Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

207 208 nazéoa Ttávziov v.ai őeGjtózrjv &eóv, i) Gorpía zol yevvrjGavrog (Diai. c. 138 —139.) Mint ilyen /cqo noiyuazcjv volt Istennél, mikor Isten kezdetben minden dolgokat általa teremtett és rendezett — e/.ziGe v.ai eY-ÓGgrjGe. Később emberré lett ardgojjiog yéyove őta zrjg nao&tvcv és most Ez a szellem, mely a község tagjait egygyé fiizi össze, emberré léte előtt ugyanezen Logos volt a görög bölcsak világossága. Már Socrates ismerte Christust cbró géoovg, mert Chrisztus volt és most is o h'r/og o ev navzí uv, Áóyog eurfviog, mint oicíoua naoa •dsou, Áóyog 'hl'og GíViQuciTiy.óg. A Logos szólott Salamon és a zsidó próféták által is. Az ó -testamentum theophaniái a logos kijelentései voltak. Ó volt Isten do'-£a-ja, a sechina, a szövetség angyala. O hozzá szólott az Úr : „formáljunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.« Ez ajustinféle Logostan főbb vonásaiban s már ennyiből is látható, hogy sokkal többet tartalmaz, mint a 4. evangelium prologja s egészen a Philo irataira vall. Hiányoznak e logostanból a 4. evangelium sajátságos formái. A 4. evangélista azt mondja : 6 v.óoaog öl avzov eyévezo, tehát csak a ró yéveGÖai-t tulajdonítja neki, — Justin pedig a zó -/.ria&rjvai-t is. Hiányzik nála a jellemző gccqf eyevezo, Justin e heiyett avdqiOTiog yéyove-1 mond ; e felfogás idegen a 4. evangéliumtól, dáoí ott nem egyenlő avdqomogsal. S nincs semmi nyoma, hogy ismerné János evangéliumának azt a specialitását, mely szerint Jézus Nisán hó 14-én halt volna meg, hanem arról tudósit, hogy a zsidók ív rj(.iéqa zov náoya fogtak el Jézust és év zio náoya feszitették keresztre, tehát megegyezőleg a synoptikusokkal; de ellentétben a 4. evangéliummal, a mely szerint Jézust uqÓ tTjz eOQvijg fogták el (13.) és a pascha lakoma napján halt meg. Másfelől Justin még át van hatva chiliastikus reményekkel, a mikről már a 4. evangelium nem tud semmit. E felsorolt lényeges különbségek mellett mi értéket sem tulajdonithatni ama hivatkozásnak, mely történik a kettő rokonságának érdekében arra, hogy Ján : 19: 37 és Apol : I: 52-ben a Zach: 12: 10-ből vett citátum egészen egyező s ebből még nagy merészség azt következtetni, hogy Justin a János evangéliumát ismerte, mindkettő egyaránt vehette a LXX-ból. A 140. körül keletkezett „Dialógus c. Tryph. Jud.(

<

szerzője tehát az evangéliumot még nem használta. 15°—160 körül jelennek meg Rómában Pseudo-Kelemen Homiliái. Ezekben Jézus szavai leginkább a Máté evangéliumával egyeznek meg; csak néhány idézet az, mely némi rokonságot mutat a 4. evangelium szavaival. A III: Homilia 52. fejezetében van a következő: eyoj étin rj nvh] zrjg Ciorjg o ői éuov etGtoyúuevog otoyércei elg zrjv Uorjv. * A 4. evangéliumban X: 9 nem 7TÍhh

hanem SÍqu van és Jézus nem „kapú« ott az „élethez*, hanem „a juhoknak amaz ajtajok/ A mint látható ez sem egyezik szó szerint az evangéliummal. Ugyanazon összefüggésben van a 2-ik idézet: „rá éua iroóflaza áxóvei," vagy, a mint mások hitelesebbnek tartják: »av.ovcvot zrjg. if-irjg qlorijg," a mi az evangelium X : 27-ben igy van rá jigóftaccc zá éuá zrjg rptovrjg uoi d'/.oveiEz idézet sem vétetett feltétlenül az evangéliumból. Az evangelium gondolatát keresik a XI. Homilia 26. fejezetében lévő eme nyilatkozatban s a 0 rCQOcprzrjg alatt Jánost értik: „ovztog yáq r^iíöv togooev 6 7iQoq)rjC)]g ehiúv yLurjv vi-iiv léyio' 'eáv ur] ávayevvrjSrjze vőazi Kwvzi, — ov luj iiGeldzjze iig zrjv ftaoileiav ztov ovoavcov.* EzJán : 3 : r vből van véve egy-két szó eltéréssel. De ennél is nagyobb fontossággal bir ama reflexió, mit a XX. Homilia 22. fejezet tesz a vakonszületett történetére, mely a synoptikusoknál nem fordul elő s csak a 4. evangelista beszéli el a IX. fejezetben. A homilia irója beszél egy vakonszületettről íirjoog ;/. yevezrjg (Ján: zvcplóg) és meg van ott ugyanaz a kérdés is, mi Ján: 9: 2-ben van : t

