Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-13 / 2. szám

27 44 nyitványt láttam, azt is az ipad irta, ő benne volt elég erő, jó bizonyítványt nem adni a rossz embernek, s jó bizonyítvány árán szabadulni az olyantól, a kit ki kell csapni/ Pedig hát hallottuk eleget, hogy az a püspök minden jött-mentet bevesz és? bizony mondom, nem ő volt a hibás, hanem mi! A múltkor dr. Kiss Áron barátomnál beszélgettünk O róla! Többek közt felmerült ez is: ki látta Öt valaha, hogy tüzes indulatba jött volna? én láttam — mondám -- s ím elmondom, hogyan volt. Knek-gy ülésre voltunk hiva egy hóval a superíntendentialis gyűlés előtt, ülésünk délután kezdődött, délelőtt meglátogattam Török Pál püspököt ; szokott szívességgel fogadott; én álltam és nézve-néztem őt. „Mit bámulsz ugy rám?4

szomorúan feleltem : megvénhedett ft, atyám, nagyon megvénhedett! »ugye? látod!4

de hát beteg volt, vagy mi baj aggasztotta meg ennyire? »az, hogy tavaly a gyűlésen elszóltam magamat, azt találtam hevenyében kimondani, hogy ajövő évi gyűlésen a superintendentia asztalán lesz a pesti iskola számadása, holott mondhattam volna 2—3 évet, azzal is beérték volna, de egy évet mondtam, és most nézd« . . . iró assztalához futott, s egy nagy halmaz irat-csomagot két kézre kapván, úgy vágta az asztalhoz, csak ugy puffant, s egész kitörő dühével kiáltá : „itt van, ez vénített meg!4

Én egész valómban megrendülve, némán távozám előle. Kedves vejei — kik ez elbeszélést hallák — ugy nyilatkozának, hogy én olyat tapasztaltam, mit ők se, talán más ember is vajmi ritkán láthatott! Utoljára a mult évi májusi gyűléskor láttam. Egyházmegyém azon soha meg nem köszönhető s meg nem hálaiható szívességben részesített, t. i. hogy képviselőül küldött, nem azért, hogy én ott valami rettentő dolgot miveljek, hanem azon előre kijelentett s megbeszélt célból, hogy énekügyi tanulmányaimhoz a budapesti könyvtárakban adatokat gyüjthessek. Én mély tisztelettel kérém Török püspököt, kegyeskednék megengedni, hogy én a gyűlés helyett a könyvtárakban lakozhassam, »Eredj, menj, dolgozzál,« volt az engedély! Egy napon az O kedves vejénél, dr. Kiss Aron barátommal valánk együtt ebéden. Ebéd után szokott kedélyes modorában társalgott velünk, engem maga mellé ültetett, kezét térdemre tevés igy szólott: „itt van-e az a híres könyved? hadd lássam.4

Én átnyujtám az én drága kincsemeta Gönczi György énekes könyvét, (melyet számomra a nagy tudós Szabó Károly köttetett be, kiváló diszszel XVI százi magyar stylusban) ő sokáig forgatta, s igy szólott: „látod ez szép, nagyon szép, lássátok, mennyit gyalázták mostanában ezeket a mi isko. Iáinkat, s mégis csak a mi iskoláinkból kell kikerülni olyan embernek is, a kinek ilyen könyve van, jól van Farkas, csak dolgozzálÁldom a mindenhatót, hogy ilyet is hallottam tőle ! Néhány jó pajtásim évődtek velem, sőt bosszantottak is, hogy miért nem járok gyűlésre, ha képviselő vagyok, a gyűlésen a helyem stb. Én ugyanott a püspök füle hallatára — egy kissé indignálódva — nyíltan megmondám nekik : nem azért küldtek engem ide, hogy én itt gyűlésezzek, hanem azért, hogy a könyvtárakban dolgozzam, ugyanazért hagyjatok fel a gyerekeskedéssel, „jól van Farkas — mond a főpásztor — menj dolgozzál, többet használsz te azzal, mintha a gyűlésbe ezeknek a zöld beszédjeiket hallgatod!4

