Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

395 211 Beöthy Pál lépett föl a nagy nap nagyhorderejű mozgalmait vázolva ügyes tollra vailó munkájában. A többi miivek közül Steiner Soma költeménye magaslott ki erőteljes (tán tulerős) színezésével. Szavallatokkal jobban kiemelkedtek, Beöthy, Kojrok, Melis, Nánásy és Steiner, ami azonban nem azt jelenti, hogy a többiek is nem járultak volna az ünnepély sikeréhez. Gyászhirek. Mihályi László csabdi-i ev. tanitó, nem tudni mi okból, f. hó 9-én reggel 8—9 óra közt revolverrel homlokán meglőtte magát, s ugyanaz nap esti 11 óra körül kiszenvedett. Temetése harmadnapra lett,mely alkalommal Jankó Dániel tordacsi lelkész ur tartott megható alkalmi gyászbeszédet a szerencsétlen 28 éves ember felett, ki bánatos özvegyet hagyott hátra kesergő rokonsággal együtt. — A hódmezővásárhelyi ág. hitv. ev. egyhazat folyó hó 14-én nagy csapás érte. Egyik tevékeny, buzgó, felejthetetlen hive : ifj. Froncziszti Sámuel csizmadiamester elhalálozott. E férfin szül. 1827 elején, tehát 57 éves korában halt meg, gyászoló özvegyet s 7 élő gyermeket hagyván maga után A boldogult, mint egyháztag, a buzgó apák nyomdokain haladt. Egyházát kora ifjúságától fogva buzgóan szolgálta. Évtizedeken keresztül, a mikor az egyháznak súlyos építkezései voltak, azoknál saját kezeivel, sőt családja tagjaival dolgozott, s akkor is adakozott, mikor az ipar pangóit s ő terhes adósságokkal küzdött. Az egyház felsegélésére, tekintélyes alapítványt is tett ; sok esztendőkön kérésztől presbyter s több év óta a Czukor János és Nagy Pál alapítványoknak pénztárnoka volt. — Győry Vilmos budapesti ágost. hitv. evang. magyar lelkész és neje Székács Etelka, ugyszinte gyermekeik : Margit, Ilonka, Loránd, Elemér és Sarolta, megszomorodott szivvel jelentik felejthetetlen édes anyjának, illetőleg napának és nagyanyjuknak özvegy Győry Endréné szül Wurmb Katalin asszonynak, folyó március 23-án, rövid szenvedés után, élete 68-dik évében történt csendes kimúlását. A megboldogult földi maradványai folyó hó 25-én, kedden, délután 4 órakor a gyászházból (Deák-tér 4. szám) a kerepesi ut melletti sírkertben az ágost. hitv. evang. egyház szertartása szerint örök nyugalomra elhelyeztettek. — Szendrei József sajóvámosi ref. lelkész e hó 23-án a jobblétre szenderült. — Vámos János igari (Fehér m ) ref. tanitó elhunyt. Neciologját a jövő számban közöljük. Béke poraikra! NECROLOG. Rácz István, született 1843. oct. 31-én, meghalt 1884. március 8-án. Míg metropolisunk, Debreczen, a magyar tudományos világ egyik tüneményszerű alakjának ravatalához zarándokolt e hó március 9-én: mi szatmár-németiek, a testvér város és egyház egyik jelesének koporsóját vettük körül, hullatva az őszinte bánat sűrü-sűrü könyjét. . . Meghiszem én, hogy Lugossy József hamvai mellett soksolc kebelből szállott föl a méltó bánat elfojthatatlan sóhaja. . Rácz István halála egyetlen szivet sem hagyott ihletetlenül, egyetlen szemet szárazon, mely véglobbot vetett életfáklyájanak üszkeire gondolt, tekintett. Rácz István halála minket igy érintett S nem csoda; hiszen csak olvasni kell az ő élete történetét, hogy elfogódjék az érzékeny sziv. Született a boldogult Szatmárnémetiben az 1843-ik év december hó 31-ikén. Szülei néhai Rácz Bálint tímár és Kelemen Zsuzsánna valának. A szegényes pólyából alighogy kikerült, az anyai emlőt alighogy elbocsátotta : az árvaságnak keserű kenyerét kelle ennie. A kis Pista