Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 158 A budapesti uj ref. egyháztanács ünnepélyes beiktatása f. hó 2-ikán délelőtt 10 órakor ment végbe. Először isteni tisztelet tartatott, melyben Petri Elek theologiai tanár és administrátor tartott egy emelkedett szellemű egyházi beszédet, vázolva az egyháztanács magasztos hivatását és fontos kötelességeit. Ennek befejeztével a theologiai énekkar a »Jövel Szentlélek"-et énekelte el s az újonnan választott főgondnok, gróf lisza Lajos tette le a nagy számban megjelent hivek előtt az esküt. Utánna Göncy Pál és Várady Károly algondnokok esküdtek fel, majd pedig az egyháztanács többi tagjai tették le együttesen, — néhány meg nem jelent tag kivételével — a hivatalos esküt. A templomi ünnepély befejezte után az uj egyháztanács felvonult tanácskozási termébe s miután itt Petri Elek a megjelentekre az Ur áldását kérte, gróf Tisza Lajos az ülést a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt egyházközségi tanács 1 Teljesen felfogom mérvét és nagyrabecsülöm e megtiszteltetést, mely en gemet ért, midőn a budapesti reform, egyházközség felejthetetlen emlékű főgondnokának elhunytával ,helyére engemet megválasztani méltóztatott. Számos népesebb reform, egyházközség van az országban, de nézetem szerint a tekintetben, hogy hit­vallásunkról helyes fogalmat képezhessenek maguknak azok is, kik rajta kivül állanak, — és átalában hitfele­kezetünk tekintélyének föntartása és emelése szempont­jából egyik sem fontosabb ezen egyházközségnél, a mely helyeztetésénél fogva az ország fővárosában, a képzett­ség és magasabb műveltség e fokusában, a túlnyomóan nagy többségben levő más hitfelekezetüek közt hivatva van hitfeletkezetünk vallásos buzgalma, fölvilágosodott türelmessége, ildomossága és a közművelődés iránti fogékonyságáról naponta bizonyságot tenni, és e tekintet­ben összes reform, hitközségeinknek példát mutatni. (Helyeslés ) Nem a tüntető bigottság, nem a más felekezeteknek szűkkeblű szenvedélyes támadása az, mi egy hitfeleke­zetnek súlyt és tekintélyt ad: a mély gyökeret vert vallásos meggyőződés, a felebaráti szereteten alapuló keresztyén vallás rendeleteinek a gyakorlati életben való alkalmazása, a közművelődés terjesztésére való képesség és áldozatkészség, az arra irányzott törekvés és lankadatlan munkásság és az összetartás az, ami egy hitfelekezetnek ugy az állam, mint más hitfelekezetek becsülését és tiszteletét kivívja és biztosítja. (Altalános helyeslés.) Első helyen nem az a kérdés : hányan vagyunk, de: hogy hogy viselkedünk; — nem az : gazdagok vagyunk-e vagy szegények ? de : hogy azt , amivel rendelkezhetünk, hogy kezeljük és mire fordítjuk ? (Igaz 1 ugy van 1) Én részemről a rendelkezésemre álló szerény eszközökkel oda fogok hatni, hogy egyházkormányzatunk­ban ezen elvek legyenek irányadók, s hogy abban kizárólag az egyházi és közmivelődési célok előmozdítására fordítsuk figyelmünket, hogy távolról se érhessen bennünket azon hitfelekezetünk ellen nem egyszer hangoztatott vád, hogy egyházi ügyeink intézesében gyakran nem annyira a vallas és hitfelekezetünk érdeke, mint egy vagy más politikai pártirányzatnak elősegítése vezérli tetteinket. (Elénk helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy ezen törekvésem a tisztelt tanács minden egyes tagjának helyeslésével találkozik, és ennélfogva legyen szabad felkérnem, ugy