Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-23 / 12. szám

374 A többség ezen méretet elfogadta, de a tárgyalást — I az idő előrehaladván — a másnapi (márc 18). ülésre halasztotta. (Vége köv.) Egy pár szó az „lgazoUs"-ra. T. Morvay Ferencz úr azon általam valótlanságnak nyilvánított állítását, mintha a szilárd kiszámítás alapján készítettnek mondott X—i e. megyei százalékos gyámintézeti tervezet — melynek módosítása végett már 1880-ban én javaslatot adtam be—az én művem volna, e becses lapok 10-ik számában kívánja igazolni; ámde bár mennyire csűrje-csavarja is a dolgot, az összehalmazott jkönyvi idézetekkel sem sikerült neki bebizonyítani a lehetetlent, azt t. i. a mi rám nézve a fődolog, s a mi múltkori helyreigazításomra okot szolgáltatott, hogy a szóban forgó tervezet tőlem származott volna. Mindenkinek kétségtelen joga vagyon bármely ügy felől úgy vélekedni a mint nelci tetszik, de ha valaki a nyilvánosság terére lép, tisztességes irodalmi téren csak a biztos adatokra épített valóságot szabad közzétenni, s főleg midőn embertársunkról állítunk valamit, lelkiismeretes embernek csupán látszat és valószínűség után indulni nem szabad. Én t. Morvay úr álllitásával szemben határozottan kijelentem, hogy a százalékos gyámintézeti eszmének sem tervezője, sem ez ügyben semmiféle önálló munkálat készítője nem voltam ; nekem az egész mozgalom megindításában akaratomon és célzatomon kivül csak annyi részem volt, hogy régi gyámintézetünk keretén belől mozgó, s leginkább a pénztár érdekeinek megóvására irányuló alapszabály-javaslatot készítettem, mely néhai B. G. tanácsbirónak adatván ki véleményezés és előadás végett, az ő indítványa értelmében kimondotta az 1877-ki tavaszi e. megyei gyűlés, hogy javaslatom kiadatik az indítványozó B. G. elnöklete alatt 7 tagból álló bizottságnak, oly utasítással, hogy a mennyire lehet az évenkénti percentuációt e szabályzathoz csatolva, részletes munkálatot s kimutatást készítsen, s terjesszen az e. megyei gyűlés elébe. Igaz, hogy a bizottságnak én is tagja voltam, de nem, mint Morvay úr semmivel sem bizonyítva állítja, fő tagja, vagy lelke, hanem mint egyik legigénytelenebb tagja. E bizottságnak a dolog természete szerint fő tagja és lelke, a százalékos eszméjének az e. megyei gyűlésen megpenditője és lelkes indítványozója B. G. volt, ki amaz elfogadott kész munkálattal és kiszámítással jött a bizottsági ülésre. E történeti tények előadásával megfeleltem cikkíró úr azon ujabb téves állítására is, hogy: „a bizottság jelentése alatt ott láttam a pénztárnok úr nevét minden megjegyzés nélkül, s azt kelle hinnem, hogy a bizottság által az ő tervezetén eszközölt módosításokat magáévá tette: különben nem irta volna ala*. E mondatban téves és alapnélküli azon állítás, mintha a bizottság az én tervezetemen módosítást eszközölt volna, ezt nem tehette már azon egyszerű oknál fogva, mert az én csupán a régi keretben mozgó javaslatomban a százalékolás eszméje felölelve nem volt, s a B. G.-féle százalékolási tervezet az én javaslatomnak nem módosítása, hanem a fent hivatolt e. megyei végzés szerint hozzácsatolása volt. A bizottságban elfogadott munkálat ellen külön véleményt adni be részemről, sem kellőleg indokoltnak, sem tapintatos dolognak nem tartottam, mert a B. G.