Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-24 / 8. szám

283 PROTESTÁNS EGYHÁ ?A ÉS ISKOLAI LAP. 128 E megnyitó beszédre : Varga Márton 3-ad éves theologus tartalmilag s alakilag sikerült alkalmi költeményének szerző altali felolvasása következett. Varga Márton után Materny Imre i-ső éves hittanhallgató lépett a szószékre, hogy megtartsa emelkedett hangú, nagy tanulmányra valló s Zwingli életét, működését, jellemét részletesen festő s egy alkalmi idézettel bezárt hatásos, kerek, egységes emlékbeszédét. Materny Imre után Bohus Pal szavalta el Santha Karoly gyönyörű alkalmi költeményét, mely mint olvasmány is nagy hatást keltő, mely azonban Bohus P. kifejezésteljes, szabatos előadasa altal erejében, szépségében még nyert, s minden jelenlévőre a sikerült elmeszülemények, költői darabok hatásat gyakorolta. Végül Kozlay József mondott egy zárimát, mely szerző s előadó Kozlay József dicséretére legyen mondva, feladatának s fogalmanak teljesen megfelelt s szép kiegészítése, befejezése volt a megelőzött előadásoknak. Erre az elnök Hörk József kimondván az egyesület közgyűlésének azon végzését, mely szerint az a megtartott előadásokat, a mennyiben azok az egyesület tagjainak eredeti szerzeményei, érdemkönyvbe iktatni hatarozta, az ünnepélyt elnöki zárszóval befejezte, s igy az eperjesi ev. coll. theol. önképző, önsegélyző egyesületnek ezen rendkiviili ünnepélyes ülését bezártnak nyilatkoztatta ki. —k. Ujabb szózat a h.-m.-vásárhelyi reform egyház tagjaihoz. Mialatt a magyar ref. egyházak hazaszerte fáradoznak egy a törvényben elrendelt országos vallási segélypénztár létesítésén, s e célra még a kicsiny és szegény földön lévő gyülekezetek is nemes vetekedéssel hordják össze filléreiket ; s mialatt e krisztusi jótékony cél megvalósitata tekintetében a mi presbyteriumunk is megtette felsőbb utasítások szerint a maga kötelességét s évi ajánlatokra szóütá fel az egyes híveket: az alatt némelyek titkon felhasználták ez alkalmat, hogy sürgés mozgásban lévő nagy gyülekezetünk eddigi békességét megháborítsak s a szentek egyességét földúlják. Igy történt, hogy az utóbbi időben ref. anyaszentegyházunktól elégületlenség ürügye alatt többen elszakadtak s idegen felekezet tagjaivá lettek. Tudtunkkal vagyon, hogy az az elégületlenség mesterségesen szíttatott ennyire, — akkcp, hogy lelkiismeretlen — s jobbára idegen vallású izgatók jartak kúfár módra híveink között házról-házra; s hitető rábeszélés, alairás altal, istentisztelettartás ürügye alatt ejtettek tőrbe hitsorsosaink közül sokakat, azzal csábitgatvan őket, hogy ha unitáriusokká lesznek, nem kell egyházi adót és papi stólát fizetniök. — Igy használták fel némelyek szeretetlenségét, értetlenségét és lágyme'egségét a maguk ámitó céljaira s arra, hogy sajat híveikké tegyék azokat, kiket egyházunktól elragadozhattak. A vásárhelyi nagy egyház régi idő ota egyik nevezetessége a hazai reformátusságnak; az itteni józan értelmű, vallasos és jó erkölcsű nép egyik disze a magyar földmives osztálynak. De a mi szép, jó és becsülésre méltó volt és van e nép jellemében, azt a vallásos lelkű apáknak s azon református egyháznak köszönhette, mely ot amaz erényekben híven nevelte. Egyházunk ujabban is mindent elkövetett, hogy a nemzeti vallásos nevelés és a közművelődés ügyének a jelenkor és az országos iskolai törvények kívánalmai szerint meghozza tehetségéhez mért áldozatait, s meg kellett azokat hoznia, mert a gyermekek vallasos irányú nevelését és taníttatását más uton biztosítani nem lehetett. Ez áldozatok, mig