idegen szivek könyörületén tengődött. Kebelében izzó szikra rejtezkedett, mit a szegénységgel való küzdelem folyton folyvást szított. . . Multa túlit fecitque puer sudavit et alsit. Az ereje és elhagyatottsága tudatára ébredő ifjú már mint serdülő ember tudományos palyára szánja magat s fokozódó szorgalommal végzi iskoláit, 6 éven át protestáns gymnáziumokban, az érettségre előkészítő 7-ik és 8-ik osztályt, szinte szülőföldjén, a kir. kath. iskolában. Érettségi vizsgája után a főváros telé irányzá vándor lépteit, s a kopottas külsejü ifjú szorongó kebellel lép a budapesti tudomány-egyetem csarnokába. Mi vart itt reá? küzdés, nélkülözés. Ejt-napot egygyé tevő magán munkával keresi kenyerét s gyűjti szellemi kincseit, mígnem kiváló sikerrel végzi vala be egyetemi kurzusát s elhagyva az egyetemet, a pestmegyei Halász családnál talál egyidőre alkalmazást, mint nevelő. Szive vágya azonban szülő varosa felé vonzotta, épen azért készséggel fogadta tek. Balázsi Pal ur meghívását gyermekei mellé. Igy jutott Szeődemeterre, szülötte megyéjebe vissza. A nevelői rögös pályán ismereteit, tapasztalatait folyton öregbítve, az 1869-ik évben már méltónak találta őt a szatmár-németi ev. ref. egyház gymnáziumának egyik tanszékére, s ezzel a sokat próbált és szenvedett ifjú férfiú biztosítva látta jövőjét, melyben annyi hányatás utan még boldog is lehet, s a munkatért, hol erejét, tehetségét sikerrel érvényesítheti. A szatmár-németi egyház nem csalódott benne. Rácz István csakhamar a gymnáziumi tanárikar egyik jelesének bizonyult be; az intézet újra alakulása nehéz körülményei között foglalta el székét s az újra szervezés éltető munkás lelke maradott siratott haláláig. Tanár társaival fölváltva viselt igazgatói tiszte mellett, a gymnázium ügyeit vezető tanügyi bizottság allandó jegyzője volt, s mint ilyen is édes reménykedéssel csüggött azon a terven, hogy gymnaziumunk mielőbb 8 osztályúvá egészíttessék ki. Még halála előtt pár nappal is e tervvel foglalkozott, buzdító leveleket irván vidéki közel ismerőseihez, a terv kivitele érdekében. De nemcsak mint tanár igyekezett betölteni állását, a társaséletnek is egyik derék harcosaként forgolódott. Leszállva a tanári kathedráról a nagy közönség előtt népszerű felolvasásaival igyekezett a társadalmi életet mozgató, elébbrevivő eszméket tisztázni, terjeszteni a tudományos ismereteket. A közelebbi 6 év alatt alkalmas eszközül szolgait neki, széles körű ismereteit a »Szamosc cimü lap hasábjain közvetíthetni, melynek mint páratlanul körül tekintő, lelkiismeretes, ernyedetlen szorgalmú szerkesztője széles körben nagyrabecsülést vivott ki. ,A hol szellemi támogatásra — mondja egyik legbensőbb barátja, — a hol munkás kézre szükség volt: ő mindig ott volt a legjobbak között, nagy zaj nélkül, de folyvást öntudatosan munkálkodott 4

, Irodalmi tevékenységének egyik sikere volt az 1882. évi helybeli kézmű-és házi-ipar kiállítás fényes eredménye; hisz ő volt az, ki szép tehetsége, összes szellemi fegyverét felhasználó oktatásra, serkentésre, ő volt a kiállítás öszszes irodalmi műveinek szellemes vezetője, ennek elösmeréseül választatott meg az 1885. évi budapesti országos kiállítás debreceni alkerületi bizottságának jegyzőjövé. * „Részrehajlatlanságának, fáradhatlan irodalmi és tanári tevékenységének köszönheti, hogy mult évben a kissé szokatlanul zajos városi képviselő-választásnál, nem azt, hogy megválasztották, de azt, hogy megvá-