Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-09 / 10. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 17 vacsora kérdésében hevfs irodalmi harc folyt a két reformátor közt. mely a vita folyamában mindeniket még inkább megerősítette hitében. Zwingli szerint az úrvacsora szereztetés szavaiban »ez az én testem, ez az én vérem4

, csak jelképiesen-^ymbolice van mondva, mig Luther a Krisztus mindenkori jelenlétét (az ostyában és borban) következtette abból. — Calvin, ki Zwingli halala után a fchweizi reformációi ak lelke volt s ki annak tanokban és egyházszervezetben határozott alakot adott, az úrvacsora kérdésében közeledett Lutherhez: a szellemet tartja ugyan az istenneli közösség kötelékének „de ugy hogy az ur húsának és vérének amaz á'laga valóban táplál minket a halhatatlansági a s az azokban való részesülés által megelevenít4

. Marburgban (1529-ben) megkísértetett a Fchweizi refoi mátorokkal kiegyezkedés, de Luther Zwingli békejobbját visszautasította. Luther halála után még szenvedélyesebbekké lettek a theologiai viták, melyek nagyon emlékeztetnek a középkori scholastikára. Főtárgyát képezte a szabad akarattal szoros összefüggésben álló hit vagy jócselekedetek általi megigazu'ás, a feltétlen vagy feltételes kegyelem. Már Melanchton sem ragaszkodott szigorúan Augusztinus nézetéhez, a szabadakaratot s a jó cselekvés lehetőségét megengedte. Ennyiben közeledett Zwing- , lihez. A lipcsei interimben (melyet Móricz Szász herceg Melanchtonnal s más theologusokkal készitte'ett s a lipcsei lartománygyűlésen előterjesztett) sokan a kath. valláshoz közeledést láttak; a közömbös (adiaphora) cselekedetekben szerintök Melanchton sokat engedett. Az interim ellenségeinek élén s Me'anchtonnal is ellenzéket képezve állott Flacius Mátyás (wittenbergi hébernyelv tanára). — A vita nagy elkeseredéssel a század végéig folyt, s a legellentétesebb nézetek merültek fel. Major György s Strigel szerint az embernek megigazulá^ában magának is közre kell működni (synergesis), mig Amsdorf még károsoknak tartotta a jócselekedeteket az üdvre nézve. A fejede'mek többször pióbalták kibékíteni a theologusokat s egy közvetítő hitformulát létesíteni (Frankfurt, Fulda, Naumburg). — Néha azonban maguk is pár'á lást fogla'tak. Igy a pfalzi választó a melanchtoni nézeteket párloló heidelber^i theologusok helyére Calvinhoz szitó embereket tétetett (Ursinus Zakariás, Oleviat us Gáspár) s ezek által egy uj katechismust s egyházszervezetet készíttetett. Calvin az elővégzet (praedestinatió) tarában tul megy magán Augustinuson is, a mennyiben nála már nemcsak a kegyelem, de a bűn ís elővégzet dolga. Isten bölcsességénél fogva mindent előre látott, mindenhatóságánál fogva mindent előre elhatározott s nem engedhet meg semmit, a mit nem akar. Magában Németországban két pártra szakadtak a theologusok a szigorú lutheristákra, s melanchtonistákra (filippisták). Ez utóbbiakhoz tartoztak különösen a titkos calvinismussal gyanúsított wittenbergi tanárok. A lutheristák nem voltak megelégedve az 1571-ben megjelent wittenbergi káté igazhitüségével, sem a drezdai egyezmény (consensus) úrvacsoiá<ól szóló kifejezéseivel (»a kenyér és bor alatt Krisztus valóságos leste és vére van«. Az Andrea ál'al készítet második egyezséget (concordia) 1573-ban a lichtenbergi tanácskozmányon inyök szerint módosították, kimondván, hogy Luther iratai tekintendők a tan, hit és vallás szabályaiul a Me'anchtonéi felett. A torgaui conventben (1576 ban) még teljesebb lelt a lutheriek győzelme. A torgaui s az ebből módosított bergi könyv (1577) lelt a tiszta lutheranismus foglalata, mely teljessé tette a szakadást. A lutheri tanformula egyoldalúsága ellen nyilatkozók magukat (a calvini és n elanchtoni tanokat vegyítve) reformátusoknak nevezték. Ehhez tartoztak Pfalz, Anhalt, Hessen-Cassel, Nassau, Bréma. Az erős lutheranismus székhelye a szász fejedelemség volt. Itt a titkos calvinistának tartott tudós Crell Miklós, kancellársága alatt a buzgó lutheránusokat ál'ásukból kiszorította, miért is I. Christian halála után elfogatott s t'z évi fogság után Drezdában lefejeztetett (160 i-ben). E scholastikus vitázó irány ellen, mely a vallásból tisztán értelemtárgyat csinált, szüle éges visszahatás volt a mysticismus és pietismus. Már Luther kortársánál Schwenkfeldnél mutatkozott a belső szemlélődésre való hajlam; határozott alakot azonban Weigl Bálint troppaui lelkésznél s Bőhme Jakab görlici csizmadiánál vett. Amaz a keresztyén hittételeket mystico-allegorice magyarázta: A szentlélek az önismeret, a bűneset minden emberben ismétlődik, bennünk van a tudás fája s a kisértő kigyó az önzés, magunknak meg kell halnunk, hogy feltámadjon bennünk az uj Adám, a Krisztus. A ki magának meg nem hal az más érdeme által nem üdvözülhet. Böhme homályos bölcselete pantheisticus: isten és a természet egy: a lét isten lényében való örök születés. Az atya a homályos alap, a fiu az atya szivében feltámadó fényszellem, szeretet, szabadság, szépség; ugyan ő benne lobban fel a rontás lelke is: Lucifer. Vallás-erkölcsi irányú elbeszélő műveket irt Andrea J. B., melyeknek célja volt a tudósokat a világ megjavítására egyesíteni s a paracelsistákat, alchymistákat s magikusokat finom iróniával nevetségessé tenni. Azonban a közönség az iratokat komolyan vette, pedig a satyricus tülhajtás kivált s

