Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-13 / 2. szám

39 hogy ne mondjam, tönkre silányul s a megújítandó hitalap felkiáltó jelévé leszen. Hiszen a hit és a tudás köre nem maradhatnak messze egymástól. A vallás és a tudomány nem lehetnek ellenségek, ép mint a szív és az ész nem folytathatnak tartós háborút egymással, mert arra vannak hivatva, hogy egyetértésben éljenek és minket éltessenek. Más szóval a reformátió és a renaissance műve és hatása nem szakadt meg, hanem folyvást tart s minket arra késztet, hogy a tudásunkban megújhodott universumhoz méltó intensiv hitalapról gondoskodjunk. Felméri Lajos. TÁRCA. Ének Zwingli születésének négyszázados évfordulójára. Zebaoth Isten, seregek Ura, Ki Izráelnek védpaizs valál! Oltalmadban fiúról fiúra, Örvendve bízott nemzet és király. Filiszteusok és Moábiták Hiába vontak fegyvert ellene : Részökre döntéd el Te a csatát, Oh Izrael hatalmas Istene ! Ha vész, viharral szemben ütközött S a tenger árja felhőkig dagadt: Mint vert hajót a hullámok között, Te oltalmaztad szentegyházadat. Külostrom ellen s belviszályokon Te védted azt s mentsége lől neki: Hogy mint a barka egykor, zöld fokon, Biztos, nyugalmas révben kötne ki. Ha ostromolták álhit, babona, Mely szivet mételyez, elmét vakít: Lelked körüle fényfelhőt vona, S felövezéd a hitnek bajnokit; Hogy tűz-oszlop gyanánt a had előtt Járván Te, melytől a gonosz remeg, A szent igazság fegyverével ők Krisztus nevében küzdve győzzenek ! A tisztított hit hősit is, Uram, Te övezéd fel s lől nékik paizs : Harcolni híven, küzdni bátorán, És győzni bukva ; élni halva is. Egyházi átok, máglya fegyverek, Az ellenök feltámadt Hét-halom, Hiába mind ! Győzött a kis sereg S ég és föld örvend a diadalon ! E bajnok is, a kit ma tisztelünk, Zebaoth Isten, a te bajnokod ! Te szent igéddel ostromlá a bűnt, Kezében a te kardod villogott. Szava Zürichből tél világra szólt, S bár halni latta a kappelni tér : Szavára álhit mint a köd oszlott; Es fölemelt zászlója égig ér. Nem halt meg ő, bár bukni láttaték: Eszméi győztek és túlélik őt. Lelkének ott megnyílt a magas ég, És neve túlragyog homályt s időt. Krisztus nevével küzde, győze, halt; S egyháza áll, hitünk szent temploma ; Mert az igazság hősén diadalt Pokol kapui nem vesznek soha! Támaszsz Uram, támaszsz ezentúl is Te szent igazságodnak híveket! Övezd fel őket és fogd pártul is, Hogy győztesen szolgáljanak neked! Moábiták és filiszteusok, Csődítsenek bár ellenünk hadat: A melynek egy alapja: Krisztusod, Épitsed, óvjad Szentegyházadat! Szász Károly. -Emlékezés Törökre. Szedjük össze a homok-szemeket is, s rakjuk oda az emlékhez, melyet emelni akarunk annak a közülünk oly nagyon kimagasló alaknak; ki hogy mily nagy volt, most tűnik ki leginkább a mi kicsiny voltunkban, midőn egy theol. tanár képes azzal dicsekedni, hogy a Bihary-féle cikkben megtalálta azon tüzes taplót, melyet — megígért, hogy — az ellenzeki érzelmű papok fülébe fog dugni I Midőn ilyen kicsinyeknek tartanak bennünket, és mi nem undorodunk el az ilyen megtiszteltetéstől, nagyon jól esik Reád gondolni elköltözött Atyám ! ki teljes életedben arra törekedtél, hogy bennünket felmagasitsal, s im holtod után ugy tesz velünk egy némely ember, mint a kecskeméti diákok tettek egykor a Sárkány Rebi szamarával ; tüzes taplót dugtak a fülébe, s neki terelték a fazekasok áru helyének, és — csinált sok cserepet I Jó tetted drága barátom Ignác, hogy megkezdéd az » Emlékezések*-et, im folytatom én ; majd lesz talán más is, ki viszont elmondandja, a mit Ö róla tud, s az ilyen kegyeletes visszaemlékezések szép adatokat fognak szolgáltatni annak, ki az ő életéről tanulmányt óhajt irni, mert méltó és érdemes az ő élete arra, hogy komoly tanulmány tárgyául szolgáljon ! En sem voltam az ő növendéke, de hogy hogyan kerültem a keze a!á ? im elmondom. Abban a tiszteletre méltó egyházmegyében, melyben téged, édes Ignác barátom, annyira megrostálták,— a te esetedet megelőző időkben, volt egy erős, hatalmas esperes, valódi typikus alakja a régi vaskalapos espereseknek, nagy tudományu és bölcs kormányzó, hajthatlan akaratú és tántorithatlan jellemű; ki előtt a harangozótól fogva fel a tractualis jegyzőig, (mely ott nagy hatalom vala !) ugy állt minden ember, mint a bika a generális előtt. Ó ugyan — volt idő mikor — nem nagyon sokat adott az alkotmányos formák megtartására, de kormányzá egyh. megyéjét úgy, hogy minta tractussá tette a dunántuli kerületben. Ez a derék esperes egyszer megbotlott! Nosza! felzúdult az egész raj, a szó teljes értelmében semmivé akarták tenni. Egyetlen pap volt, ki az öreg Nagy Mihály püspökkel együtt ezt mondá : »egy túróért egy macskát nem kell agyonütnie! No hiszen lett ennek is ! s midőn minden rábeszélés és ijesztgetés dacára is kíméletet javasolt az öreg iránt, azt mondták neki: »hm! avagy nem gondol-e arra, hogy a fia ma-holnap censurára jön.« De nem jön ám, válaszolt