Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 334 korhatag tanaikat, melyek által Jézus egyszerűen nemes vallását eltorzították, reá kötözték e korszak hátára is®. E hitcikkek káros hatására vonatkozólag Szeremlei ur azt mondja : „A statisztika számokkal mutatja ki, hogy azon hitcikkeknek, melyek a hívok szellemi kiskorúságát föltételezik, mint felel meg tényleg csakugyan a lakosság butasága*. S mert ezek dacára is az egyháztól függetlenül az általános művelődés terjed, ugyan azért a vallás mai alakján is változtatást kell tenni, ajánlja is melegen a vallási reformot. E reformokra vonatkozólag mondja: » Itt a legnagyobb és az egyedül hivatott erőre, a nép és a kor szellemére kell támaszkodni". Nos mondjuk mi, a nép és a korszellem, melyre Szeremlei ur ezelőtt 13 évvel hivatkozott, azóta megmozdult, előbbre haladt : az általa óhajtott egyházi reform pedig elmaradt. Csuda-e tehát, ha a stagnáló egyház és az előre haladó nép között egyre tágulnak a kapcsok s a dogmák bilincseibe vert lelkiismereti szabadság békóit levetve, szabadabb körbe vágyik s örömmel csatlakozik egyszerűbb, a fölvilágosodott kornak jobban megfelelő valláshoz, milyen a keresztyén unitárius vallás !! Ebben kell keresni a városunkban jelentkező áttérési mozgalmak okait, s nem a mi e nagy horderejű tényekhez mért csekély személyünk eljárási módozataiban. A sürgetett reform után keletkező uj vallásra vonatkozólag azt mondja Szeremlei úr: „Annyit már most is (13 évvel ezelőtt) határozottan tudunk, hogy az a hit, melynek korszaka felénk közelget, olyan lesz, hogy nem hazudtolhatja meg sem önmagát, sem a mi más téren szerzett ismereteinket, vagyis igaz lesz és egyszerű. Nem lesz szükség arra, hogy a nép butaságára és a külső tekintélyre támaszkodjék, hanem a keresztyénség valódi természete szerint lélekre lesz alapítva®. Tudjuk továbbá felőle, hogy ez a „hit nem taníthatja többé az embereket egymás ellen türelmetlenségre és gyűlöletre, nem átkozódik a más nézetüelc ellen, hanem inkább a kölcsönös szeretetre lelkesít, s bárki légy, bármily elvettetett és elit élt, megvilágosítani és megáldani téged kész leend*. Ez a Szeremlei ur által proklamált hit a mi hitünk is. Ez a mi keresztyén unitárius vallásunk legfőbb kincse. Ezt a hitet proklamálta és igtatta törvénybe János Zsigmond unitárius király háromszáz esztendővel ezelőtt. Ezért a hitért szenvedett martir halált Dávid Ferencz első unitárius püspökünk. Ezért a hitért égette meg elevenen Kálvin, a mai református vallás alapitója Servét Mihályt, az unitarizmus egyik első apostolát. Ézt a hitvallást nevezi ma »idegen vallásnak* az ellenünk irt Szózat ! Ezért a szent hitért hevül a mi lelkünk. Ennek közeledésiért látjuk lelkesedésben a jelenkor embereit. Vétek-e, bűn-e ilyen szent hitet követni?! Mondjon bár, írjon, hirdessen, tegyen ellenünk akarmit a türelmetlenség : mi szivből-lélekből keresztyén unitáriusok, kitartók leszünk hozzá, hű követői maradunk halálunk utolsó órájáig ! Ilyen hitvallás mellett azt hisszük, elhárítottunk magunktól minden oly gyanúsítást, mely azt tételezi fel : hogy ily nemes és egyszerű vallás követésére erőszakkal, fondorkodásoklcal kell és lehet csak megnyerni az embereket. Végtelenül szomorú volna, nem reánk, hanem a mai kor embereire, ha az ellenkező volna és lehetne csak az igaz 1 (A fentebbi idézetre vonatkozólag, eltérőleg tárgyunktól, okvetlenül egy megjegyzést kell ide csatolnunk. Senki rólunk fel ne tegye, hogy Szeremlei lelkész úrra való hivatkozással, épen ellene kívántunk volna fellépni, s kárörömmel állítottuk volna őt a közvélemény elé. Egészen ellenkezően van. O meggyőző érvekkel, igaz lelkesedéssel