Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-03-02 / 9. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 285 semmisíteni, a classicusok olvasását a keresztyén iskolákból kitiltotta : a szász consistorium is ugy kívánja előmozdítani a magyar gyülekezetek lelki érdekeit, hogy tőlük az alkalmat képzett papok választására elvonja. De még szükséges ezen eljárás arra is, hogy a szász főconsistoriumnak a magyar esperesség felállítása ellen felhozott azon érve: »a magyar lelkészek között mindig csak a legkevesebbek bírják a miveltség oly mértékét, hogy a magasabb egyházi hatóságnál egy helyet becsülettel betölthessenek*, *) a világért el ne avuljon s alkalomadtán újra kiallithassa a magyar ev. papságról ezen szegénységi bizonyítványt, mely szerint egy önálló magyar espereresség fentartására szellemileg képtelen. Ez történt Kis-Kapuson ugyanazon megyében, a melynek szász közönsége főispánját gróf Bethlen Gábort uton útfélén kiméletlenséggel és erőszakoskodással vádolja, ez történt ugyanazon napokban, a melyekben a szász választó közönség a ,Siebenbürger Deutsches Tageblatt* 1883. évi 3047 és 3048. számában egetverő lármát ütött és a nm. miniszter úrhoz pedig tiltakozást küldött gróf Bethlen Gábor főispán ur azon eljárása ellen, melylyel a megyei tisztujitáskor az alispáni candidátusok közül Gull József ultra szász képviselőt főispáni hatalmánal fogva kizárta. Turpe est doctori culpa sí redarguit ipsuml ítéljen a tisztelt közönség, ítéljenek magyar hitsorsosink nagyjai, ítéljen az igazság őre, a nm. miniszter ur, váljon nem érdemelné e meg ez a mintegy huszonöt ezer erdélyi magyar evang. lélek, hogy a haladásra oly sok küzdés után saját hazájában végre szabadságot és békeséget nyerjen. s. ly. Adalék a domesztika történetéhez. (Ajánlva a zsinati szentatyák figyelmébe.) Minő indulattal fogadja faluhelyeken, a leginkább töldmivesekből álló református nép, az uj adót, a domestikát, annak illustrálásául szabadjon nekem, egy kis történetet elmondani. Berhida, egy kisded ekklézsia, a veszprémi traktusban. Csinos kis temploma, iskolája és papháza élő hirdetői a nép vallásosságának. A mult év egyik őszi hónapjának vasárnapján, beszólítja a pap a presbyteriumot; és előadja, miszerént a Debrecenben tartott szt. zsinat azt határozta : hogy ezután minden református gazda jövödelmének egy ezeredrészét, fizesse egy szent célra, az öszzes reformalt anyaszentegyház felvirágoztatására, j Nem sok, az egész ; csak ezeredrésze — minden családfő évi jövedelmének. Nem kivánja azt mi tőlünk, ilyen kis ekklézsiabeli emberektől a szent traktus: okoskodának az ujnemű adóval megkínált atyafiak. De a pap — meglehetős erős hangnyomattal, megmondta, a húzódozó atyafiaknak, hogy ez olyan törvény, a melyet a király is szentesitett, melynek terhe alól egyetlen református ember sem húzhatja ki magat; és aki vonakodik, csak úgy megexequálják, mint aki a jövödelmi, vagy f gvasztási adóját megnem fizette. Hát pápistává leszünk, mondák a felzudult atyafiak — s papjokat, mint szent Pál, az oláhokat, a faképnél hagyták. Es tartának maguk között értekezletet, melyen elhatározták a legmérgesebbek : hogy pápistává mégsem lesznek, hanem át állanak a testvér protestáns egyházba Lutheránussá lesznek. Vida István uram. egy 9 negyed *) Lásd : »Prot. Egyház és Isk. lap« 