Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-20 / 16. szám

498 atyánk* is legyen. Azonkívül meglegyenek benne az itt begyakorolható és begyakorlandó énekek is, mintp. o. ,Imádandó Isten4

, ,Oh mikép fogadjalak4

? Jézus emberi szeretete, »Boldog örömnap derült ránk4

, „A halál meggyőzőjének4

. Tananyag: Az első osztálybeli tananyag rövid ismétlése s egybefoglalása után a következő bibliai történeteket adja elő elbeszélés utján, s tanítja be kifejtő-tanpárbeszéd utján a tanitó : i. Jézus születése, a pásztorok. 2. A keleti bölcsek. 3. Heródes rosz szándéka és a menekülés Egyptomba. 4. A 12 éves Jézus. 5. Jézus megkereszteltetése és előkészülése (Jézus megkisértetése). 6. Jézus föllép mint tanitó. 7. Apostolok hívása, tanitása. 8. Az apostolok kiküldése (Máté 10. fej.). 9. Az utolsó vacsora s a búcsúzás. 10. Jézus utal halálára (a roszak haragusznak reá). 11. Jézus elfogatása. 12. Jézus elitéltetése. 13. Fölfeszitése. 14. Jézus imája a kei esztfán. 15. Jézus halála és eltemettetése. 16. Jézus föltámadása. Ezenkívül alkalmas helyen beosztva s alkalmas időben a jelzett imák s a jelzett énekek. III. Osztály. Heti 2 óra, félévenként 30 óra. Feladat : Jézus életének rövid, épületes, a gyermek kedélyét kellemesen megragadó, megható ismétlése s Jézusnak, mint az emberek legbölcsebb tanítójának feltüntetése után, Jézusnak, mint az emberek jóltevőjének megismertetése és megszerettetése, annak feltüntetésével, miként boldogitolta nemes, emberszerető, emberbaráti tetteivel az emberiséget. (Az első három évben tehát Jézus életét (tanait) és emberbarati tetteit tárgyaljuk, hogy igy az igazán keresztyén élet képe megvilágittassék, kidomborodjék a gyermek lelkében.) íankönyviil egy, az ismétlés kedvéért a 2-ik osztályban tárgyalt, bibliai történeteket is magában foglaló s az itt tárgyalandókat különös paedagogiai tapintattal részletező, jól szerkesztett bibliai történetet (az uj szövetségből) adunk a gyermekek kezébe. A szentírást, melyet a tanitó mindig ott tart az iskolában (s melyről még eddigelé senki sem mondta, hogy haza hordható tankönyv lehetne), egyes, alább említendő kiváló helyek olvasása és különös tárgyalása alkalmával a tanulók kezeibe is adja a tanitó, hogy azok abban keresni, eligazodni, megtanuljanak. S mikor az alább említendő bibliai történeteket elbeszéli, végig tárgyalja s a gyermekek már Jézus életét ismerik, tanairól fogalommal bírnak s tetteit hallották, tárgyalás utján megismerték, s az apostolokról s azok életéről és tetteiről is tudnak már valamit : akkor már a szentírást is bemutatja — rövid ismertetésben — tanulóinak. Tárgyaltainak s főleg ez uton taníttatnak a következő bibliai történetek, mint különösen a Jézus tetteit s tanait feltüntetők : A templom tisztítása. János 2. v. 13 —16. Máté 21. v. 12. 13. Luk. 19. v. 45 — 46. — A szombat nap megítélése. Máté 12. v. 1—13. Márk 2. v. 27 — 28. Luk. 13. v. 14— 16. — Az apostolok kit látnak Jézusban ? Jézus, mint a népnek jóltevője (a 38 évig beteg és a bélpoklos gyógyítása), a siket néma gyógyítása (Márk 7* v. 31—37.). — A naini ifjú (Luk. 7. fej.) (Jairus leánya, a kapernaumi szá ados.) stb. — A hegyi beszéd. Máté 5. 6. 7. fej., annak szelleme, mint ok a farizeusokkal való összeütközésre. A farizeusok rajzolása. Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Máté 21. v. I — 9. A farizeusok diadala. Jézus diadala a farizeusok diadalat lerontja (a passió s a feltámadás). Imák. A régiek ismételve, és tanítás előtti s tanítás utáni imák betanítva. Jinekekbol: Jézus él már halálom. — Egek egébe költöztél. -— Jézus végóraját. — Te, ki bűntelen szenvedtél. — Isten lelke, téged kérünk. — Mi elménk s értelmünket. — Ha a világ rosz példáját — énekekből egyes válogatott versek. (Folyt, köv.) TÁRCA. Gyermek-istenitisztelet. A fentirt tárgy feletti discussio, ugy látszik, nagyobb port vert fel, mint eleintén hinni lehetett, s nevezzék a t. olvasók szerénytelenségnek, ha megvallom, miszerint mindjárt első megpenditésekor ez eszmének tollat fogtam, hogy e tárgyra vonatkozó nézetemet közzétegyem, azonban e tárgyban irt cikkem előtt Ló Pál ur e becses lapok 10-ik számaban bezárta a postaszekrény ajtajat s az én munkám tűzre jutott, feleslegesnek tartván ugyanazon elveket talán csakis más nyelven ismételni. S én ma is ugy vélem, hogy az Isó Pál szigorú logicával írott s máig meg nem döntött s talán meg sem dönthető érveléseivel a fent irt ügy méltányosan letárgyaltatott s kellő kimélettel teríttetett ki ravatalán, melyre eleve elrendelve vala. Halvaszületett gyermeknek tartom ma is az egész ügyet, s nem varok tőle semminemű javítást, sőt hajlandó volnék, ha t. i. keresztül vitetnék, egy okkal többet látni benne az egyháztól, a templomtól való elidegenedésre s előbb-utóbb robottá válnék a gyenge gyermekekre nézve, kik pedig, mint jól tudjuk, a játékban se szeretik az egyformaságot. Az olyan bele szoktatás-féle elvet, mint a minőt Révész Béla ur e becses lapok 13-ilc számában meglehetősen zavaros okadatolással hangsúlyoz, különösen nem tartom célravezetőnek s ép a történelem tanitja, hogy az a nemű, mondhatnám kierőszakolt erkölcsiség, sohase szokott jó véget érni s előbb-utóbb még keserűbb csalódásra vezet. A zavaros vallásos nézetek, egyházi tanok, társadalmi retrográd törekvések, az eikölcsi élet aláhanyatlása, egyáltalán nem enged következtetni, mint e kóros állapotok kutforrására, a gyermek-istenitisztelet eddigi nem létezésére, s a kulcs, melylyel talán egy szebb s jobb jövő kapuja megnyitható, nem is ebben foglaltatik. Előbb tessék leszámolni a vallásos tanok, öröklött elavult nézetek s a jelenkor tisztult nézetei között fenforgó ellenmondásokkal ; tessék uj életet lehelni ennek elgyengült tagjaiba; vagy ha ez nem lehető, ha az igazság nem érhető el ez uton, tessék elvetni könyörtelenül s egy helyesebb, tisztább felfogást helyökre állítani : azután aztán majd lehet gondolkozni arról, hogy mily mértékben s mily módon közöljük a vallásos nézeteket, mint az erkölcsiség magvait, a különböző korú s fejlettségű tanulókkal, hallgatókkal. Megvallom, miszerint bármennyire barátja legyek is a mai nap méltán dicsérve emlegetett u. 11. vasárnapi iskolának is, — mely némileg szintén egy célt szolgálni van hivatva a most pengetett gyermek-istenitísztelettel, — ezt se tartom teljesen célszerűnek s természetesnek, legalább eddigi gyakorlásában nem. Amit e becses lapok 13-ik számában Mózes Mihály szintén a gyermekistenitisztelet érdekében közöl, ez, szerintem, csaknem ugyanazon tendenciával bir, mint a vasárnapi iskola s igy vagy az egyik vagy a másik szükségtelen, még ha különböző korú gyermekek nevelését vetné is fel valaki. Nekem nem szándékom hosszas, bonyodalmas fej -tegetésekbe bocsátkozni, a mint emlitém, Isó Pál ur által méltó sorsában részeltetett gyermek-istenitisztelet felett s ki tisztában van az istenitisztelet fogalmával s lényegé-