Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-12-23 / 51. szám
ujon kezdi játékait, uj lepkét fog-, uj virágot szakit s azokban ismét ugy gyönyörködik, mint a melyeket tegnap siratott. Nem vész-e el életünkből minden nap fele tétlenségben, a halálhoz hasonló álomban ; reggel felébredünk s újra kezdjük a tegnap félbehagyott munkát. Sirassuk-e az elveszett éji órákat, mikor hosszú élet áll előttünk, a mely alatt százszor kipótolhatjuk, a mit elvesztettünk. Husz esztendő, mi az a halhatatlan lélek örökkévalóságából? A mi barátunk a szokottnál hosszabb éj tétlenségében hevert: de most uj napra ébredett, a mely nem megy le többé s lelki tehetségei, a végetlen tökéletesedés amaz uj pályáján indulnak határtalan fejlődésnek, a hol nincs többé megállapodás. A mit itt csak megkezdett — a hosszú szünet után újra fölveheti s tökéletességre viheti. Az isten akarta igy, a ki e tehetségeket a születés álfal bt lé oltatta, a nevelés által fejlesztette s bár szüneteltek, semmivé lenni nem engedhette. íme, ez az, a mi vele történt; az élet színjátéka nincs befejezve, csak előjátékára gördült le most a függöny. S mi történt e házban, mely nagy reményű fiát, a gye ngéden szeretett testvért, már élve elvesztette s halottul siratta? —- Adjon hálát e ház, hogy a legnemesebb erények, a keresztyéni türelem, a testvéri szeretet, az isten iránti engedelmesség s önmegadás és az önfeláldozás erényeinek gyakorlatára oly bő alkalmat nyert az úrtól. Mert az első izgalom súlyos éjein virasztani — talán hetekig ápolni egy kedves és szeretett beteget: óh, ez sokunknak, majd mindenkinek részébe jut az életben. De éveken, évtizedeken át teljesíteni e nehéz kötelességét a soha sem zúgolódó szeretetnek: ez csak kiválasztottjainak adja meg az ur, a kiknél számit rá, hogy azt híven tudják, fogják is teljesíteni. Igen, nemes barátunk ! téged nem hagyott el isten, bár megfeledkezni látszott rólad. Testedet megtörte a kór, elmédet elhomályosította, érzékeidet megbénította, — de halhatatlan lelkedet nem engedte elveszni az ur, hanem fentartotta azt a tökéletesebb életre. Hisz hosszú éveken át, testvéri gyöngéd kezek ápoltak s a szeretet balzsamát csepegtették érzett és nem érzett sebeidbe. Ókét is az ur lelke ihlette, hogy veled ezt tegyék. S te, ha tökéletlenül tudtál is szólani, újra melegülő szivedben áldást kívántál reájok: kérve istent, hogy a tőled elvett esztendők nekik adassanak vissza, s ők késő öregségben, jól végzett földi munka után, életökkel megelégedve térhessenek őseikhez, a kikhez te már megtértél. Hisz azok egy része, a kik téged itt élve is halottul sirattak, ott örvendezve fogadnak már ; s a többieket, a kik még koporsód felett keseregnek, te megnyugodva és örvendezve várod ott fönn — a Krisztusnál. Még csak egy bucsuszavunk van hozzád. Egy búcsúszó, azok nevében, a kik legközelebb állanak koporsódhoz, kik azt virágokkal takarták el mint egykor tövi-es ágyadat s könnyekkel öntözik annyiszor elsiratott életed ez utolso fekvőhelyét ; egy búcsúszó a résztvevők nevében, kik megindultan veszik körül ravatalodat, mely nem gyászosabb mint betegágyad vala, kik holtodban itt — mint már életedben annyiszor — egy be nem fejezhetett pálya korán lehanyatlott hősét néma borongással kisérik késő — ah most is kora - sírjába; egy búcsúszó a távollevők nevében, kik a fájdalom könynyeinek szivárványában messziről látják ravatalodat; egy búcsúszó a magam nevében — ki ifjúságom hajnalán találkozva