mondta el saját meggyőződését, melyet a történet mindenben igazolt. Előre látta a veszélyt, előre megjósolta a következő bajokat: épen szeretett egyházának kivánt az által jó szolgálatokat tenni. Nem az ő hibája, hogy nem hallgatták meg. De az ő maradandó érdeme, hogy a veszély közeledtét látva, attól egyházát megmenteni kívánta. Ezzel az elismeréssel tartozik neki minden egyházát szerető retormátus ember. Es mi ennek kifejezést adni kötelességünknek ismerjük). Ilogy rövid legyünk, jelen alkalommal még csak egy református vezérférfiura hivatkozunk. Ballagi Mór, budapesti ref. theologiai tanár ugyancsak a hazai protestáns felekezetek előkelőségei előtt igy nyilatkozik az unitáriusokról : s

Az unitáriusok köztünk élnek, velünk együtt századokon keresztül az üldöztetés tisztító tüzén átmenve, törhetetlen lelkesedéssel ragaszkodnak a humanitás szent elveihez, jó hazafiak, tiszta életű becsületes emberek, kik a statisztika tanúságtétele szerint közértelmiség tekintetében mindnyájunkon túl tesznek : miért nem foglalják el szeretetünkben azt a helyet, mely őket az elősorolt erényeknél fogva megilleti?« Bezzeg keserű panaszszal felelhetnénk a nagyérdemű hitludós jóakaratú felszóllalására. Türelmesek voltunk s azok vagyunk minden más feletkezetbeliek irányában. S még is elutasító hidegséget kell tapasztalnunk különösen azoktól: kikhez a testvéri kötelékek nem egy neme kellene, hogy csatoljon. Bűnünkül róvják fel azt, hogy egyesek vallásunk követőivé lesznek. De hiszen mi senkit erre nem ösztönzünk, nem csábítunk. Az áttérés nem a mi bününk : ez az unitárius vallásnak, nemes egyszerűségében rejlő vonzereje ! El azonban a hit bennünk, tápláljuk a reményt : hogy nem messze van már az idő, midőn mostani ellenfeleink is testvéri kezet nyújtanak felénk. Ezzel befejeztük válaszunkat a Szózatra. Hátra van még egypár rosszakaratú vádnak visszautasítása. Ugy a ref. presbyterium ülésében, mint a helyi sajtó egyik orgánumában nyíltan »Krisztus tagadók*-nak hirdették az unitárius vallást. Váljon honnan szerezték a vádaskodók theologiai ismereteiket, hogy minket illessenek a , Krisztus tagadás* vádjával. Hiszen ép az unitárius vallás védte mindig, s védi ma is az evangéliomi Krisztust szemben a niceai Krisztussal, ugy, hogy ha valakit vád alá lehet helyezni a Krisztus elleni merényletért, ezt inkább megérdemlik ama niceai szent atyák s utána mindazok, a kik a Máriától született Jézusból istent csináltak, mint az unitáriusok, kik az evangéliumokra és az apostolokra hivatkozva, azt tanították és azt tanítják ma is, hogy »Egy az isten, egy a közbensáró is, isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus*. — Azt mondják másfelől, hogy azért vagyunk Krisztus tagadók, mert Krisztus feltámadását tagadjuk. Ez sem igaz, habár a feltámadásnak más értelmet adunk is, mint azt közönségesen venni szokták. Mi a szellemi feltámadásban hiszünk. Igen, mi is hisszük a Krisztus feltámadását: csakhogy mi a feltámadott Krisztusnak nem a porait és csontjait keressük a menyben, hanem a szellemét itt e földön. Mondják, hogy az unitárius vallás zsidó vallás. Ha ezt ugy értelmezik, hogy az unitárius vallás a Mózes vallással egyező, akkor nem mondanak igazat, de ha ugy értelmezik, hogy Krisztus zsidó levén, az unitárius vallás is zsidó vallás, mert ezt Krisztus alapította, ebben már 1 igazságot adunk nekik, mert mi is ugy hisszük. Mondják végre, hogy mi áttért unitáriusok hittagadók vagyunk. Ez vagy rossz akaratú rágalom, vagy értelmetlenség. Mert aki valamely vallásban született s ugyanazon vallásnak hitcikkeit nem hiszi, hiszen azonban egy más vallás egyszerűbb és világosabb hitcikkeiben