Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

102 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. IfiÖ tisztában, s azonnal meg tudjuk jelölni annak valódi célját is. Az ok — amint abban általában minden nemzetgazda egyetért — legfőképen az amerikai versenyben, illetőleg ezen verseny követke zményeiben: az olcsó gabonaárakban keresendő. A gazdaközönséget az évről évre ismétlődő rossz termés mellett még ez a kalamitás is sújtotta s igy természetesen be kellett következnie az emiitett társadalmi osztály fokozatos pusztulásának. A pusztulás meggátlása céljából indult meg az agrar-mozgalom, melyet némelyek előtt csak az tehet némileg gyanússá, hogy programmjában olyanféle intézmények is szerepelnek, mint a homestead-exemptions-laws (otthont-mentesitő-törvények). Csak egy ilyen rés a földbirtok szabadságán — igy okoskodnak némelyek, — s ezt követni fogja aztán a többi. Mondjuk ki, hogy pl. 50 holdon alul semmiféle birtok végrehajtás tárgyát nem képezheti, s a kisbirtokosoknak adott ezen kedvezményért az arisztokrácia rekompenzációul követni fogja az ősiség helyreállítását vagy a hitbizományok szaporítását. Az említett premissákból azonban bajos efféle következtetéseket vonni le. Ez ép olyan eljárás, mint ha Széchenyire valaki annak idején ráfogta volna, hogy azért, mert a minimum-törvény életbeléptetését sürgette, meg akarta semmisíteni a földbirtok szabadságát. A homestead szükségessége minden mellékindok tekintetbe vétele nélkül, tisztán a gyakorlati élet követelményeivel igazolható ép úgy, mint ahogy a minimum-törvény célszerűségét Széchenyi nyomós gyakorlati érvekkel indokolta anélkül, hogy kétségbe vonta volna egyéb tekintetben a földbirtok szabadságának jogosultságát. Amilyen joggal ráfogjuk tehát a gazdakör tagjaira, hogy feudalismus hínárjába akarják belecsalni az országot, ép oly joggal süthetnők a teudalizmus bélyegét Széchenyi nevére is. Mindamellett — ismétlem — akadhatnak a ma szereplő agrariusok között olyanok is, akik a mozgalmat feudális irányba óhajtanák terelni. Az emberiség történelmében számtalanszor ismétlődött már az eset, hogy a legnemesebb ügyet kompromittálták egyesek, akik az ügy iránti közlelkesedést csak eszközül használták fel saját tisztátalan mellékcéljaik elérésére. A 16-ik században a monarchomachok hadat üzentek az absolutizmusnak, hogy annak romjain megülhessék a nép szabadság diadalát s a szabadelvüség ezen bajnokaival —- csudák csudája! — együtt küzd a katholikus klérus, bizony nem a szabadságjogokért, hanem azért, hogy az erejétől megfosztott világi hatalom székébe beleültesse a tiarás fejedelmet. A 18-ik században az encyclopaedisták óriási erőt fejtenek ki, hogy a XIV. Lajos-féle absolutizmust s a középkori intézményeket dédelgető egyházat kiirtsák a föld színéről, s csatlakozik hozzájuk egy csomó atheista és forradalmár. De épen mert minden mozgalomban akadnak tisztátalan elemek is: igen helyesnek, sőt szükségesnek tartjuk, hogy ezekre fölhívja valaki a közfigyelmet; mert ezzel egyrészről a különben üdvös mozgalom hitelét és reputatióját menti meg, más részről óvatossá teszi a mozgalom szerepvivőit. Ha Timoleonnak ez lett volna a célja, midőn az agrar-mozgalommal a feudális irányzatot párhuzamba helyezi: eljárását csak helyeselni tudnók. De ő az egész mozgalomra és mindazokra, akik abban részt vesznek, rásüti a feudalizmus bélyegét. Ez már amellett, hogy igazságtalanság, még szántszándékos meghamisítása is a tényeknek. Két olyan hiba, mely alaposan tönkre teszi az iró hitelét. A hazai agrar-mozgalom ugyancsak kihívja maga ellen a kritikát. Még jogosultságát is kétségbe lehet vonni olyan országban, mint a miénk, ahol a földmivelés érdekei aránylag még a legtöbb figyelemben részesültek ugy a törvényhozás, mint a kormány és a társadalom részéről, s ahol az évszázadokon át elhanyagolt ipar- és kereskedelem fejlesztése sürgősebb talán minden egyéb teendőnél. De a kritika legyen igazságos és tárgyilagos ; mert különben elveszti minden hatását. Kétszeresen rosszul esik nekünk ezt jelezni Timoleon kritikájával szemben; mert az agrar-mozgalom helyesebb irányba való terelését semmi sem mozdíthatná elő annyira, mint egy szigorú, de igazságos kritika. Timoleon az agrar-mozgalom iránt határozott gyűlöletet érez. Ez a gyűlölet a

z

tán elfogulttá teszi annyira, hogy az egész mozgalmat azonosítja a szabadelvű emberre nézve méltán utálatos feudalizmussal. Es amint ebbe a hibába beleesik, a mint ezt a hibás álláspontot teszi további okoskodásának kiindulási pontjává: természetesen halomra dől minden theoriája, üres frázissá válik minden szava. A gazdakör például, az ő kegyetlenül triviális felfogása szerint, nem egyéb, mint az eszmekorcsok méntelepe és tehenészete. Miért? Mert a gazdakörből indult ki az állítólag feudális jellegű agrar-mozgalom. Persze azt elfelejti, hogy a gazdakör a földhitel-szervezet, vagy a telekkönyvek, vagy a szállítási tariffák kérdéseihez is hozzászól, s hogy a kör egyes kiválóbb tagjainak parlamenti színvonalon álló felszólalásai ezen kérdésekre vonatkozólag megbecsülhetetlen anyagot szolgáltatnak a gondolkozásra. Ez mind nem ér semmit. Mert a gazdakörnek egyéb célja nincsen, mint szolgálni a feudalizmus ördögét, melynek testét-lelkét eladta. talán hosszasabban is foglalkoztam Ti-