tiszttársaimat, mint az összes presbyteriumot, hogy ügy­avatott bölcs tanácsaikkal, közreműködésökkel, egyház­községünk kormányzatának ez irányban való vezetését elősegítsék. Ha végig nézek a testületen, melyben annyi kitű­nőség foglal helyet, nem lehet kétségem a felől, hogy ha sikerül szives támogatását megnyernem, meg fogok ez állásnak felelni. Arról mindenesetre meg lehet győ­ződve a t. egyháztanács, hogy amint nem kerestem ez állást, ugy most, midőn azt hitfeleim megtisztelő bizalma folytán elvállalni kötelességemnek tartottam, — igyekezni fogok annak csekély erőmhöz mérten megfelelni. (Zajos éljenzés.) A zajos tetszéssel, éljenzéssel fogadott beszéd el­hangozta után a mai gyűlés jegyzőkönyvének vezetésére dr. Várády Béla kéretvén fel, elnök bejelentette, hogy dr. Yégh Arthur betegsége, Thuróczy Adolf pedig hiva­talos kiküldetés miatt gátolva voltak az eskületételnél leendő megjelenésükben. A választást megköszönve, az az egyháztanácsosi méltóságot nem fogadta el Kozma Sándor és Laky Adolf, kiknek helyére a legtöbb szava­zatot nyert póttagok Talcdcs Lajos és Sigray Pál fognak béhivatni. Ezután az egyháztanács tudomására hozatott, hogy a tanári kar Duzs Sándort és Csiky Kálmánt vá­lasztotta meg saját kebeléből az egyháztanácsba. Most mindenekelőtt a jegyző, ügyész és pénztárnok választása tüzetett ki napirendre. Várady Károly ajánlatára egy­hangúlag megválasztattak : jegyzővé Farkas József, ügyész­szé Szilágyi Sándor, pénztárnokká Csávási Kiss Károly. Előterjesztetett ezután Pap Károly sziget-szt.-miklósi lelkésznek levele, melyben az egyháztanács tudomác ára hozza, hogy az újonnan szervezett második lelkészi állásra történt megválasztását elfogadja s azért meleg szavakban köszönetet mond. Megválasztották még a különböző bizott­ságokat, úgymint a vagyon átadó és átvevő bizottságot. A vagyon átadó bizottság tagjai: Tóth Lőrinc, Petri Elek, Szilágyi Sándor, Hajdú József, Cs. Kiss Károly, Ballagi Mór, és Farkas József. A vagyon átvevő bizott­ságé : Várady Károly, Gönczy Pal, Beöthy Zsigmond, Kerkápoly Károly, Szász Károly, dr. Darányi Ignácz, Hegedűs Sándor és az egyház tisztviselői. A szervező bizottság, mely egy szervezési szabáyzat alkotásával bízatott meg, következőleg alakitlatott meg: Gróf Tisza Lajos, Petri Elek, Várady Károly, Gönczy Pál. Tóth Lőrincz, Hajdú József, Beöthy Zsigmond, Szás Károly, Steiger Gyula, dr. Darányi Ignácz, Bailagi Mór, Vámossy Mihály, Szilassy Aladár. Az egyházközségi bíróság tag­jaiul megválasztattak : Beöthy Zsigmond, Tóth Lőrincz, Végh Ignácz, Szentgyörgyi Imre, Tokaji Nagy Lajos, Görgei János, Karap Ferencz, Csanády György. Ennek befejeztével Szilágyi Sándor, az egyháztanács volt főjegy zője emelt szót s visszapillantást vetve azon 18 éves le­folyt időszakra, mióta az egyháztanács tagja, több ér­dekes adatot felemlített ezen időszak eseményeiből. Elő­hozta, hogy 18 év előtt főjegyzővé történt megválasz­tásakor egy sorsjegyet bocsátott az egyház szabad rendelkezésére, ma is, midőn állásától megválik, egy i86o-ki sorsjegy ajándékozásával akar kifejezést adni hálás köszönetének, melylyel az egyháztanács iránt visel­tetik. (Éljenzés.) Végezetül Gönczy Pál mondott az uj és régi egyháztanács nevében köszönetet a volt tiszti­karnak buzgó működéseért s ezzel az egyháztanács ala kuló ülése véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents