Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-12-02 / 48. szám

azért, mert a nyelv, a melyen dolgozott, költőileg elég hajlékony arra, hogy az eredeti latin nyelv méreteit mindenütt az eredeti szerint visszaadja ! Próbálja meg ugyan ezt tenni Lucanussal akármelyik Gőthe vagy Schiller, Beranger vagy Longfellow, — nem megyeri, — mert nyelvük nem alkalmatos a hexameter méret kifejezéseire ! Szenczi fordított saját nemzeti nyelvének sajátságai szerint, s az idegen alakzatú verseket — igazán nagy és dicső munkával — magyar zubonköntöskébe öltözteté, melyért én a költészet arany koronáját teszem fejére ! A XVI. század sokszor nagyon gyarló verselését I. Balassa Bálint kezdé reformálni. Az ő költészetét Molnár Albertig senki sem méltatá, vagy legalább nem tudjuk, hogy valaki méltatta volna ! sőt ugy látjuk, hogy a XVI. század kizárólag prot. irói őtet mintegy mellőzik, vagy szégyenlik, talán azért, hogy a reformátorok szigorú erkölcsi Ítélőszéke előtt nem állhatott meg az ő kalandos, szerelmes, korhely, hűtlen élete, házassági pere; talán azért, hogy oly sok szerelmes verseket irt, nem vették be egyetlen művét se a Cantionáléba, még Bornemisza Péter se, kinek pedig tanitványa volt; talán azért, mert — hogy házassági peréből jó szerével menekedjék, — hitét megtagadván, pápistává lőn! Isten tudja! De nagyon jól jegyzik meg ezeket róla s költészetéről, mind Szilády Áron (Gyarmathi Balassa Bálint költeményei. Budapest. 1879.), mind Kardos Albert (a XVI. sz. lyrai költészete. Egyetemes Philologiai Közlöny. Budapest, 1883. II. füzet.), hogy méltán lehet csudálkozni, miszerint Balassának egyetlen éneke sem található a Cantionalékban ! Sz. M. A. volt az, a ki az ő finomabb s izlésteljesebb verselésére figyelmezteti a magyar közönséget, midőn a zsoltárokhoz írott előljáró beszédében a magyar verselés gyarlóságairól emlékezik (4. 5. 1.), s szól a számtalan sok vala—vala—vala-ról, (kivált a históriás énekekben I), innék az idegen nemzetek, a kik ezt látják, nem győznek eleget rajta nevetni, — aztán igy folytatja : de hála istennek ez egynehány esztendőkben az mi embereink is ékesebb verseket szoktak irni. P. o. egy vers nemének megjobbított módjait irom ide: Az első és közmód ez: Láss hozzám Ur isten kegyelmes szemeiddel, Nyomoruságimban vigasztalj szent lelkeddel, Sok buzgóságimat hogy elszenvedhessem Jó lelki békességgel. Második azon nótára im ez: Csuda állhatatlan Lám ez világ dolgában, Mint kerek forogván Inkább minden órában, Változik külömböz, Számtalan sok hirt hoz, Minden szempillantásban. Harmadik azon nótára legszebb : Bocsásd meg istenem ifjúságomnak vétkét Sok hitetlenségét, undok fertelmességet, Töröld el rútságát, Minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét. A mit már Sz. M. A. első és közniódnak nevez, ez nem más, mint Balassa XXXII. számú éneke, , Könyörgés* cimen, a , Szánja az ur isten híveinek romlását« nótájára, a mit pedig legszebbnek nevez, az szinte Balassa XXXIII, sz. éneke. A közmód szerinti verselés Szegedi Kis István nyomán jött létre, ki 1572. május i-én halt meg, a mikor Balassa már mint iró fellépett. A ,legszebb módnak 3. 4. sorát már Papi Benedek is rímeli, Balassa érdeme tehát e részben csak a rendessététel.*) (Folyt, köv.) Kálmán Farkas. KÖNYVISMERTETÉS Gyermek-lant. Vallásos énekek gyűjteménye különösen vasárnapi iskolai használatra összeállította Farkas Sándor ev. ref. h. lelkész. Budapest. Nyomatta Hornyánszky Viktor 1883. Kapható König R. lelkésznél. Ára 20 kr. Egyházi irodalmunk egy eddig épen nem művelt ágát gazdagítja a kezünkben levő kis könyvecske. Vasárnapi iskolák számára készült e »Gyermek-Lant4

különösen, de lehet használni a benne levő énekeket népiskolákban is ; mert a gyűjtemény némely darabjait nem csak a vasárnapi iskolás gyermekek, hanem azok is egész buzgósággal énekelhetik, a nélkül, hogy nagyon gyermekesnek találnák, a kik az elemi iskolából már kikerültek. A vasárnapi iskolába járó gyermekek pedig egészen kedély- és értelemvilágukhoz való énekeket találnak benne. De nézzük e kis könyvet közelebbről. Az előszó Csiki Lajos debreceni theol. tanár által angolból van fordítva, s ebben ismertetve vannak a vasárnapi iskolák, melyeknek száma hazánkban még igen csekély, az ország külömböző részeiben csupán egyesek buzgólkodása folytán állanak fenn, de számra nézve nagyon távol attól, a mennyinek a külföldön levőkhöz arányítva s különösen célját tekintve lenni kellene. Epen azért, mert ez még ismeretlen intézmény, szükségesnek tartotta szerző előszavában a vasárnapi iskolát, annak célját, s tanitásmódját megismertetni, s hogy a módszert, melyet a tanításnál követni kell, teljesen érthetővé tegye, egy szentirásbeli szakasz magyarázatát közli, ugy a mint azt a vasárnapi iskolákban fejtegetni szokás és a mint azt fejtegetni kell. A gyűjtemény 60 éneket foglal magában, melyek részint eredeti szerzemények, — úgy a szöveget, mint a dallamot tekintve, részint fordítások angol és német ilynemű gyűjteményekből, részint pedig énekes könyvünkből válogatott oly darabok, melyekben a gyermeki szív is megtalálja vallásos érzelmeinek kifejezését. (Ilyenek a 22, 23, 28, 36, 41, 42, 51 számúak). Azon dalok közül, melyek énekes könyvünkből vannak átvéve, némelyeknek nyelvezetét is kijavította, sok helyen csak az eredeti gondolatot tartva meg, egészen átdolgozta, mely átdolgozások néhol igen sikerültek. Ilyen a 27. számú ^Mindenütt s mindig az Ur őriz* a XXIII. Zsolt, utan ; vagy az 53. sz. alatti „Jézus, hogy te sirban valál* a 19. dicséret után, melynek utolsó versét meghagyhatta volna az eredeti formában is, mert úgy is igen szép. Nagyon jól sikerültek azok a dalok is, melyek énekes könyvünkből vett melódiákra vannak irva. Ezek közül különösen sikerültnek tartom az 1. számút, mely a 37. dics. dallamára van alkalmazva, és a XLII. zsolt. dallamára irott ,Uj reggel virrada reánk* ciműt, mely *) Ugyanazt idézi Szliády Áron is, Balassa költeményeire tett jegyzeteiben 283. 1. K. F.