egyfelől ujabb becsületet és tisztességet szereztek e népnek, addig másfelől, — minthogy egyházunk e részben csak az egyházi adóra támaszkodhatott, növekvő terheket is róttak a hívekre. De ezek nagyobb részét arányos és igazságos kivetés szerint a birtokosság viselte : kisebb rész esett pedig a vagyontalan osztályra, mely hogy nálunk túlságosan megterhelve nincs, a közelebb fekvő ref. gyülekezetek példái is mutatják. Mert a személyadó vagy párbér, mig nálunk, valamint Makón is, 1 frt 50 krt képez ; addig Békésen 2 frtra, Gyulán 2 frt 26 krra, Szentesen 3 frtra megy. Ez adó alól, valamint más ref. egyházakban, nálunk is föl vannak mentve az elaggott és dologtehetetlen vagyontalanok. Ugyanezeket de altalaban a szegénység nagy részét az egyháztanács fölmenteni kívánja az országos köza'ap járulékai alól is; sőt midőn az erre való ajánlatok, felsőbb helyről, gyűjtetni elrendeltettek: egyházközségi közgyűlésünk egyszersmind önként nemeslelkü intézkedéseket tett, hogy ezentúl helybeli tehetetlen szegények, özvegyek, árvák stb. is rendszerint segélyeztessenek. — A helyi kormányzó hatóság ekkép igyekezett e nagy egyháznak nemcsak régi jó hírnevét, s a többi magyar reform, hitsorsosukkal való testvéri szövetséget fenntartani, hanem a krisztusi szeretetet és atyafiúi érzelmet újabb tettekkel is tanu>itani. Mert ezentúl az egyház több jót lesz képes tenni híveivel, mint ezelőtt tehette. S midőn egyházunk elöljárósága, támogatva egyházközségünk képviseleti közgyűlésének lelket emelő készsége és buzgósága által atyáink nyomdokait követve ekképen igyekszik egyházunkat rendeltetése céljához vezérelni s különösen az erőtlenek iránt jótékonyságot gyakorolni, hogy köztünk kiki lelki megnyugvást találjon és boldoguljon: im, akkor kell azt tapasztalnunk, hogy akadnak rövidlátók és könnyelműek, kiket a konkolyhintők hirtelen félrevezettek s hitehagyottakká tettek, elszakítván azon egyháztól, mely őket születésöktől kezdve gondjaiban tartotta, — melynek iskoláiban nyerték képezletésöket, — melynek esküje alatt kötötték házas szövetségöket. — melynek templomában imádtak eddig az egy örök Istent, — s melynek temetője takarja az ő szüleik és kedveseik nyugvó porait! Ez elámították mint valami hitvány portékát tekintették saját leikök nyugalmát és idvességét, eladván azt az ősi szent hittel együtt üres anyagi ígéretekért, mint Ezsau eladta első szülöttségi jogát egy tal lencséért s mint Júdás elárulta Krisztust 30 ezüst pénzért ! Jól tudjuk: hogy kik légyenek az ámítók s micsoda tisztatalan elemek csatlakoztak hozzajok és állanak hátuk mögött. Tudjuk, hogy az ámítók ugyanazok, kik után a nép egy része politikai és városi ügyekben is indulni szokott s kik most elég vakmerők és lelkiismeretlenek voltak, az izgatas üszlcét a mi szentegyházunkba dobni. Nem bíráljuk, hogy hivatottak-e ők a politikai vezérszereplésre ; nem bánt minket az sem, hogy ha hiveink és presbytertársaink közt vannak, kik követik őket a politikai téren, mert itt nem lehetünk mindnyájan egy véleményen : hanem azt igen is állítjuk, hogy ók nem hivatottak az egyházi ügyek vezetésére — már csak azért sem, mert erre nincs készültségök; állítjuk azt, hogy helytelen dolog egyházi ügyekben is a politikai izgatók után indulni és szétszakadozni. Mert mi reformátusok mindnyájan, akarmely politikai parthoz tartozzunk, szabadelvűek vagy függetlenek, egyek vagyunk, egyeknek kell lennünk az egyházi ügyek körül; itt egy a hitünk, egy az érdekünk s ezen a téren véteknek tartjuk a pártoskodást. Itt nekünk nincs más vezérünk,