Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

Huszonhetedik évfolyam. 7. sz. Budapest, 1884. február 17. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H 1 VATA L: IX. ker. Kinizsjf-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., eges/, évre 9 frt. Eiőizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Rélyegdij külön 30 kr. Teljes száirri\^péld.ája3rol£l£a,l mindig: Az első szavazás után. Püspökválasztási mozgalmaink országszerte figyelmet ébresztettek. A főváros, mely körülbelül a pátenses küzdelmek ideje óta kerületünk székhelyének is tekintetik, élénken érdeklődik ügyünk iránt. Közönsége és lapirodalma többet foglalkozik vele, mint ha Pápán vagy Patakon íorogna szóban a püspöki szék betöltetése. Ezt neki sem rossz néven venni, sem megtiltani nem lehet. Jelöltjeink ismert nevén kivül főleg ennek tulajdonithatjuk, hogy jóformán az összes hazai közönség szeme rajtunk van. Lehet, hogy az ez úton alakult közvélemény, már a megtörtént első szavazástól eredményt várt s talán csodálkozik, hogy újabb szavazásra van szükség. Ránk, kerületünkre nézve is az lett volna kívánatos, hogy a jelen állapot ne tartson tovább: de hát ez mindnyájunktól függött s a mi sokaktól függ, az mindig bizonytalan. Köztünk is van, a ki csodálkozik az eredménytelenség felett, de azon meg örülhetünk, hogy aggodalmaink nem teljesültek. Ilyen volt elsőben is azok félelme, kik attól tartottak, hogy választási küzdelmünk az orthodoxia és modern irány egymással való torzsalkodására fog vezetni. E helyett az önmegtagadásnak párját ritkitó példáját láttuk, a mi bár a mint a következés megmutatta, beérte a kölcsönös üdvözléssel s korántsem volt egész az önfeláldozásig őszinte, mégis tagadhatatlan hasznos szolgálatot tett. Hogy az egyik vagy másik szélsőség kormányra jutása esetén, meddig tartana ez a szent békesség: ez már más kérdés. Az azonban bizonyos, hogy az orthodoxiának s modernizmusnak egymással való versenygésére épen semmi szüksége sincs egyházunknak. Nem kevésbé komoly volt a másik aggodalom, mely az egyházi és világi elem meghasonlásától tartott. Erre más superintendentiabeli fogadatlan pró-kátorok nem messze s nem sok helyen hallható biztatása adott okot: de ez a dunamelléki papságot tisztességére váló higgadt gondolkodásából kitéríteni nem tudta. Évtizedeken át becsülni tanult világi férfiait nem olyanoknak ismeri, akik valaha meggyőződésük ellenére szolgáltak volna valamely ügyet s midőn őket most is együtt, egy szellemtől áthatva látta tömörülni: ellenkező vélekedés esetében sem jutott eszébe csak egy tagjának sem a papságnak, hogy felölök tiszteletlenül szólt volna. Rég ideje, hogy ez nálunk igy van s ezentúl sem lesz különben, mert az értelem és ügyszeretet, a kölcsönös becsülés legbiztosabb alapja mindkét résznél arányban van. A ki nálunk akár az egyház akár a világi elem nélkül indul útra, az nem vetett számot a jövővel. Merült még fel egy, eme jelenségekhez sorolható felfogás, mely még talán amazoknál is ijesztőbbnek mutatkozott. Voltak kik nem átallották kimondani, hogy az a püspöki hivatal utoljára sem egyébb egy pusztán administrativ közegnél, melyet ennélfogva nem szükséges épen ilyen vagy olyan jeles tulajdonokkal biró pappal betölteni; akárki is végezheti azokat a teendőket s talán még jobban vinné egy olyan a ki máson nem is jártatná az eszét, mint az expeditura pontosságán. A választáshoz való készülődés közben napfényre jött girbe-gurba észjárások közt, a modern cynismus eme tökkel ütött bölcsességét lehet még a legotrombábbnak nevezni. Félni lehetett, hogy ebben a jó administraciót legsűrűbben emlegető de ritkán élvező világban, még visszhangra talál ez a felfútt képpel elkövetett szélkiáltás. Hála istennek, ez sem történt meg ekkorig. Mindegyik párt többet lát a maga jelöltjében, mint épen taliter qualiter administrálni tudó tehetséget. A jelöltek gyengéinek megvilágításáról több-kevesebb igazsággal és kiméletességgel gondoskodtak az ellenpártok. Hogy épen mindig gyengeség és hiba lett volna az, a mit annak >3