Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-17 / 7. szám

Huszonhetedik évfolyam. 7. sz. Budapest, 1884. február 17. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-H 1 VATA L: IX. ker. Kinizsjf-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., eges/, évre 9 frt. Eiőizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Rélyegdij külön 30 kr. Teljes száirri\^péld.ája3rol£l£a,l mindig: Az első szavazás után. Püspökválasztási mozgalmaink országszerte figyelmet ébresztettek. A főváros, mely körülbelül a pátenses küzdelmek ideje óta kerületünk szék­helyének is tekintetik, élénken érdeklődik ügyünk iránt. Közönsége és lapirodalma többet foglalko­zik vele, mint ha Pápán vagy Patakon íorogna szóban a püspöki szék betöltetése. Ezt neki sem rossz néven venni, sem megtiltani nem lehet. Je­löltjeink ismert nevén kivül főleg ennek tulajdo­nithatjuk, hogy jóformán az összes hazai közönség szeme rajtunk van. Lehet, hogy az ez úton alakult közvélemény, már a megtörtént első szavazástól eredményt várt s talán csodálkozik, hogy újabb szavazásra van szükség. Ránk, kerületünkre nézve is az lett volna kívánatos, hogy a jelen állapot ne tartson tovább: de hát ez mindnyájunktól függött s a mi sokaktól függ, az mindig bizonytalan. Köztünk is van, a ki csodálkozik az eredménytelenség felett, de azon meg örülhetünk, hogy aggodalmaink nem teljesültek. Ilyen volt elsőben is azok félelme, kik attól tartottak, hogy választási küzdelmünk az orthodo­xia és modern irány egymással való torzsalkodá­sára fog vezetni. E helyett az önmegtagadásnak párját ritkitó példáját láttuk, a mi bár a mint a következés megmutatta, beérte a kölcsönös üd­vözléssel s korántsem volt egész az önfeláldozá­sig őszinte, mégis tagadhatatlan hasznos szolgála­tot tett. Hogy az egyik vagy másik szélsőség kormányra jutása esetén, meddig tartana ez a szent békesség: ez már más kérdés. Az azonban bizonyos, hogy az orthodoxiának s modernizmus­nak egymással való versenygésére épen semmi szüksége sincs egyházunknak. Nem kevésbé komoly volt a másik aggo­dalom, mely az egyházi és világi elem meghason­lásától tartott. Erre más superintendentiabeli fogadatlan pró-kátorok nem messze s nem sok helyen hallható biztatása adott okot: de ez a dunamelléki papsá­got tisztességére váló higgadt gondolkodásából ki­téríteni nem tudta. Évtizedeken át becsülni tanult világi férfiait nem olyanoknak ismeri, akik valaha meggyőződésük ellenére szolgáltak volna vala­mely ügyet s midőn őket most is együtt, egy szellemtől áthatva látta tömörülni: ellenkező véle­kedés esetében sem jutott eszébe csak egy tag­jának sem a papságnak, hogy felölök tiszteletle­nül szólt volna. Rég ideje, hogy ez nálunk igy van s ezentúl sem lesz különben, mert az értelem és ügyszeretet, a kölcsönös becsülés legbiztosabb alapja mindkét résznél arányban van. A ki ná­lunk akár az egyház akár a világi elem nélkül indul útra, az nem vetett számot a jövővel. Merült még fel egy, eme jelenségekhez so­rolható felfogás, mely még talán amazoknál is ijesztőbbnek mutatkozott. Voltak kik nem átal­lották kimondani, hogy az a püspöki hivatal utoljára sem egyébb egy pusztán administrativ közegnél, melyet ennélfogva nem szükséges épen ilyen vagy olyan jeles tulajdonokkal biró pappal betölteni; akárki is végezheti azokat a teendőket s talán még jobban vinné egy olyan a ki máson nem is jártatná az eszét, mint az expeditura pon­tosságán. A választáshoz való készülődés közben napfényre jött girbe-gurba észjárások közt, a modern cynismus eme tökkel ütött bölcsességét lehet még a legotrombábbnak nevezni. Félni lehe­tett, hogy ebben a jó administraciót legsűrűbben emlegető de ritkán élvező világban, még vissz­hangra talál ez a felfútt képpel elkövetett szélki­áltás. Hála istennek, ez sem történt meg ekkorig. Mindegyik párt többet lát a maga jelöltjében, mint épen taliter qualiter administrálni tudó te­hetséget. A jelöltek gyengéinek megvilágításáról több-kevesebb igazsággal és kiméletességgel gon­doskodtak az ellenpártok. Hogy épen mindig gyengeség és hiba lett volna az, a mit annak >3

Next

/
Thumbnails
Contents