Confessióiban® világosan mutatkozik. Arndt, ki anhalti praedicatori állomását kénytelen volt elhagyni, mert az exorcismust (ördögüzést) fenn akarta tartani a protestáns egyházban is, — népies nyelven irt imakönyvével mozdította elő a gyakorlati keresztyénséget. Gyakorlati kegyességet akart a hittanok feletti meddő okoskodások helyére állítani Spener Jakab (frankfurti pap 1666-tól) megnyitotta házában a kegyes társalgásokat (collegia pietatis) s könyveiben azt kívánja, hogy az egyetemeken is ne a tudásra, de az istenes életre legyen fektetve a fősuly, — igazi theologusok csak az ujjászülöttek lehetnek. A pietismus főszékhelye Halle lett, vezére Franké Herrman August a nagyszerű árvaház alapitója. De nem maradt meg a hitvillongás a szóharcnál: magokban a két fő protestáns egyházakban is szakadás következett be s kivált a helvét hitűeknél is igen sok kisebb felekezet állott elő. Az elővégzet dogmája képezte a vita tárgyát Arminius Jakab s Gomarus Ferenc leydeni tanárok közt. A szigorú calvinista gomaristák rendzavarással vádolták az arminianusokat, mire ezek egy viszont nyilatkozatot (innen re.nonstransok) tettek közzé a calvinismus 5 hitcikke ellen; a gomaristák erre ismét feleltek (contraremonstransok). A dortrechti zsinaton (1617) a gomaristák győztek, mi ellen az arminianusok közül többen protestáltak Ezt Orániai Móricz felhasználta a remonstransok páríján lévő forradalmi férfiak elnyomására. Ekkor öletett meg Oldenbarneveld János államügyész s ítéltetett holtig való rabságra Hugó Grotius (kit neje leleményessége kiszabadított.) Ezzel a ref. egyházban is uralomra jutott a formaszerilscg. Ez ellen szóllaltak fel az angol latitudinariusolc (Cudworth Tíllotson), kik saját dogmákkal, symbolicus könyvekkel nem akarták terhelni a keresztyén vallást s általában keveset adtak azon eltérésekre, melyek a protestáns felekezeteket elválasztják. A collégiansokat a remonstransok üldözésekor az a gondolat tartotta vissza Hollandiában (Kodde testvérek), hogy minden egyház nélkül is meglehet élni s ájtatoskodni. Praed:

citoraik nem levén