veled, szivem egy percig nemes sziveden dobogott. A bucsu szó rövid, de sokat akarna mondani. Isten veled! a mit itt oly nemesen kezdettél — s isten nem akarta', hogy itt be is fejezhesd —- folytasd s vidd tökéletességre a tökéletesség hazájában. Az élőt soká sirattuk benned : a halottat nem siratjuk. Aludtál s fölébredtél; meg voltál kötözve s feloldattál; indulj, ifjú hős! a pálya eddig lezárt sorompói megnyíltak, a pálya, mely itt porba esett lábaidnál, ott újra virul számodra. Isten hozzád ! Keresztyének ! hangom elfogódik, elfogulttá tett az érzés s a fájdalmas visszaemlékezések. Azt hiszem, rajtatok is hasonló érzések vesznek erőt. Ily érzésektől elfogódva, csak egy út áll nyitva a lélek előtt: az imádság utja, mely egyenest istenhez vezérel. Imádkozzunk. Felséges Isten, életnek és halálnak ura, a koporsó felett téged keresünk, hozzád emelve szemeinket a porból, oh leikeink atyja, a Krisztus által ! Félve emeljük hozzád a porok közt tévedező tekintetünket, s kezünket ajkainkra téve, elfojtjuk magunkban a kétségeket, melyekkel a bennünk rugodózó ösztön tégedet kérdezni készt, valahányszor valam't nem értünk : miért tetted ezt ? Olyanok vagyunk mint a gyermek, a ki semmit sem ért, mindent kérdez s oly ritkán kap kielégítő feleletet, mert ha kap, sem tudja megérteni. Hiszen sem a te valódat nem ismerjük s lényed mélyébe be nem hatolhatunk, sem még a magunk testi és lelki mivoltát sem bírjuk igazában felfogni. Hogyan érthetnők meg azt, a mit Te, felfoghatatlan, felőlünk végeztél, a kik magunk is rejtély vagyunk magunknak. De szent fiad, a Jézus Krisztus mindent világosságra hozott, még lelkünk tőled való összeköttetésének titkát is; mindenre fényt és tiszta világot hintett, még a halál és a szív homályos útjára is. Általa kérünk azért világosságot mostani kétségeinkben is, általa megnyugtatást arra, a mi most háborgat. Oh élet és halál ura, oh világosságnak istene, ne hagyj magunkra a kétségek ez éjszakájában! Értesd meg velünk a hit által, a mit elménkkel tel nem foghatunk : a mi végzetünket s rendeltetésünket, mely csak megkezdődik itt, de befejezést csak nálad, a te egeidben, az örökkévalóságban nyer. Engedd atyánk, és tűrd el kegyelmesen, hogy elsirassuk a port s aztán letegyük oda, a hová való, a porok közé — lelki szemeinket pedig emeljük amaz út felé, melyen a lélek - hitünk szerint — megindult, hozzád ! Nekünk is, Atyánk, rendeld el életünket és halálunkat ugy, a mint te jónak látod ; bocsáss reánk szenvedéseket, ha az szolgál javunkra; vess a kemencébe, ha az által tisztithatod meg lelkünket salakjaitól. Neked adjuk magunkat, tégy velünk, a mit akarsz. Csak arra kérünk, adj boldog halált, mely feloldozzon a test kötelékeiből,mikor óránk rendelésed szerint eljő s boldog feltámadást és örök életet te magadnál a Krisztus által. Ámen. Szász Károly. Rendkívüli árleszállítás. Kolbenheyer Albert: „Egyházi beszédek* az egyházi esztendő minden ünnepére és vasárnapjára. Pápa, 1880. Két kötet. 385 1. Bolti ára 2 frt 40 kr. Postautalványon előleges 1 frt 20 kr beküldés mellett bérmentve küldetik. Lukács Ödön : »Egyházi beszédekc < templomi és temetési használatra. 278 1. Bolti ára 1 frt 80 kr. Postautalványon előleges I frt beküldés mellett bérmentve küldetik. Minden bárhol megjelent és bár ki által hirdetett egyházi munkálatok nálam eredeti boltiáron megszerezhe'ők. Könyvjegyzéket kívánatra ingyen küldök. Lövy Adolf, (2—2) könyvkereskedő Sátoralja-Ujhelyben.
