Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-11 / 6. szám

és Elsass nemzetiségi kérdéseiben levő nyilt sebeire — vájjon nemzetközileg jogos és megengedhető dolgot cselekszenek-e Magyarország ugyanazon sebeinek szüntelen való felszaggatásával r Mi a magunk részéről ezen kérdéstől eltekintve a „ Deutsche Schulverein" és egyebeknek a magyarhoni >

elnyomott nemzetiségeknek^ védelmére kelt protekcióját visszautasítjuk és azoknak Magyarország ellen intézett minden alapot nélkülöző enunciációi ellen határozottan tiltakozunk. Ritter István. ISKOLAÜGY. Az aesthetikai művelődésről. P"őelv, hogy az oktatás minden egyes fokán az itju előtt egy fogalom se maradjon ismeretlen ; mindaz, mi az oktatás folyamán előkerül, megemésztett anyaggá váljék a növendéknél s mégis mit találunk ? Irodalmi kézikönyveink mindegyike beszél ugyan aesthetikai fogalmakról, de hiába keressük bennök azoknak legalább vázlatos ismertetését, vagy ha találunk is, az olyan, hogy bizton elmondhatjuk, hogy maga a szerző sem értette, annál kevésbé képes azokat megmagyarázni. Hogy is lehetne a szép ilyetén meghatározásából (?) : szép az, a mi tetszik, gyönyörködtet; — szép a tetszést kelesztő isteni; — szépnek mondhatni ... ha az bárminő okból gyönyört ébreszt a lélekben ; — szép az, a mi művelt léleknek s finom Ízlésnek tetszik; — valamit megérteni, midőn a meghatározás a helyett, hogy felvilágosítaná a tárgyat, annak megérthetését sokkal zavartabbá teszi, s hogy lehetne e meghatározásokból az egyes aesthetikai fogalmakat levezetni; már pedig az aesthetika csak ugy gyümölcsöző, ha annak minden egyes fogalma ép a szép fogalmából vezethető le s arra vissza is vihető, ha a szép fogalma minden egyes belőle fejlődőben részeire bomolva megtestesül, ha a természeti s erkölcsi világminden egyes tüneményeiben szemlélhetővé válik. Még helytelenebbek az egyes aesth. fogalmak helylyei-közzel előkerülő meghatározásai; izleltetőül néhányat: a tragikum a megsértett világrend helyeállitására törő nagyjellemnek erre vonatkozó pathosában elkövetett túlkapásából eredt vétség miatti elbukása folytán kiegyenülése a világrendi összhangot sértő zavarnak ; — a fenséges oly értelmi, erkölcsi vagy erényi nagyságban vagy terjedtségben nyilatkozik, melyet értelmünk átfogni, megmérni képtelen (?) (hogyan törekedjünk tehát a fenségre, ha azt megérteni sem vagyunk képesek !) — egy helyt a kedélyi ódáról ezt olvassuk : több kellemmel mint fönséggel .... erősebb szenvedélyekről énekel ; (erősebb szenvedélyek nyelve csak a pathetikus nyelv) ; az aesth. fogalmak fejlődésüket felmutató magyarázat nélkül érthetetlenségek; helyesen csak akkor járunk el, ha az irodalmi műfajok elmélete előtt adjuk a műfajokban megtestesülő aesth. anyagnak tüzetes ismertetését. E zűrzavar, az aesth. fogalmak helytelen tárgyalása a kézi könyvekben, vagy azok teljes mellőzése oda utalnak, hogy az aesthetikát, melynek alapos, philosophiai s gyakorlati ismertetése nélkül sok, nagyon sok marad az ifjú i lélek előtt érthetetlen, mint külön, önálló tárgyat kell beosztani a középiskola tárgyai közé, s arra alkalmas egyén kezébe adni kezelését. Ha végig megyünk a budapesti gyönyörű sugáruton, ha belépünk a képzőművészet csarnokába, ha végig hallgatunk egy operát, ha a köztereket ékesitő szobrokat szemléljük, ha a templomok imádkozó csendjébe vonulunk : mindenütt a művészetnek szava szól hozzánk, hogy élvezzük a zavartalan, a legtisztább gyönyört ; de hogy az épületek szépségeit élvezhessük, ismernünk kell | azok constructiv és decorativ szépségeit, a symmetriát, proportiót, a stil, az épületek természetét, mely majd a kellemet tünteti fel, (mulató háznál) majd az ünnepiest, majd a szomort stb., ismernünk kell a szobor anyagát, az anyag minősége szerint az alakítás követelményeit, a környezetet, hol a szobor áll, a környezettől függ a talapzat megfelelősége, a draperiet, a statua, dombormű, csoportozat kellékeit s ép igy a festészet, ének s zenészet lényegét, mindezekre az aesthetika képesit bennünket, mely megismertet az általanos aesthetikai fogalmakkal, melyek megtestesülve szemlélhetők, a) a természet szépségeibens b) az egyes művészetekben. Vidéki képiáriatokat ren deznek, a lapok hasábokra terjedő cikkekben ismertetik a képzőművészet termékeit, a zene, az uj operák szépségeit, mikép foly egybe benne a dallam, összhang, rythmus, mikép hullámzanak a dur s moll hangok gyűrűiben, sajátságos csengésében a szeretet, öröm, fájdalom, félelem, remény, csalódás stb. mind eme cikkek érthetetlen betűk, ha lelkünk az aesthetika által nincs oda I művelve, hogy megértsük a belőlök szóló szépet s e megértés alapján szivünk édes gyönyört élvezzen, mely gyönyör lényegesen különbözik a nem-műértő, határozatlan, puszta külsőségekhez tapadó élvezetétől. S ha kérdezzük, hogy hányan élvezhetik a művészet szépségeit, a műértő gyönyört, ugy azt kell felelnünk, hogy elszomoritólag kevesen, s miért ? Mert az intéző körök felülről kezdtek építeni, van mesteriskolánk, képz. csarnokunk, vannak szobraink, szebbnél-szebb épületeink, de nincs aesthetikailag művelt lélek, mely mindazok szépségeit megérteni s élvezni tudná. Nagyon kevés azok száma, kik a különben is fakultativ tárgyat, az aesthetikát hallgatják az egyetemen s szerzik meg azt a műveltséget, mellyel behathatnak a művészet termékeinek megértésébe s aesth. gyönyört élvezhetnek. Most, mi-1 dőn a közoktatásügy factorai azon fáradnak, hogy közokt. törvényünk legyen, kiterjeszthetnék figyelmüket arra, hogy az aesthetikát is kötelező tárgygyá tegyék ; legyen az aesthetika teljes kiterjedésében a tanári szakvizsgálat tárgya, adassék elő minden részletében a középiskola felsőbb osztályaiban, mint rendes, kötelező tárgy kellő