-féle munkálaton végigvonuló, s a humanismus és krisztusi szereteten alapuló azon alapeszmét, hogy az özvegyeknek egyenlő arányban leendő segélye tetése dacára is minden lelkész évi jövedelme arányában járuljon az intézet gyarapításához, teljes mértékben osztottam, s csupán a segélyezési módra nézve voltak kételyeim ; s nem akartam azon önvád súlya alatt lenni, hogy a százalék szerinti fizetés eszméjének — melyet lelkész elődeink 2 évtized óta megvalósitani a jövedelmesebb állomásokon levő lelkészek ellenzése miatt sikertelenül iparkodtak — megvalósítására 2 évtized óta legalkalmasabb s legkedvezőbb, s esetleg ugy lehet ujabb 2 évtizedig ismét elő nem forduló időpontnak elszalasztását épen az én — különben is csak a segélyezési módra vonatkozó — kételyemnek tapintatlanul előtérbe tolása által, én okozzam ; s különben is ugy fogtam fel a dolgot, hogy ha kételyeim alaptalanok: akkor ugy is rendén lesz minden, ha pedig a gyakorlati élet az én kételyeimet igazolandja : az e. megye feladata lesz a szükségesnek és célszerűnek mutatkozó módosításokat a szabályzaton eszközölni. T. Morvay ur igen rossz néven vette tagadó nyilatkozatomat, s szerinte én durva kifejezéssel utasítom vissza állítását. Különös felfogás 1 Cikkíró urnák szabadságában állott rólam, ki őt nem hivtam ki, a valóságnak meg nem felelő dolgot állitani, s a nyilvánosság utján engem igy mutatni be : ime ez a pénztárnok, ki egy általa készített, s szilárd számításon alapulónak mondott tervezet módosítására 2 év múlva javaslatot ad be, miből igen természetes következtetéssel mindenki azt vonhatja le, hogy az ily pénztárnok többé se hitelre, se meghallgatásra nem érdemes ; de már nekem — kinek homlokára ő az erkölcsi hitelvesztettség bélyegét akarja rá sütni — nincs jogomban az ő alaptalan állítása ellen védekezni, s a valótlant olyanul kinyilatkoztatni. Én csak védekezni s nem sérteni akartam, s ha mégis sértettem, legfölebb csak hiúságot sértettem, miután nyilatkozatom által az ő cikkírói hitele némi csorbát szenvedett. Midőn én a segély esetleges leszállítására általam indítványozott pontnak a bizottság által történt elfogadását akként kommentálom, hogy sem én ki azt ajánlottam, sem a bizottság, mely azt elfogadta, nem tartotta a kiszámítást minden kétséget kizárónak, ebből cikkíró ur ezen következtetést vonja le: nyilván való a sértő szándék, s az én rossz liiszemiiségem oda állítva. Én tagadom e logicai következtetés helyességét, s kijelentem ,hogy azok mindegyike távol állott tőlem, s most is ugy vagyok meggyőződve, hogy a bizottság hangulatáról s részleteiről illetékesebb véleményt nyilváníthat egy a bizottsági tárgyalásban részt vett tag, mint egy távol levő. A közügy vitatása körül tanúsított modorom megítélését emelt fővel bizhatom másra. Én évek óta foglalkozom egyházi közügyeinkkel, azok intézésébe az e. megyei gyűléseken felszólalásaimmal befolyok, de modoromért még, cikkíró uron kivül senkitől megrovást nem kaptam ; nyilatkozataimat mindig tényekre s adatokra alapítom, s főleg ha embertársaimról van szó, soha másra valótlanságot rá nem fogok. T. Morvay ur abbeli örömében, hogy nem sikerült az, a minek sikerüléseért — még a személyes ellenszenvet megtagadva is — ő annyit fáradozott, nem csak én, hanem az egész e. megye túlnyomó nagy többsége őszintén osztozik; különben is, a kinek voltak szemei a látásra, és látott, fülei a hallásra, és hallott, az ama bizonyos dolog sikerülhetését velem együtt a feltétlenül lehetetlenségek közé sorozta, s higyje el tisztelendő ur, hogy abban, miszerint ama bizonyos dolog nem sikerülhetett, sok más igen fontos és alapos okokon kivül épen az ön fáradozásának és szereplésének is van valami része. Béke velünk. Az X—i ref. e. megye gyámintézeti pénztárnoka. 24