Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-10-21 / 42. szám

zemhez jutása előtt megtétetett az intézkedés, a gyűlésnek e folyó hó végére egybehivása iránt. Akkor befogok számolni eljárásomról s ha igazoltatik s helyeseltetik az, mi iránt kételyem sem lehet, akkor készséggel és keresztyéni békülékenységgel megfogom bocsátni tiszteletes ur épen oly alaptalan, mint méltatlan vádjait; ha pedig kárhoztató vagy rosszalló leendene egyházmegyém határozata, Ítélete, egyházmegyém épen oly szerény, mint engedelmes szolgája, mély tisztelettel fogok az előtt meghajolni, s kész leszek a tiszteletes ur előtt is a »mea culpát« elmondani. Egyet azonban az elnöki kötelesség parancsolta önmegtagadás dacára sem szabad mellőznöm s ez az, hogy tiszteletes urnák ezen kifejezéseit, mintha »valamely terv keresztülvitelére használtatott volna e törvénytelen (?) eljárás*, s hogy a szavazatok felbontására kikül dött bizottság az egyházmegye egyes egyházait akarta tévútra vezetni, mint alaptalan és semmivel sem indokolható, annyival kevésbbé igazolható, gyanúsítást ugy magam, mint bizottsági tagtársaim nevében a leghatározottabban visszautasítsam. Jól tudom, hogy a tiszteletes ur, mint művelt férfiú, s elismert hivatásu lelkész, teljes tudatával bir a papi és protestáns egyházi kötelességeknek; s ezért nem lehet feladatom a tiszteletes úrhoz bárminő figyelmeztetést ís intézni, csupán egész átalánosságban kívánok aziránti meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy nem jó szolgálatot tesznek protestáns egyházunknak, önkormányzatunknak azok, akik a törvényes orvoslás iránti lépéseket s az illetékes forumokat mellőzve egy nagy ugrással egyenesen vagyis inkább görbe uton a sajtó segélyéhéz folyamodnak. A sajtó bizonynyal sok sebet meggyógyít, többet mint a mennyit ejt; de azokat a sebeket, melyeknek gyógyításáért a rendes orvos mellőzésével fordulnak hozzá, nemcsak soha nem gyógyítja, hanem többnyire elmérgesiti. M.-Sziget, 1883. évi oct. 17. Vdrady Gábor, a máramaros-ugocsai ref. egyházmegye gondnoka Az ág. hitv. ev. egyház egyetemes gyűlése. F. hó 10—12-én tartatott meg br. Prónay Dezső főfelügyelő és Geduly Lajos superintendens elnöklete alatt. A gyűlést ünnepélyes istenitisztelet e'őzte meg a templomban, hol Haan Lajos békéscsabai lelkész mondott imát. Ennek végeztével a gyűlés tagjai a tanácsterembe vonultak s br. Pronay Dezső főfelügyelő elfoglalván az elnöki széket, meleg szavakban iidvözlé a megjelent képviselőket és röviden előadá, mely ügyek azok, melyek nagy fontosságuknál fogva a gyűlés figyelmét ki álóan veendik igénybe. A kitörő tetszés-nyilvánítások közt elmondott beszédben kegyeletesen megemlékezett az ág. hitv. evang. egyház megalapítójáról, Luther Mártonról, kinek születése négyszázados évfordulóját jelenleg világszerte ünneplik, im következőleg : „Midőn a mult évi egyetemes gyűlés elhatározta, hogy Luther születésének 400-ik évfordulóját a magyar evangélikus egyház mindenegyes gyülekezete megünnepelje, ez által kétségkívül azt szándékolta, hogy az ünneplés egyetemes jeléggé) bírjon, hogy a hazai ev. egy. ház mindenik gyülekezetében, még a legcsekélyebben is megünnepeltessék. Indokolva van azonban, hogy midőn az egyház képviselői az egyetemes gyűlésen együtt jelen vannak, megemlékezzenek a nagy reformátorról kinek emlékezetét ez évben minden egyes gyülekezet meg fogja ünnepelni. Az egyház szerény