1882. érf. 31. sz. 978 l»p. 4. sor felülről. telkes gazdaember volt a dissidens gyülekezetnek vezére; és elmentek a közelfekvő Öskiire, és jelentkeztek az ösküi Lutheránus lelkész atyánkfiánál. Elmondták mi járatban vannak: hogy ők a kálvinista hitről, a lutheránus testvérekhez akarnak átállani — lesznek mintegy ötvenen — kérik, fogadja be nyája közé őket az ösküi lelkész ur. Es mi az oka e nagy elhatározásnak, kérdi a lelkész a hitüket elhagyni akaróktól. A szószóló Vida István uram elmondá: hogy ők eddig is tekintélyes egyházi adót kénytelenittettek fizetni; mert kicsiny az ekklésziájok; most ehez még uj adót akarnak rájuk róni — de ők csak nem fizetik : inkább Lutheránussá lesznek. Oh ! megszólal a derék becsületes ösküi páter: de boldog ember az a berhidai pap; hogy nyájának a koszosa igy, önként és erőszak nélkül kiválik az egészségesek közül, — hogy nyavalyájok azokra is el ne ragadjon. Nekem is vágynák ilyen bőrükben férhetetlen, türdelődző hallgatóim, 0I1 bár csak azok meg kálvinistává lennének. Biz a berhidai atyafiaknak szemük szájuk tele lett e nemvárt önkinyilatkoztatásával, az ösküi papnak — a hátrább állók rángatták egymás szűrit. és szerettek volna elpárologni :de a kolomposok csak nem hagyhatták magokat igy lecáfoltatni; a mint lélekzethez jutottak, folytatták a társalgást, az eszme-cserét. Már hogy ők csak jól meggondolták légyen dolgukat, és ők megmaradnak elhatározásuknál. Az nagyon szép önöktől atyámfiai, hogy szavukkal nem játszanak ; csak arra figyelmeztetem önöket, hogy itt minálunk sem létezhetnek az emberek egyházi adó nélkül. Például: mennyi hát önöknek egyházi adója? És elbeszélték a berhidai atyafiak — mivel járulnak az ur oltárán való áldozathoz. És kisült; hogy az ösküi evangelicus testvérek épen két-annyit fizetnek, — mert a berhidaiak a pap és rector gabonáját, a malomvámból kapják meg — hazaszállinkóztak tehát, sok ideig nem mervén eldicsekedni vele: mi válaszszal bocsátotta el őket az ösküi pap. Lutránussá ugyan nem lettek: de az elégületlenség folyvást dult az ekklézsiában, — mely a templomba nem járásban nyilatkozott leginkább. Ezenközben történt az 1 hogy Nagy Károly ur. ki berhidai birtokos is — ki unitárius vallású, és rostári pusztai lakos — Derzsy Károly budapesti unitárius lelkész urat magához kérte, és kastélyában unitárius isteni tiszteletet rendezett. Nosza, a berhidai szakadárok — felhasználván a kínálkozó alkalmat Derzsy lelkész úr előtt megjelentek — azon kijelentéssel : hogy ők, mintegy ötvenen — unitáriussá lesznek. Derzsy ur dicsérte elhatározásukat. Elmondta, hogy most már hát mi teendők lesznek. Építsenek egy kisded templomot ; 8—io ezer forintnál nem kívántatik nagyobb összeg — egy kisszerű templom épitése végett. Azután építsenek egy paplakot — egyelőre elég lesz — csak ha papot tartanak ís — az most még eleintén a tanítást is el fogja végezni. Az unitárius felekezet egyházi férfiai nem nagy igényű emberek ; elég lesz neki, az uj lelkésznek 600 forint fizetés. O már papot is tud nekik ajánlani ; derék buzgó, vallásos ember. De a berhidaiak ugy megrémültek ezen csekély egyházi terhektől — a melyeket Derzsy lelkesz ur eleibek számlált, hogy mind megszöktek Rostáriból. — És a következő héten, duzzogva bár —de csak bevitték a domestica filléreit a berhidai atyafiak rendelte-