Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-04-06 / 14. szám

216 ember feje, hogy mindenféle felsőbb rendelet s intézkedés megmaradjon benne. Negyed napra megjött az udvarias hangon tartott válasz, melyben tudtomra adatik, hogy kérésem azért nem teljesíthető, mert 1872-dik évi e. kerületi gyűlés a házassági felmentvényekért befolyt pénzeket felerészben a pesti theologiára, felerészben pedig a nagykőrösi praeparandiára rendelte fordíttatni. Mind ebből az a tanulság, először: hogy ft. Fördős úr a legforróbb köszönetet megérdemli, de nagyon, anynyival inkább mert folytonos betegeskedése miatt igen nehéz teher lehetett reá nézve a püspöki hivatal. Az a tanúiság másodszor: hogy ha ily pénz kerül kezeid közé tisztelt paptárs, ne próbáld elkunyorálni, mint azt velem együtt mások is s pedig sokan tették; hanem küld el oda, a hová dukál. Csepeli Pál, reform, lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Hit, Kemény és Szeretet Könyve, az élet kedvező és kedvezőtlen napjaira. Imádságok a magyar protestáns nép számára, Csiky Lajos debreceni ev. ref. hittanártól. Budapest, 1884. nyomatta Hornyánszky Viktor, 398. I. (ára ?) Megvallom, hogy mikor e könyvet kezembe vettem, önkénytelenül is eszembe jutottak azok az ajándékul szereplő ékszerek, melyeken a kereszty. vallás három sarkelvét egy lángoló szív, horgony s kereszt ábrázolják. E könyvnél becsesebb lelki ékszerrel alig ajándékozhatná meg valaki az ő kedves ösmerősét, s a protest. egyház köszönetet mondhat Csiky Lajosnak, hogy az imádságirodalmat e művel gazdagitá. Ez irodalmi ág, nem tagadhatni, gazdagon van képviselve egyházunkban; megemlíthetjük Szász Károly „Buzgóság Könyvét", Tompa »Olajágát", azonban e két utóbbi mü csakis nőknek van szánva s inkább a művelt osztály lelki szükségeit elégíti ki. Ott van aztán Baksay Dániel „Mennyei Szövétneke", mely elmélkedésekkel beszőve vaskos kötetet képez s egy kissé magas ára gátolja elterjedését. Csécsi Miklós imai igazán költői ihlettel, valóságos benső hittel folynak a szívből, s ezek kétségkívül utat találtak a néphez, azonban ezek sem ölelnek föl minden körülményt s szűkebb térben árasztják jótékony fényöket. Csiky imái alig hagynak érintetlenül az életben előfordulható viszonyok közül egyet is. Eletünk három őrangyalát odahívja az imádkozás buzgó hangjain a bölcsőhöz s ezek kíséretében utazhatunk a sírig, s itt meggyújtja a szövétneket, mely eloszlatja az éj homályát, hit és remény biztat, hogy az éj után felvirrad a hajnal, hol aztán a hitből eredt imádkozás jutalmát Istentől vesszük el. Az imádkozás az ember előjoga. Ez ama láthatatlan kapocs, mely szivünket Istenünkhez csatolja, ez ama láthatlan létra, melyen Istennek angyalai a mennyei atya megnyugtató válaszát hozzák alá hánykódó szivünkbe. Az imádkozás ama csodás erejű balzsam, mely az élet csatáiban kapott sebeket begyógyítja. A ki szive mélyéből tud imádkozni, az erős fegyverzetbe öltözött vitézhez hasonlít. Imádkozni lehet úgyis, ha azt könyvből nem olvassuk, mert imádsággá válhatik egy csendes fohász is, imádság minden jó cselekedet; de mégis jól esik szivünknek, ha egyes könyvekben érzeményeinkkel teljesen összhangzó eszméket láthatunk szavakba öltöztetve. Igy válik aztán mások imádsága a hivő szivek közkincsévé. Az imádságirónak, ha szabad ugy kifejeznem magamat, fel kell áldoznia saját egyéniségét, be kell mintegy olvadnia a közérzületbe, ha gyújtani, vigasztalni, lelkesitni akar. És ez rendkívül nehéz feladat. Azért találkozik oly kevés Szikszay, Baksay és Révész. Az