helyzete nem engedi meg, hogy Luther emlékezetét külsőleg, diszmenetekkel vagy egyébb pompával ünnepelje meg, de megünnepelendő kegyeletes visszaemlékezéssel, megünneplendő az által, hogy az egyház működésében Luther szelleméhez mindenkor hű maradjon. A jelen kort a római birodalom történetének ama korszakával szokás összehasonlítani, melyben a hanyatlás kezdődött. A keresztyénség terjedése mintegy belsőleg támadta meg a roskadozó birodalmat, másrészt pedig az előre nyomuló barbár népek kívülről fenyegették az antik világ leghatalmasabb ailamát. Mozgalmas korszak volt ez, tele nagy eseményekkel. Tagadhatatlan, hogy a jelen korban is vannak jelenségek, melyekben analógiát lehet találni ama korral, de az összehasonlítás még sem helyes. A reformáció korszaka és a jelen kor között számos analóg jelenség alapján lehet párhuzamot vonni. Technikai találmányok készítették elő azokat az átalakulásokat, melyek között a reformáció korszaka beállott. Csak a könyvnyomtatás és lőpor feltalálására kell utalni ennek igazolására. A jelenkor átalakulásait is nagyobb részt technikai találmanyok készítették elő. A szocialisztikus mozgalmakra ís találhatni analóg esetet a reformáció korszakában, az akkori paraszt lázadásokban. Ily mozgalmas korszakból magaslik ki Luther nagy alakja, kit ha elfogulatlanul és tárgyilagosan akarunk megítélni, saját korszakának mértékével kell bírálni. O ugyan sok tekintetben kimagaslik kortársai közül s egy uj korszaknak veté meg alapját, mégis saját kora hatása alatt állott és kellett állania. Midőn Luther emlékét ünnepeljük, nem szabad őt szembe, ellentétbe állítani a többi reformátorokkal. Több a közös vonás, mint a külöbség. Luther emlékének, születése 400 évfordulóján való kegyeletes megünneplése ne szolgáltasson alkalmat arra, hogy abból korlát, vagy válaszfal emelkedjék a protestántizmus keretén belől. Legyen Luther emléke oly ünnep, melyben habár az ev. egyháznak kiváló, mégis az összes protestantizmusnak része van. — Szóló nem akarja Luther életrajzát, vagy teljes jellemrajzát adni, de a kegyelet adóját akarja leróni, midőn kiemeli életének, jellemének ama vonásait, melyeket még ellenfelei is, — ha elfogulatlanok, el fognak ismerni. Erdeme, hogy egyfelől az evangéliumra, mint egyedüli kútfőre utalt. Másrészről, hogy a theologiában a szabad vizsgálódást honosította meg. Kiváló jellemvonása az. a bátorság, melylyel a korrupciót ostorozta; tudvalevő, hogy a Tetzel által gyakorolt visszaélés szolgáltatta az alkalmat Luther fellépésére, melytől a reformációt keltezni szokás. Kiváló érdeme végre ; hogy a zárdai askézis helyébe a család javára való önfeláldozó munkásságot állította fel. A középkori keresztyénség a zárdai elvonultságban, a contemplativ életmódban kereste a valódi keresztyénség ideálját. Ennek helyében Luther a családi élet szentélyére, a család és a társadalom javára való önfeláldozó munkásságot tűzte ki célul. Szóval tanai, művei és egész élete által olyan egyházi szervezetnek veté meg alapját, melyben a keresztyénség örök igazságai, saját korának felfogása és társadalmának ál'áspontjához képest a legmegfelelőbb alakban nyilvánultak s az egyházi szervezetet a szabad vizsgálódás által megóvta a megmerevedéstől. A protestáns egyház nem merev mechanizmus, hanem fejlődő organizmus, mely mindenkor megtartja az ev. keresztyénség alapigazságait s a kor követelményeivel szemben sem