Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-04 / 5. szám

mely teljesen alkalmas, talpra esett liturgusok kiképezésére, minőkre prot. egyházunknak'égető szüksége van. Mert igaza van a szerzőnek, midőn az előszóban erre nézve így nyilatkozik : »Mivel nézetem szerint az aláhanyatlott ev. protestáns egyházi buzgóságot feléleszteni, feltámasztani és igy az ev. protestantismust a jövőnek megmenteni sem csupán a zöldasztalncíl (gyülésezések, az egyház jogainak megvédése által), sem csupán az Íróasztalnál (tudományos művek, talán, a mik iránt a mai kor keves érzéket mutat, dogmatikai vitatások stb. utján), sem pedig csupán az iskolában (prot. szabad szellemű tanítással) — nem lehet, hanem ezek mellett és pedig főképen a templomban; annál fogva indíttatva éreztem magamat a templomban (az isteni tiszteletben) a mai kor méltányos kívánalmainak megfelelőleg előveendő változtatások, javítások s a meglévő helyen formák megmentése érdekéből protest. egyhazunk isteni tiszteletének a gyakorlat feltüntetésével járó, (némileg bírálatos) elméleti megismertetésére." Szerzőt e fontos és nehéz feladat megfejtésére egyfelől az teszi hivatottá, hogy ő több éven át lelkészi hivatalt viselt s igy a lelkészi teendőket gyakorlatból ismeri, másfelől húzamosb idő óta tanítja a gyakorlati hittant, soha nem szűnő vas szorgalommal tanulmányozza szakjának legkitűnőbb műveit, eleven evang. hittől át van hatva és kiváló lelkesedéssel működik irodalmi téren is; d e fényes tanúbizonyság e részben cpen jelen könyve, mely nem pusztán száraz paragraphusokban szerkesztett kézikönyv tanintézeti előadasokra, hanem eleitől végig mélyen beható, logice indokoló, világosan kifejtő, nemes Ízléssel készült, vallási kegyelettől átlengett teljes útmutató a liturgia terén, mely prot. magyar irodalmunk szükség követelte kiegészítésére, nyereségére s valódi díszére szolgál. A mit sok lelkész csak idővel, itt-ott botlások aran, a gyakorlatból és saját elmélkedése utján magának megszerez, az e munkában észtani helyes beosztás és következetes bő kifejtés alapján össze van állítva, folytonos és különös tekintettel és alkalmazással honi evang.. egyházaink viszonyaira és szükségleteire űgy, hogy még a hivatalban lévő lelkészek is sok jót és hasznosat meríthetnek belőle s főleg megnyugtató és emelő szilárdítást nyernek gyakorlati tapasztalataikban és működéseikben. Értékessé teszi továbbá e könyvet sok terjedelmes idézés a használt írókból, mire nézve azonban sajnálattal meg kell jegyeznem, hogy a görög nyelvű idézésekben sok értelemzavaró sajtóhiba fordul elő. Első tekintetre ugy látszik, hogy kelleténél többet nyújt a szerző az által, hogy sok homiletikai, jpastoralis, egyháztörténelmi és egyházjogi tárgyakat is felvett a liturgika keretébe ; de egyrészt ezek nélkülözhetlenek a liturgika teljesen megvilágosító és minden oldalú előadására, másrészt olyanok, — mivel felette fontosok a gyakorlati életben, — hogy nem lehet elégcjé sokszor a hittanhallgatóknak felhozni s velölc megtanultatni, kik ezért örök hálával tartoznak tanáraiknak, mivel óvszereket nyernek ezek által a téves hivataloskodás ellen és panopliát áldásos hivatalos működésre. Ezek előrebocsátása után immár áttérvén e sikerült mű közelebbi jellemzésére, tartalmát emeljük ki. Bevezetése a liturgika fogalmával, történetével, irodalmával, (melyben eddigelé egyedül egy magyar nyelven irott rendszeres liturgika szerepel, t. i. Tóth Mihály egyházszertartás tana) és beosztásával foglalkozik. A szerző a liturgilcát 3 főrészre osztja, melyek a következő rendben egyenkint és kimeritőleg tárgyaltatnak. Az 1-ső vagyis előkészítő részben feltünteti a szerző „a keresztyén isteni tisztelet történetét főbb vonásaiban és egyes korszakot alkotó módosulásaiban, hogy lássuk, miként idomult mindenkor a cultus a keresztyén vallás fejlődéséhez, az egyes egyhazak dogmatikai felfogásához képest, miből egyszersmind annak nélkülözhetlen alkatelemei is elő fognak tűnni, valamint megállapíthatók lesznek az elvek is, melyek az istenitisztelet lényegének megallapitasánál és az istenitisztelet rendének meghatározásánál figyelmet igényelnek.® A Il-dik vagyis legfőbb részben maga a cultus rajzoltatik belső lényege és külső megjelenési alakzatai és alakjai szerént, még pedig az első fejezet szól a cultus lényegéről, a második annak alapelveiről, a harmadik szükséges és lényeges alkatrészeiről és azok helyes egymásutánjáról, végre a negyedik fejezet „az istenitiszteleti cselekvényekről, mint a i belső érzelmek külső megjelenési formáiról és arról, hogyan kell a liturgikai elveket azoknál alkalmaznunk, megkülönböztetvén a Communio cselekvényeit, vagyis azon cselekvényeket, melyekben az egész gyülekezet vesz részt, (és itt is különbséget téve a szorosabb értelemben vett Communio vagyis Urvacsorája és a tágabb értelemben vett Communio vagyis közös fő- és mellék-istenitiszteletek között) az egyesekkel végzett cselekvényektől, melyeknél ismét a kezdeményezés (initiatió) és a megoldás (benedictió) cselekvényeit különböztetjük meg.* A harmadik fejezetben egyenkint a hymnologia (egyházi ének és éneklés), az euchetilca (egyházi ima), a szentírás olvasás, a prédikáció és áldás tárgyaltatik ; mig ellenben a negyedik fejezet szól az urvacsoráröl a gyónással, a hétköznapi, vasárnapi, ünnepnapi istenitiszteletről, a keresztségről, confirmatióról, leik észszent élésről, papavatásról (installatio), az esketésről, temetésről, avatásokról és felszentelésekről. A harmadik vagyis kiegészítő részben, mintegy függelékben, ecseteltetnek a cultus külső kellékei, szólván az első fejezet az egyházi személyekről, a második az egyházi időről, a harmadik az egyházi térről (templom) és negyedik az istenitiszteleti eszközökről. E gazdag tartalomból kiemelendő, mint különösen sikerült az, mi az 57 és k. lapon az istenitisztelet céljáról olvasható: „Azok után, miket az ünnep fogalmáról, az istenitisztelet eredetéről és jellemző vonásáról mondottunk, bátran mondhatjuk, hogy az, a mit mi az istenitiszteletben keresünk, (hogy egy és pedig bibliai szóval fejezzük ki magunkat) az épülés, még pedig Pal kívánsága szerint a közös épülés Rom. 1 —11 —12. >avuHaQcr/.'Arjpai*. Tehát az épülés, vagyis, mint azt nekünk már maga az ezen szóba foglalt kép is mondja