Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-11 / 6. szám

február 4-éről kelt nagyérdekü nyilatkozatukban önérzetesen hivatkozva a két prot. egyház múltjára alapított azon meggyőződésükre, hogy az evang. egyházak, ezek tanügyi közmivelődési céljait, érdekeit és törekvéseit tekintve, a közös haza céljaival és közoktatásügyi érdekeivel mindenkor azonosak voltak, ezentúlra nézve is kimondják, hogy a két prot. egyház a hazánk alkotmányos törvényeiben biztosított és a protestantismus tanszabadságával és elveivel lényegegységileg összeforrott iskolai autonómiájuk fenntartása mellett, — midőn magukat arra kötelezik, hogy a törvény által megszabott tananyagra nézve az állam által kitűzött tancélnak megfelelnek, de ennek eszközlésére nézve a módok és eszközök megválasztása és alkalmazása iránt szabad intézkedésüket, mozgásukat és ténykedésüket megtartani kívánják; az ő egyházi elveik szerint létrehozott és fenntartott iskoláikkal úgy hiszik, mint eddig, úgy ezentúl is az állam oktatásügyének hasznos és szükségpotló szolgálatot fognak teljesíteni. A történeti hűség érdekében is a szó alatt levő miniszteri törvényjavaslatról megjegyzem, hogy az katholikus részről is ellenhatásra talált és mielőtt országgyűlési tárgyalásra került, ismét visszavétetett és ekép ezen egyházunkat közoktatási ügyére nézve mélyen érdeklő ügy megnyugtatásunkra a törvényhozás által ezúttal megoldva nem lett. 4. Tovább menve evang. vallású honpolgároknak és hitfeleinknek kath. egyházi célokra országos törvényeink ellenére történt erőszakos megadóztatása iránt támadt sérelmes ügyünkre nézve, mely a mult évben az ország minden vidékein rendszeresen fellépett eseteivel egyházunkban nagymérvű visszatetszést és aggodalmat keltett, e mai nap felhozhatom, hogy Trefort miniszter ur ő nagyméltósága egy országgyűlési nyilatkozatában kijelentvén, miszerint eltért azon előbbi felfogásától, mely szerint a kath. canonica visitatió által jegyzőkönyvbe vett egyházi járandóságok és illetékek a földtelkeken nyugvó dologi terheket, nem pedig csak személyes kötelezettséget képeznének, — ezen a minisztériumban érvényre jutott elv kimondása óta hasonló sérelmi esetek nem ismétlődtek, ami, — ha a jövőre nézve egyházunknak némi megnyugtatására szolgálhatna is, de a múltra nézve a szenvedett sérelmek iránt sebeinket nem orvosolja, a menynyiben a minden jog és törvény ellenére megkárosított ev. hivek és egyházak ezen sérelmük iránt tudtommal sehol kárpótlást nem nyertek. Nagy örömömre és megelégedésemre, szolgál mégis, midőn e tárgygyal kapcsolatosan a somogymegyei hácsi ilynemű sérelmi esetre vonatkozólag, melyet tavali jelentésembe felvettem, mostan jelenthetem, hogy a vall. és közokt., miniszter a telterjesztett esetre hozott rendeletével a somogymegyei közigazgatási közegek végrehajtási eljárását helytelenítette, illetőleg azt feloldotta és a sérelmet szenvedett hácsi ev. vallású híveket a rajtuk illetéktelenül megvett 126 frt 44 krnyi összeg jogosan megkövetelhető megtérítése iránt a rendes bírósághoz utasította. 5. Végre nem mellőzhetem, hogy említésbe ne bozzam azon mozgalmat, mely legközelebb hazánk minden téréit bejárta, mely látszólag csupán a polit. téren játszott ugyan és egyházunkat egyenesen nem érintette, de a viszonyok egymásra ható kapcsolatánál és combinatiójánál fogva épen a mi magyarországi ev. egyházunkra és különösen ís nagyobb részt német eredetű és nyelvű híveket számláló tolna-baranya-somogyi egyházmegyénkre nézve nagy fontosságánál fogva egyházi érdekeink szempontjából is figyelmet érdemel. Ugyanis a Magyarország integritása ellen támadt nemzetiségi izgalmak és a tisztán politikai motivumokból indult és vezetett nyelvi és nemzetiségi harc — nem találván itthon elég tért és talajt ereje kifejtésére, üzelmei harcterét Németországba játszotta át, ahol is a magyarhoni viszonyok téves és tévútra vezető ismertetésével ellenünk a némethoni közszellemet megvesztegetve és felingerelve, legközelebb különösen a D. A. Schulverein által zúdította hazánk ellen mérges támadásait, melyekkel világgá bocsátott rágalmai és nem igaz alapokon és adatokon nyugvó brochurái utján Magyarországot és ennek intéző közegeit azon váddal illette, hogy az a nemzetiségek és különösen ebben a kultur elemet képező német nemzetiség, német nyelv es német míveltség ellen irtó háborút folytat. Miután pedig ezen vád köztudomásunk, de hivatalos tapasztalatom szerint is nem felel meg a valóságnak, de különben is ezen hazánkból széthangzó panaszok és feljajdulások a mi soknyelvű és nemzetiségű ev. egyházunkat, mint a magyar állam ellen táplált conspiratiók és elégedetlenségek tűzhelyét folyton compromittálják, másrészről pedig nyilván arra vannak számitva, hogy a mi magyarhoni ev. egyházunkat vallásos elveink ellenére tisztán a nemzetiségi erőlködések és politikai üzelmek sivár küzdterévé tegyék és az által azt históriai alapjáról letaszítva, vallásos intézményi egyházi jellegétől megfosztva, valláserkölcsi erejében és hatásában meggyöngítsék, zsibbadásban tartsák; mindezeknél fogva úgy magyar hazánknak, mint egyházunknak is közös érdekeiben indíttatva éreztem magamat, hogy a Schulvereinnak csak zavart okozó, de meg egyébként is indokolatlan és hívatlan akadékoskodása és ügyeinkbe való hívatlan beavatkozása ellen ne-