Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-30 / 13. szám

209 a gyűlés színe előtt, a Fördős által felküldött majd később leltár szerint is átvizsgált összes okmányok. Ezután a szavazatbontó bizottság jelentése olvastatott fel. Ennek megtörténte után Szilády Aron a következő indítványt nyújtotta be: Határozza el a közgyűlés, hogy tekintettel a szavazatbontó bizottság jelentésében foglaltakra, uj választás rendeltetik el; a szavazatok számbavételére az előbbi bizottságot újból kiküldi, de utasítva, hogy abban az esetben, ha általános többséget ismét senki sem nyerne, a legtöbb szavazatot nyert két egyén közt uj szavazás tűzessék ki s a netalán hozzá érkezendő nyilatkozatokat tekintetbe nem vévén, a szűkebb körű választást azonnal feltétlenül rendelje el. Szilágyi Dezső pártolja ezen indítványt, mint a mely az adott viszonyok közt az egyedül helyes eljárást ajánlja és oly utat jelöl ki, a mely legkönnyebben s legrövidebb idő alatt célhoz vezet; szükségesnek látja azonban Szilády indítványát egy pót inditványnyal bővíteni, jelesen óhajtja, hogy az elnökség bizassék meg azzal, hogy a jövő közgyűlés elé terjeszszen javaslatot az iránt, hogy ha a választásoknál jövőre is netalán a mostanihoz hasonló esetek merülnének fel, mi eljárás követtessék. Ezen indítványokkal szemben Kovács Alb. foglalt állást. \r

annak ugyan — mondá — kik az általuk nem helyeselt javaslatokat, indítványokat is, ha azok mellett a többség nyilatkozik, fejbólintgatással helyeslik s elfogadjak ; az ily eljárás, megengedem, hogy kényelmes s talán hasznos is ; de viszont vannak emberek, a kik nézeteiket, még ha azok a. nagy többség nézetével talan összeütközésbe jönnek is, nem szokták s nem szeretik elhallgatni. O ez utóbbiak közé tartozik. O szerinte nem az a kérdés : miképpen lehet legkönnyebben és legrövidebben célhoz jutni: hanem, hogy mi a törvényes eljárás. ü ugyan, ha a legrövidebb utat tartaná is szeme előtt, nem fogadná el Szilády indítványát, rnert kétli, hogy általános többség legyen a másodszori szavazás elrendelése után is. De előtte fődolog a törvény s nem szeretné, ha a megválasztandó püspök feje felett némi homály lebegne, ha ott volna az a gondolat, az a tudat, hogy megválasztatása nem egészen törvényesen történt. Igaz, hogy a zsinat nem rendeli a püspökválasztásnál, hogy a két legtöbb szavazatot nyert egyén tűzessék ki szűkebb választásra ; de ezt rendeli a lelkészek s más tisztviselők választásánál, tehát itt is alkalmazni kell. De hivatkozhatik egyházkerületi határozatra is, a mennyiben, midőn 1861. egyházkerületi jegyző volt választandó, és a szűkebb választásra kijelölt Fördős tiltakozott az ellen, hogy reá szavazzanak, az akkori püspök mibe se vette ezt a tiltakozást, engedte folyni a szavazást; a kerületi közgyűlés pedig ezt az eljárást helye selte. A püspökségről le lehet mondani, a jelöltségről nem, ezért most a kerület nem intézkedhetik szabadon a püspöki szék felett, mert van két oly egyén, kik legtöbb szavazatot nyertek, ezért ő indítványozza, hogy ezek tűzessenek ki uj választásra. Koncz Imre pártolja Kovács indítványát. Azt tudja, hogyha a közgyűlés választana, meg lenne a többség ; igen, de az egyházak szavaznak, azok pedig megmaradnak előbbi álláspontjukon és ismét ugy szavaznak, mint a múltkor, tehát ismét újból kell majd szavazni. Célszerűbb azért, ha most a kerület tűzi ki a legtöbb szavazatot nyert két egyént. Balog Imre. Tiltakozik Kovács ama nyilatkozata ellen, hogy itt volnának, kik az eléjük terjesztett indítványt fejüket bólingatva elfogadják és kik az ily eljárást kényelmesnek, hasznosnak találják. E kerület gyűlésein ilyet senki nem tapasztalhatott, itt megmondja ki-ki a mi a lelkén van. Kovács egy praecedenssel indokolta indítványát; de ő a kerületnek egy konkrét esetben hozott határozatát nem tekintheti általános szabálynak ; de meg nagy különbség van a felhozott eset és a mostani között. Fördős már a szavazás elrendelése után tiltakozott a reá való szavazás ellen, Szász pedig előzetesen. Kovács maga bevallja, hogy nem tud törvényt, mely a Szi'ády indítványa ellen szólna, de azért mégis törvénytelennek állítja, a célzott intézkedést. A mig Kovács fel nem olvassa ama törvénycikket, a melybe az új választás elrendelése ütköznék, addig nem látja be, hogy az uj püspök feje felett miképen lebeghetne a törvénytelenség homálya. Koncznak azon szavaira nézve, hogy az egyházak ismét úgy szavaznak, mint a múltkor, kételyét fejezi ki, mert hiszen itt — úgymond — nem egyes emberek szavaznak, hanem testületek, azoknál pedig a többség miként alakulása felől nem lehet bizonyosat jósolni. Sőt ha egyesek szavaznának is, nem találna semmi különöst abban, hogy ha az első szavazás eredményének felderítése és igy a győzelem lehetőségének vagy lehetetlenségének felmutatása után egyik vagy másik nem úgy szavazna, mint először, vagyis hogy ha saját jelöltjének győzelme iránt nem lehet reménye, akkor annak a diadalra juttatásán munkálódnék, a kit saját jelöltje után legalkalmasabbnak tart. Gr. Báday Gedeon csodálkozik Koncz nyilatkozatán, a ki szintén tagja volt a szavazatbontó bizottságnak s mikor Ráday a szavazatok felbontásakor a két egyént szűkebb választásra akarta kitüzetni, akkor épen Koncz volt az egyik, ki az ellen felszólalt. Vizsolyi egyetért Balog Imrével. Szerinte is a törvényes gyakorlat Kovács ellen bizonyít. Ezzel a vita befejeztetvén, gr. Lónyay szavazásra kitűzi az indítványokat. A szavazás reményen felül igazolta Koncz azon szavait, „hogy ha a közgyűlés választana, meglenne a többség4

