Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-04 / 5. szám

ha az egyik kint működő s magát becsületesen forgató Láng Lajos lelkésznek anyagi helyzetén nem könyíttetik, a mire ez úttal legalább is 300 frt igényeltetik, kénytelen lesz állomását elhagyni. Az előbbi baj orvoslása céljából a convent egy feliratot intézett a vallásügyi ministerhez s ennek közvetítésével az oláh kormányhoz, felkérendő a jogos kérelmek támogatására s rendőri segély nyújtására ; mely feliratot a következő napi ülésen terjesztette elő Szász Béla ; az anyagi bajokra vonatkozólag Török P. felhozta, hogy miután mindkét dunai kerületnek van horvát, illetve slavoniai missiója s ezekre tetemes kiadása, azért az oláh missió terheit viselje az erdélyi kerület. Révész B. az öt kerületre kívánta a kért 300 frtot a népesség arányához képest kivettetni. A kivetés szó ellen Körmendy tiltakozott. A végzés lett, hogy azon összeg az öt ker. között felosztatik, felkéret- j vén ezek ennek fizetésére. A missioi számadások megvizsgálására a Kantor S. elnöklete alatti bizottság küldetett ki, mely azonban ezt mint egyik későbbi ülésben jelenté, nem teljesíthette, minthogy az erdélyi főkormányszéktől tévedésből csak az okmányok terjesztettek fel, de maga a számadás nem. Azért ez a jövő konventre maradt. Az országos alapok és alapítványok ügyében a dunán- és tiszántúli kerületek már az előző években tettek a konventhez felterjesztést. Ez, mint Tóth S. előadá, küldött is ki e célból már 1880-ban egy bizottságot, mely azonban mindekkorig nem tett semmit. Azért most az ez ügyben referáló bizottság egy ujabb bizottság kiküldetését javasolja. Pap G. szívesen csatlakozik ezen indítványhoz kerülete nevében is. Mocsary Ügy látszik, hogy a bízottságoknak egy ugyanazon sorsuk van itt is az országházban is. A képviselőház mar ezelőtt 13 évvel küldött ki ezen ügyben bizottságot, mely időnkint megújittatott, feladata teljesítésére ismételten utasíttatott, és még sem lőn semmi eredmény. O és szabadelvű társai különben rajta is voltak, hogy ne legyen, miután azon bizottságban a többséget oly egyének képezték, kiktől sem az államra, sem egyházunkra nézve kedvező eredményt nem lehetett reményleni. Most ezen ügy, mint a lapokból is tudva van, új stádiumba lépett. A kultusminister maga tette ezen bizottságban azon javaslatot, hogy ez kérje fel a házat, hogy miután a bizottság ezen alapok jogi természetével nem tudott tisztába jönni s miután ezen bizottság kiküldetése kölönben is hiányos volt, nem lévén megbízva azzal, hogy az orsz. alapok miként leendő kezelése iránt is készítsen javaslatot, azért utasittassék a kultusminister ezen ügyben törvényjavaslat benyújtására. Reménylhető, hogy ezen ministeri javaslat mellőzendi az alapok jogi természetének fejtegetését, hanem javasolni fogja, hogy annak jövedelmei fordíttassanak továbbra is az eddigi célokra s vétessenek fel azok az országos költségvetésbe s helyeztessenek az állami legfőbb számvevőszék ellenőrzése alá. Iiy körülmények között ő nem véli célszerűnek, hogy a konvent ezen ügybe beleszóljon, mert hiszen ez voltakép nem protestáns ügy, hanem az állam ügye a mindinkább ultramontán irányt tanúsító kath. egyházzal szemben, melynek papsága a kath. egyház autonómiájának lárvája alatt saját keze közé óhajtaná azon alapokat kaparitani. De ürügyünk sincs a beavatkozásra, és nem is áll érdekünkben. Mert hiszen nekünk csak azt kívánja az érdekünk, hogy az 1848. XX. törvénycikk elvalahára foganatosíttassák, s iskoláink terheinek legalább egy részét vegye at az állam; de hogy ezt melyik pénztárból teljesítse, reánk nézve közömbös. S e mellett veszélyes is volna ezen ügybe avatkoznunk, mert megeshetnék, hogy azt a mostani eléggé jó irányban megindult kerékvágásból kizökkentené. Könynyen arra a gondolatra jöhetnének a liberális világi katholikusok is, hogy mi talán osztozkodni akarunk, s ez által azok irántunk való jóakarata lelohasztatnék. Körmendy. Ezen előadása után Mocsárynak belenyugszik abba, hogy most az alapítványi javakat ne bolygassuk ; de hogy a múltban ezt tettük, s hogy többek közt a dunántúli kerület annyira sürgette, arra volt ok. Mert hiszen az országos alapítványok állami javak culturalis célokra adományoztattak, s a clerus mégis ezt saját kezelése alá akarta venni; ezért volt okunk az államot figyelmeztetni, hogy ne engedje ezen allami cultus-alapot rendeltetése céljától elragadtatni. O sem törődik azzal, hogy az állam miféle pénztárból fogja iskoláinkat gyámolitni, és talán reménylhetjük is valahára ezen segélyt és pedig a nélkül, hogy e miatt az állam tőlünk önkormányzati jogaink feladását kívánná. Török P. Mondatott, hogy pár évvel ezelőtt ez ügyben egy bízoltság küldetett ki, s hogy az nem tett semmit. Ezen bizottságnak ő lett tudta nélkül elnökéül megválasztva, de a mulasztást nem hanyagság okozta, hanem részint az, hogy ezen bizottság nem látta a munkálkodást szükségesnek, részint mivel a mi gondos főgondnokaink és püspökeink rajta tartották ujjaikat ezen úgyön, s résen állottak, hogy tegyenek, ha kell tenni, ők lévén külömben is megbízva azzal, hogy egyházunk jogai és érdekei felett őrködjenek. S még bevallhatja azt is, hogy a közelebbi vasárnapon a püspökök és főgondnokok értekezletet tartottak s ebben is az alapoknak jelenben nem bolygatását határozták el. A végzés lett, hogy a kerületek elnökei továbbra is megbízatnak ezen ügynek nyilvántartásával. Következett Szász Károlynak a dunamelléki ker. által a conventhez felterjesztett ügye, vagyis annak eldöntése, hogy nevezett ministeri tanácsos, de a ki egyszersmind egyetemi magántanár is, megtarthatja-e továbbra is lelkészi jellegét, miután a zsinati törvények szerint a lelkészi pályáról más életpályára lépők, kivéve ha a tanárira lépnek, azt elveszítik, sőt lelkészi oklevelük is az ilyeknek megsemmisíttetik. A konventi tárgyakról referáló bizottság a papi jelleget meghagyandónak véleményezte. Kovács Alb. Bár megvan győződve, mondá, hogy az érdekszövetkezetek ellenében aligha számithat dia-