Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-11-18 / 46. szám

tál? a szolgát, kinek az elfogatáskor Péter a fűiét levágta. (XVIII. IO.) És épen ezek az ellentétek teszik rendkívül nehézzé ez evangelium megítélését, hogy vájjon szemtanúval van-e dolgunk vagy költővel, ki a népszerű név alá csempészte munkáját ?! Ez ellentétek nyilatkoznak Jézus beszédeiben is. Egyegy helyen (X. 30, 34—38, VIII. 1 —11) meg-meg csendül a synoptikus Jézus könnyű, világos, érthető hangja s másutt meg metaphysikai magasságokban és mélységekben járó mystikus gondolatok nyernek kifejezést nehezen érthető homályos szavakban, melyekben, hogy az igazságot megértsük, csakugyan a parakletosra van szükségünk. A beszédek bizonyos tervvel s annyi dialectikai művészettel vannak összeállítva, hogy ezek ugyanattól a mestertől igy nem származhatnak, ki a synoptikus evangéliumokban úgy tanit, a hogyan még ember nem szóllott s >ha; ha csak fel nem vesszük amaz erőszakolt nézetet, mit Hengstenberg, Meyer és utánok Weiss fejeztek ki, hogy t. i. Jézus kétféle tanmodorral bírt, mit mutat Máté XI. 27. A mit azonban e helyből egyáltalában nem lehet igazolni; ott csak annyi van mondva a contextusra is figyelve, hogy azok az igazságok, melyek el vannak sokszor rejtve a bölcsek elől, vagyis azok elől, kik kizárólag az ész uralma alatt vannak s az értelem által akarnak mindent felfogni, megjelentetnek a kis gyermekeknek, kik vallásos kedélyükkel értik meg az istenség mélységeit és továbbá, hogy a mennyei igazságok tiszta felfogására csak a Fiu vezethet el, rajta kivül homályos a mi utunk. A synoptikus hagyományok — mondják Hengstenberg és Weiss — számunkra Jézusnak inkább népszerű tanításait tartották fenn alak és tartalom tekintetében : mig a 4. evangelium inkább korának theologusaival való controversiáiba vagy a tanítványoknak adott mélyebb tanításaiba vezet be. Amazok inkább Jézusnak Isten országára vonatkozó beszédeit őrizték meg; ez céljának (22. 31) megfelelőleg inkább a személyének megértésére vonatkozó beszédeit teszi a központba. János egészen elsajátította azt a formát, melyben Jézus tanítványaihoz szólott s ő a szt. lélek rendkívüli segítségével emlékezett vissza e szavakra. Weiss ezt már még sem mondja, hanem szerinte e beszédek ugy vannak visszaadva, a mint azok az apostol emlékezetében kialakultak, tehát mégis nem igy származtak Jézustól. Az iró saját reflexióját a hallottakkal összekeverte és t öbbször szabad történeti motívumokat vett fel, hogy emlékezetének hiányait kipótolja. De az objectivnek és subjectivnek emez elkerülhetlen összeelegyitése nem megy oly messze, hogy az eredeti lényeges anyagot az individuális nézletbe leiolvasztotta volna. (Folyt, köv.) Kenessey Béla. BELFÖLD Luther-ünnepélyek hazánkban. A főváros protestánsai Luther emlékét f. hó 11 én a nap nagyságához méltóan, magasztos ünnepélyekkel ülték meg. A fővárosi ev. templomok oltárai többnyire j ünnepiesen fel voltak diszitve zöld lombokkal, repkény- I nyel és déli növényekkel. A hivők Ur-vacsorához járul- i tak. Ezerek és ezerek kebeléből szállt a magasba a buzgó fohász, hogy az Eg tartsa meg hitüket, vallásukat az idők végtelenségeig. Közbe-közbe felhangzott az a vég- j telen bizalmat és rendületlen hitet kifejező templomi ének, a melyet Luther a szorongattatás perceiben oly szépen megirt: „Erős várunk nekünk az Isten!® Azután, a mint a könyörgés végső akkordja is lecsendesült, felzengett utána a hálaadó zsolozsma: „Győzött az ige és lőn diadalma.® És az Ur felkent szolgájá val együtt zengte a szent éneket férfi és nő, ifjú és aggastyán, mert mindannyinak kebeléből a hálás öröm tört magának utat a végtelenség alkotójához és mindannyinak kebelét a vallásos remény dagasztotta, hogy a mint érintetlenül átszállott vallásuk reájok, oly sok megpróbáltatás között s évszázadok után is, épen ugy át fog szállani a legkésőbb unokákra is. * A Deálc Ferenc-téri ev. templomban 11 én féltíztől tizenegyig német istenitisztelet volt, a melyen Doleschall S. E. lelkész tartotta német nyelven az alkalmi beszédet. A magyar istenitisztelet ezután kezdődött s Győry Vilmos tartotta. Az istenitisztelet a 197. számú s „Ha Krisztus maga oltalmazója egyházának8

kezdetű énekkel nyilt meg, mely után Győry Vilmos, a költő-pap versekben gyönyörű alkalmi imát mondott. Az imának kiváló szépségű részei ezek : Győzött az Ige-és lőn diadalma; Az eszmét, azt elnyomni nem lehet. Hiába a pokol minden hatalma ! Erős várunk az Isten, O tehet ! Győzött az Ige, Isten szent Igéje, Oszlott a föld sötét, homályos éje. S jött uj verőfény, tiszta, szép korány, Mint a teremtés első hajnalán. Oh ezt a fényt, oh tarsd meg ezt mi nékünk, Te szent Igéd világát Istenünk, S engedd, a mig e földi testben élünk, Szolgái s őrizői hadd legyünk. Add szent erődet, hogy hívek maradjunk, Te szent Fiadnak nyomdokán haladjunk. S mit Te adál s híven megőrzék az apák, Tartsák meg azt hiven, a legkésőbb unokák. A költészet igaz gyöngyeivel ékeskedő ima mély hatást idézett elő, s ezt csak fokozta az az alkalmi egyházi beszéd, a melyet szintén Győry Vilmos tartott magyar nyelven. A beszéd alap mondata (Tim. II. lev. 4. r. 17. v.) „Az Ur én mellettem állott és engemet megerősített, hogy én általam hinnének az evangelium predikáltatásának.(

< Nem emberi érdemeket magasztal, — mondotta a szónokló lelkész — mert ez ellenkezik az evangelium szellemével. Luthert ugy tekinti, mint istennek kiváló eszközét országa tovább építésére. A szent beszéd főleg Luther diadalaival foglalkozott s három kérdést vetett fel. Az első kérdés az volt, ki segítette diadalra Luthert ? A szónok kifejtette, hogy az Isten az ő kegyelmével. Melyek voltak Luther fegyverei ? Isten Igéje és ebből merített hite. Mi volt e diadal eredménye ? A vallás terjedése, a mely az evangelium alapján állott, de a vallást a meggyőződés fogadta el és vallotta. Innen keletkezett a tiszta, erkölcsös élet az egyes családokban s egész nemzetekben, valamint a tudományos fejlődésben és felvilágosodásban. „A hit pajzsunk és védelmünk, Isten Igéje a mi fegyverünk, melynek alapján állunk.® A szent beszédet Győry a vallási türelmességre intő következő szavakkal végezte: „Vallásunk legyen lelkünk igaz meggyőződése, ennek áldása láttassék meg egész életünkön, nyilvánuljon hű ragaszkodásban ahhoz, ami a miénk és testvéri szeretetben és türelemben más vallást követő felebarátaink iránt.*