ember magával hordozza egyéniségét s mindenre alkalmazza annak kinyomatát. Az imádságirónak az egyéniség korlátai közül ki kell bontakoznia. . . másokat akar Istenhez vezérelni az ima szárnyain, tehát azokkal kell magát mintegy lélekben azonosítani, kik az ő szavakba öltöztetett eszméire támaszkodva keresik megnyugtatásukat s üdvöket a szivből folyó imában. Ezt a benső de azért kiható hangot találta el Szikszay és Révész s ez teszi őket az imádkozás terén halhatlan mesterekké. E hangon száll az uri imának minden kérése a szivbe. Örömmel jelezhetem, hogy én a magam részéről ezt az azonosító hatást észlelem Csiky imáiban. Olvasva p. o. „a békételen családi életet élő fél imádságát", annak közvetlen hatása megrendít, oly élénken rajzolja a földúlt békesség romjai fölötti kesergést, mintha azt az imádkozó helyett önmaga érezte volna át. E szomorú körülmények közé helyezi át egyéniségét, azokkal érzi a fájdalmat, azokkal együtt tesz őszinte bűnvallást, ő érez, hogy azok érezhessenek. Ez általános észrevételem imáinak benső lényegére, mihez csak azt kell hozzá tennem, hogy mindegyiken a hit ihletettsége, mint kellemes illat árad el s a szeretet jótékony melegét, ez imákat olvasva, a leghidegebb sziv is boldogan érezheti. Hit nélkül lehetetlen dolog Istennek tetszeni, lehetetlen dolog hit nélkül vele mintegy lelkileg egyesülni az imádkozásban. Pedig ez az imádkozás célja, igy válik a kegyelem csodás eszközévé. A próféták, az apostolok nagy súlyt fektettek erre. Az ó- és uj szövetség kiváló alakjait a hit lelkesité Hitéletök erejét s mélységét imádságaik teszik nyilvánvalóvá. Nézzük Ábrahámot, a mint Zsodomáért esdve könyörög. Jákób küzdelmes bujdosásának keserveit a hitből származott imádság teszi elviselhetőkké. Mózesnek imára kulcsolt kezei vezetik győzelemre Izráel seregét Amalek ellen. A prófétai beszédeket mindenütt imádság lengi át. Dávid zsoltára a maga teljességében szintén magasztos imakönyv, lelkének lehellete a legbuzgóbb ima. Most kér, majd hálát ád, aztán dicsőit. Az imának minden alkatrészét megtaláljuk a dalnok királynál. Igy imádkoztak az apostolok is, kiket Megváltónk tanított imádkozni. Mi következik ebből ? Az, hogy mi is az imádkozást Jézustól tanuljuk, a szentirásokból merítsük az anyagot, a lelket vagyis az éltető hitet. Csiky mind az anyagot, mind a lelket, onnan kölcsönözte, s azért nevezhetem imáit kenetteljeseknek. Nyelvezete, mint azt maga is beösmeri, egyszerű. A csillogó beszédet kerüli. Megragadó képekkel felötlő hasonlatokkal valóban alig-alig találkozunk pár helyen. Imáit a nép egyszerű gyermekeinek szánta, ugy hogy megértheti azokat még a gyermek is. Ez egyfelől érdem, de másfelől vannak oly képek s hasonlatok, melyek nyelvezetét egyszerűsége mellett is vonzóbbá tehették volna. Fűszerezhette volna bibliából vett képekkel. A gyermekekkel meg nem áldott asszony imádságában oly megható lett volna felhozni Fánuel leányát, Annát. A jó reményben lévő asszony előtt kedves kép leendett Erzsébet példája. Mennyivel megragadóbb p. o, olyan ima, mint az utazásra induláskor mondandó, hol már közvetlenebb hatást eszközöl a lélekre az utazó Jákób, az utazó Pál apóst, s a szent család igen sikerülten beszövött képei. Szinte sajnáljuk, hogy ily bibliai képek kevés helyen fordulnak elő. Az árvízveszély idején csaknem ösztönszerűleg elmaradhatlannak véljük az özönvíz beszövését, annak elmúlását s a mentő szivárvány felragyogását, Noé vigasztaló galambját s ugy fáj, hogy ezeket a különben átérzett imában nem találhatjuk fel.