Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-11 / 6. szám

hírre vergődött hazájában a régi indus és szanszkrit irodalom ismerete által. Pundita Romabay-nak hivják ; az az a tudós, nevelt (pundis) Romabay. O egészen felülemelkedett faja és vallása előitéletein, s ezt be is bizonyította. Ugyanis hazája szokásaival és erkölcseivel szakítva, elég bátor volt fellépni egy nagyszámú hallgatóság előtt, melynek egy részét férfiak képezték. Számosan voltak benszülött indusnők, a Brahma és Parzi vallás követők, ez utóbbiak tüz-imadók, a kik Persiából akkor költöztek ki, midőn ott az izlam-vallás tüzzel-vassal terjesztetett, jelenleg Bombayban a legnagyobb kereskedők és bankarok. Muzulmán nők nem voltak; valószínűleg uraik nem engedték meg, hogy egy nyilvános értekezleten jelen legyenek. Pundita Romabay szerényen öltözve, tiszta fehérben jelent meg s egy maratt nyelven szép folyékonysággal tartott beszédben előadta annak szükségességét, hogy a leányok épen oly szellemű nevelésben részesüljenek, mint leendő férje k. Sajnáljuk, hogy Pundita beszédét egész terjedelmében nem közölhetjük, de egy pár részlet is elegendő annak értékének felismerésére. Kiváló súlyt fektetett arra, hogy a benszülött nők szelleme ugy miveltessék, hogy fel tudjanak emelkedni a kor színvonalára. t

Kétségtelen mondá, hogy a benszülött férfiak nevelése rohamos haladást tett Indiában. Szükség, hogy azok a leányok, kik ezeknek a kimivelt és korral haladt férfiaknak lesznek nejeik, velők egyenlő nevelést nyerjenek. A házi élet boldogsága függ a békességtől és összliangzattól; de ez a harmónia és békesség csak akkor uralkodhatnak, ha mindkét házastárs tettei és gondolatai egy célra törekesznek. A házi boldogság biztosítása végett, a mi maga a legnagyobb földi jó, a nőnek kötelessége gondolatait és cselekedeteit az ő férjével összeegyeztetni. De ezt a nő csak akkor foghatja fel és értheti meg, ha kellő neveltetésben részesül. Ezzel az elvvel a leányok mostani nevelése teljesen ellenkezik. A nevelésnek mindaddig kell folytatódni, mig a leány ugy nem tud gondolkozni és működni, mint a férfi. Ez most nem történik. A fiúk nyernek szabadelvű nevelést, a leányok nem, s ennek aztán az a káros következése van, hogy az egyik nemnek nem az az iránya, a mi a másiké ; hogy a házastársak hasonlók két olyan egymáshoz láncolt személyhez, a kik közül az egyik előre akar menni, a másik hátra, a mi természetesen a haladást lehetetlenné teszi.® Valóban öröm hallani ezeket az eszméket Indiában s egy fiatal indusnő ajkairól ; a ki vallása, szokása s viszonyai által annyira háta megett áll a mivelt nemzeteknek, s a ki ezt a bölcs beszédet, mely egy párizsi vagy londoni nőnek is becsületére válnék, saját elmélkedéséből s egy ma használatban sem levő nyelven írt ezer éves könyvek tanulmányozásából merítette. Az ő imént jelzett eszméi, felfogásai a nőről átalános igazságok, melyeket nem lehet eléggé figyelmébe ajánlani minden leányos szüléknek, s azoknak, kik nőneveléssel foglalkoznak. A többi fejtegetésén meglátszik az indus jellemvonás. Annak bebizonyítására, hogy a nők csak olyan hadászati bátorsággal és talentummal bírnak, mint a férfiak, példákat hozott fel az ős régi indus irodalomból, : különösen pedig Mahabharata szanszkrit költeményből. Elbeszélte Benares királyné eredeti történetét, a ki egy háború alkalmával eszével fegyverezte le ellenfelét. A két hadtest már szemben állt egymással. Ekkor a királyné követet küldött az ellenfél királyhoz ilyen izenettel: Ha te győzői, ez neked dicsőséget nem szerez, mert mindenki azt fogja mondani : hisz csak egy nő volt az ellenfele. Ha pedig, a háború kockája bizonytalan levén, én találok győzni, közmegvetés tárgya leendesz, mint a kit még egy nő is legyőzött. Erre a király meggondolta a dolgot, és elfogadta Benares királyné feltételeit. Az értekezlet élénk benyomást telt a benszülöttekre, s az indus nők kiváló tetszésével találkozott. Igy ír róla egy benszülött ujságiró : »Pundita Romabay példája sajátságos felvillanyozó hatást gyakorolt a nagy számmal jelen volt benszülött nőkre. Először azért, mert az értekező az ő nemökből való, a ki nyelvökön beszélt, s olyan öltözetben volt mint ők ; másodszor azért, mert értekezését egy nagy számú hallgatóság előtt ugy elő !udta adni, hogy legkisebb zavarba jövetelt sem árult el. Az a dolog, hogy egy nő fellépjen térfiak előtt értekezéssel, a mi nőink előtt annyira újság volt, hogy a hallgatóság nagy része eleinte szintén kételkedett, hogy Pundita indus nő volna. De az a kellem és könnyedség, melylyel a maratt nyelvet beszélte, csakhamar eloszlatott minden kételyt s a hallgatóságot a legmélyebb figyelemre bilincselte. Szónoki fellépése a legnagyobb rokonszenvet keltette szíveikben s felbátorította őket példájának követésére. A beszéd végeztével felhívattak a jelenvolt nők, hogy a szőnyegen levő tárgy felől mondják el nézeteiket. Ez egy ügyes fogás volt arra nézve, hogy mintegy beleugrattassanak a tettleges részvételbe. Ezek néhány pillanatig egymásra tekintgettek, mintha nem értették volna a hozzájok intézett felhívást. Ez a habozás azonban csak a benszülött nők félénkségének tulajdonitható. De csakhamar neki bátorodik egy nő, feláll, s nem is remélt hideg vérrel elmondta véleményét. Utánna a másik, s ezután egyszerre többen is felálltak, b habár mindegyik nem is tudott gondolatainak kellő kifejezést adni. de az a mód, melylyel azokat kifejezte, nagyon kielégítő volt. Egyik Pundita bölcsességétől elragadtatva őt ,a benszülött nők , ügyvédének* nyilvánította. A másikegész elragadtatással ugy nyilatkozott, hogy Punditát a gondviselés egyenesen az indus nők üdvéért teremtette. A harmadik Pundita példájára hivatkozva, figyelmébe ajánlotta a nőknek, hogy egy nő mire képes és menynyire felemelkedhetik stb. Szóval Pundita fellépése a