el oizog jjUCtQzev rj 61 yorüg avzov, Tva zvqkóg yevvrjd-q* és Jézus felelete is: ovve ovzog zi r^iaQiev, íj oi yoveíg avzov, i'W Tva ői avzov (Ján: evavzíd) (pavegio&rj rj övvagig (Ján: za egya) zov deov.* Ez már határozottan az evangelium ismeretére vall. S innen a 2-ik század közepén túl gyakrabban és határozottabban jönnek elő idézetek, különösen oly Íróknál, kik rokonszelleműek voltak ez evangelium Írójával ; mint pl. a Diognetos neve alatt levő levél szerzője és az assyr gnostikus Tatian. Felismerhető mindeniknél, hogy oly szavakat használnak, melyek csak a 4. evangéliumban fordulnak elő; de a nélkül, hogy csak egyik is szólana a szerzőről. Eusebius, Epiphanius és Theodoretus még arról is tudósitnak, hogy Tatian egy »Diatessaron'-t készített, melyben a 4-dik evangéliumot egy rangba helyezte a synoptikusokkal. Hogy mely alapokon tette ezt, arról nemszólanak, sem arról nem, hogy Tatian azért itélt volna így, mert mestere Justinus is már ebben a meggyőződésben volt, holott erre mint tekintélyre csakugyan hivatkozhatott volna, ha ez is már ismerte volna az evangéliumot. (Vége köv.) Kenessey Béla. A holland egyháziasság s a mi üres templomaink. Alig van ország, melyben a különféle vallásfelekezetek az egymást teljesen keresztező, egyik szélsőségből a másik legtúlzottabb szélsőségbe menő felekezeti irányzatok, árnyalatok gazdagabb választékával találkozhatunk mint Hollandiában. Mint egy nagy chaosban beláthatlan, áttekinthetlen oszlopokban kavarognak itt a legszembeszökőbb ellentétek, sajátságos vallási irányzatok, s e kis ország igazi muzeuma mindazon vallásos pártalakulásoknak ugy a szellemi mint társadalmi élet körében, melyeket a vallásos eszmék fejlődése, alakulása hozott felszínre. Nem is említve azt a sok külön névvel biró, részint a túlságosan puritán kálvini, részint lutheri irányhoz hajló, majd a legzárkozottabb orthodoxia s legmerészebb materialismus között közép helyet foglaló felekezeteket, theologiai pártokat, melyek itt örökös harcban állanak egymással : legyen elég a helyzet jellemzésére azt az első tekintetre csaknem nevetségesnek latszó, de mindamellett is figyelmet érdemlő körülményt megemlítenem, miszerint gyakori eset, hogy egy ugyanazon család tagjai közt is 2—3 theologiai irányzat van képviselve, s míg a férj szabadelvű lelkész predikálását megy hallgatni, neje a túlságosan orthodox lelkész tanításán csügg teljes elmélyedéssel s az ifjabb családtagok azalatt otthon talán épen theologiai álláspontjaik felett merültek makacs vitába. Magától értetődik, miszerint e családi theologiai pártállásokat nem tekinthetjük teljesen tudományos alapokra fektetett elvi meggyőződéseknek, különösen a társadalom alsóbb néposztályánál, hanem mindamellett is eléggé jellemzők a vallásos ügyek iránti élénk érdeklődés feltüntetésére. Valamint a sokféle specialitások, a forrongásban levő vallásos eszmék fejlődésére nem kevésbé jellemző azon körülmény is, miszerint az a holland ki az imádkozást kivéve közönséges társalgásban félve ejti ki az Isten vagy Krisztus nevét: minden megilletődés nélkül lép be a templomba feltett föveggel s hallgatja végig az istenigéjének hirdetését s csupán az éneklés s imádkozás alatt veszi azt le s emeli meg, midőn az egyház szükségeinek fedezésére hozza meg áldozatát. Mégis ha ezen egyik túlzásból másik túlzásba