. imahét minden napján tartandó imával akarja elérni a célt, hogy a vasárnap megszenteltessék, mely felhívást Láng Adolf esperes és Celder Márton lelkész urak, mint ama társulatnak lángbuzgalmu tagjai vállalták magokra közöttünk elterjeszteni, s eddig már a >Prot. egyházi és iskolai lapokban^ is kinyomattak; s kétségkívül azon édes remény dagasztja keblöket, hogy a nagy és nemes célt ilyen eszközökkel Magyarországon megvalósítani lehet. De ezen kegyes óhajtás és reményt egyenesen az ábrándok világába kell utasítanunk. En régóta szomorkodom már azon vallástalan közöny felett,' mély az ünnepek kellő módon megnem tartásában nyilvánul; s teljesen meg vagyok győződv^/íiogy ez ünnepmegrontások, meg a vallástalanság, meg az erkölcstelenség egymással oly szoros kapcsolatban vannak, mint a láncszemek. Jól tudom ugyan, hogy nem az ember van a szombatért, hanem a szombat az emberért; jól tudom, hogy az ünnepek megtartását egész zsidó értelemben követelni keresztyénségellenes volna; sőt még azt is tudom, hogy az ünnepek angol s amerikai módon való megszentelése sok volna a mi magyar népünknek, melynek jelleme azokétól nagyban különbözik. De nálunk nem az a baj, hogy az ünnep s vasárnapok megszentelése érdekében annyit nem teszünk, mint az angolok és amerikaiak, hanem az, hogy ugy szólva semmit sem teszünk. Mert a mi eddig ez érdekben történt az semmivel egyenlő. Az országgyűlés meghozta 1868-ban 53-ik törvénycikk 19-ik §-t, de annak végrehajtásáról senki sem gondoskodik. Azután ott van az 1879-iki 40-ik törvénycikk 52. §-a, mely ama törvény áthágására 100 forint bírságot szab. Ezt a törvényt pedig általhágják minden vasárnap ezeren megf ezeren, de azért senkit sem bünteto " nek meg; mert az e tekintetben való felvigyázat nincs a rendőrség kötelességévé téve, egyesek pedig ugyan íel nem jelentik, de soha. Igy a bíróságok nem tudván semmit a törvény megsértéséről, nem is büntethetik ennek áthágóit. A dunamelléki egyházkerület 1876-ban a vasárnap megünneplése érdekében egy — hírneves férfiakból álló — bizottságot küldött ki oly utasítással, hogy ez a jövő közgyűlésre terjesszen be a vasárnap megünneplésének előmozdítására javaslatot. Ez a bizottság aztán 1877-ben csakugyan be is terjesztette javaslatát, mely oda irányul, hogy a svájci vasárnapi egyletnek ez érdekben kifejtett munkálkodását megkellene a nagy közönséggel ismertetni, melyre legalkalma-33