Conticuere omnes, s azontúl nem merték előhozni évelődő pajtásim, még az „Erzsébet4

-ben se, sörözés közben ! Fentebb azt mondám : az Ő élete méltó s érdemes arra, hogy komoly tanulmány tárgyául szolgáljon! A kinek szivében ugy él a gyermekkorból származó nagy tisztelet, mély becsülés, szent emlék, mint az enyimben, szedje össze a homokszemeket is s rakja az ő emlékéhez ! Édes Atyám! édes Atyám ! Izraelnek mind szekerei, mind lovagjai.. .! ez az elizeusi kétségbeesett kiáltás tör ki keblemből, áldott emlékezetedre Édes Atyám ! Edes Atyám ! Kálmán Farkas. BELFÖLD Zwingli-ünnepélyek hazánkban. »A testet megölhetik, de a lelket nem !« Zwingli (Kappelnél). Alig két hónapja, hogy a prot. egyház, az emberiség ama jóltevőjének, Luther Mártonnak négyszázados emlékünnepét ülte meg, s most ismét örvendez, hálákat adva az egek urának, hogy gondviselő kegyelme ezelőtt négyszáz évvel, Zwingli Ulrikkal ajándékozta meg. Uj év napján mult négyszáz éve, hogy az isten igéjének eme hatalmas hirdetője először látta meg a napvilágot Helvetia egyik kisded falujában, Wildliausban. Ezt a nagy napot ülj most meg az egész prot. egyház ; ezt a napot, melyen kezdetét vette az a nemes lélek, a lelkiismereti szábadság lelkesült védelmezője, az elszunnyadt lelkek ébresztője, hazájának szabaditója, Isten országának e földön utolsó csép vére kiomlásáig hűséges terjesztője Nálunk ezen ünnepélyek kezdeményezése Tiszántúlról indult ki, hol az egyházkerületi gyűlés még tavaly sept. 4-én tartott 252. számú határozatában elrendelte, hogy, „dicsőemlékü nagy reformátorunk négyszázadik forduló napjáról az egyházközségek presbyteriumai, lelkipásztorai és tanitói 1884 jan. i-én a templomokban és iskolákban hálás kegyelettel emlékezzenek meg.4

Ezenkívül, ujabb elhatározás szerint, a tavaszi egyházkerületi közgyűlés előtt is fog Debrecenben Zwingli emlékezetére istenitiszteletet tartatni, melyet Csiky Lajos gyakorlati theol. tanár végezend. * Halason a ref. egyháztanács Zwingli születésének négyszázados emlékére Zwingli-alapot létesített, melyből ágendások és házasuló-felek számara bibliák vásároltatnak. A presbyterium egyúttal e célra adakozásra hivta fel az egész gyülekezetet. * Miskolcon Zwingli Ulrik a nagy retormátor születésének négyszázados évfordulója alkalmából a reformátusok avasi templomában uj év első napján emlékünnepély tartatott. Á templom hajója egészen megtelt ünneplő közönséggel. Kun Bertalan püspök ur áhitattalteljes uj évi beszéde után Hézser Emil s. lelké?z lépett a szószékre s élénk színekkel festette a nagy reformátor jellemét, működését s dicső halálát, mely megpecsételte az igazság eszméért küzdő szellem-harcosnak az emberiség előhaladása érdekében oly óriási küzdelmek közt lefolyt életét. Ennek végeztével egy Zwingli szelleméhez intézett alkalmi ódáját olvasta fel, melyet a jelen volt nagy közönség szent buzgósággal hallgatott végig. -x-Nyíregyházán t. hó i-én a ref. templom tornyára a nagy nap megünneplésére, zászlókat tűztek ki. Az