. A közgyűlésnek — pár hijjan — 60 tagja közül nyolcan állottak fel, midőn Szilády indítványára nézve az ellenpróba tétetett. Ehhez képest egészen új választás rendeltetett el, a szavazatoknak april 27-ikéig be kell küldetni az esperesekhez, ezek által május i-ig az előbbi szavazatbontó bizottság helyettes elnökéhez Vizsolyi Gusztávhoz. Ezután felolvastatott a n.-körösi egyháztanács az iránti kérelme, hogy ha a zsinat világosan nem intézkedett is az egyházak által élvezendő szavazási jogra nézve ; de azért tekintettel részint a zsinatnak több analóg esetre vonatkozó intézkedésére, részint a más egyházkerületben fennálló régi gyakorlatra, mondassék ki, hogy az egyházak annyi szavazatadásra jogositvák, a hány rendes lelkészi állomást tartanak fent. A közgyűlés is óhajtandónak véli, hogy lehetőleg egyöntetűség jöjjön létre összes hazai ref. egyházunkban, többek közt ezen eljárást illetőleg is ; de egyetemes érvényű határozatot hozni csak a konvent lévén jogosítva, a kérelmet ehhez terjeszti fel. Bejelentetett s köszönettel tudomásul vétetett, hogy b. Mát hé Domokos budapesti fogorvos, azon alkalomból, hogy a „Ferencz József lovagrend« keresztjével lett érdemei elismeréséül kitüntetve, jótékony célokra 400 frtot adott s ebből a dunamelléki lelkész özvegy és árva segélyző pénzlárnak küldetett. Végül a mult közgyűlésből kiküldött bizottságnak azon javaslata, hogy néh. Török Pál özvegye részére, a kerület boldogult püspöke iránti kegyeletének, hálájának ez altal is tolmácsolása céljából, 500 frt évi nyugdíj adassék, — elfogadtatott. Farkas József,