Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-16 / 50. szám

3. Mert elalszik a halálban az emlékezet: Halva ki mond Te felőled szép dicséretet? Lassú fohász kél az ajkról, szemből könyözön, Melylyel az éj árnyainál ágyam öntözöm. 4. Megviselé arcaimat hosszú bánatom: Két rózsája szinre ma már halvány liliom. A kik e bút okozátok, fussatok, nosza ! Mert ím az Úr szivébe szállt szivem panasza. 5. Ki ott vigyáz népeire, hol a csillagok, Kihez imám égi szárnyán én feljuthatok : Meghallgatá hő fohászom szent Felsége, im ! Pironkodva hátráljatok ellenségeim! Viliik Zsoltár. l. Mi magasztos neved minekünk, Dicsőse'ges Urunk, Istenünk ! Kevés neki a föld, fellebeg Oda, hol a csillag s fellegek. Téged nevez kisded, ha gagyog, Tégedet a bölcsek és nagyok. Ha hatalmas szavad mennydörög, Leomolnak várak, börtönök. 2- Mikor eged nézem, hol ragyog A halavány szép hold s csillagok : Belátom, az ember mi parány, S van szivednek mégis gondja rám ! Kisebbé tői, mint az angyalok, Kiken a szív kéjjel andalog : Teremtettél mégis ékessé; Dicsőségök fénylőbb ha kissé. 3. Mit teremte hat nap két kezed : Az embernek adni végezed ; Tulajdona, hegy, völgy mit terem ; Uralkodik földön, tengeren. Allatokon úrrá őt tevéd : Szelid juhot, ökröt és tevét, Hangicsáló sok szép madarat, Halakat a fodros hab alatt; 4. Kiket tenyészt erdő, tengerek ; Kik a sovány síkon tengenek, Avagy buja fűben hevernek : Birtokává tód az embernek. Mi magasztos neved, mi Urunk ! Hálát Neked adjunk, mint tudunk! Sugárai fényes nevednek A földtűi az égig terjednek ! Kolosy Elvira. 27. Zsoltár. Dallam : Örül mi szivünk 1. Te vagy, oh Isten, Világom, idvem ; Vajon kitől féljek? Paizsom! benned Nyugszik meg e lélek. 2. Mikor az ellen Egy magam ellen Seregestül tör rám : Te velem ott vagy. Es nem pirul orcám. 3. A mig itt élek, Csak egyet kérek Istenem egy dolgot ; Házadban lakván Itt lehessek boldog ! 4. Lássam szépséged, S gyönyörűséged Erezze a szivem ; Templomod, oh Szent, Látogassam híven ! 5. Itt a bu enyhül, Szív sebe könnyül, Pihennek a gondok ; Oh ezért néked Dicséretet mondok. 6. Hallgass meg engem, Szóm hozzád menjen És könyörülj rajtam ; Magamat, oh lásd, Szivből neked adtam. 7. Elhagyhat minden, Legdrágább kincsem, Atyám, anyám engem ; De Te nem hagysz el, Se földön, se mennyben. 8. Ki vagy az égben, Oh vezesd léptem Igaz uton, sírig: S számomra bizom, Meny ajtaja nyílik! iSántha Károly. Az itt közlött zsoltárokra a következőket jegyzem meg: a 27-ik zsoltár dallama: »Örül mi szivünk —4 mind a ref. testvéreknél, mind nálunk ev.-oknál ismeretes régi szép dallam. Köszönöm Kálmán Farkas urnák, hogy figyelmessé tett rá ; im, óhajtása belső sugallatommal találkozva, megírtam rá a 27 zsoltár szövegét. A IV, VI és Vili ik zsoltárt a költészet terén egy kedves tüne mény, Kolosy Elvira Kolosy Lajos nyug. törv.széki el nőknek, a jeles Horác- fordítónak (a Kisf.-társaság most adja ki fordításait) fiatal leánya írta s az ő megbízásából közli alulírott. Kolosy Elvira méltó feltűnést keltetts kora koszorút aratott Szász K., Gyulai P., Győry Vilmos bírálatával 41 mű közt az egyik dicséretet nyert gyönyörű Katona-odájával s rendkívüli szép költői tehetsége s alapos tanulmánya, bizton hisszük, számára sok babért, a költészet-kedvelőknek pedig sok élvezetet fog szerezni. A IV-ik zsoltár a Kálmán F. ur által szerzett azon szép dallamra megy, melyre aluürt a 42-ik zsoltárt írta (Megjelent az idén e lapokban). A Vl-ík zsoltárnak különösen szép a rythmusa, e régi forma után dolgozva : »Im koporsód | ajtajánál | áll hív szere | tőd4

stb. (Ányos). Kálmán. F. ur lesz szíves e szövegre, egy szép dallamot irni. A VIII ik zsoltár énekelhető a 147 zsoltár dallamára ; egyébiránt talán erre is fog irni Kálmán F. ur egy uj, alkalmasb dallamot. Sántha Károly. A zsoltárok rythmusáról. — Ajánlva Szász Károlynak. — (Folytatás.) Mig a nagy művész igy serkenté honfiait a fino mabb s izlésteljesebb verselésre ; addig maga is példával mutatá meg azt. — Azonban: O nem járhatott a szabad költészet ízabad szárnyain, ő meg volt kötve, egyrészről, az idegen dallam